Egyszer volt, hol nem volt..
Ha a telefonokról beszélünk, Alexander Graham Bell neve minden bizonnyal mindenki számára ismerősként cseng. Amerikában, pontosabban Boston-ban, 1876-ban szabadalmat kapott, majd be is mutatta találmányát: a telefont.
Alexander Graham Bell 1847. március 3-án született a skóciai Edinburgh-ban. Édesapja, Melville Bell beszédhibás gyermekekkel foglalkozó tanító, édesanyja, Elisa Grace Symonds arcképfestő és zenész volt. A fiatal Bellt is vonzotta a zenei pálya, végül azonban atyja mesterségét, a gyógypedagógiát választotta.
1863-ban az Elginben működő Weston House bentlakásos fiúiskolában kapott segédtanítói állást, a zenét és a szép beszédet tanította. 1866 szeptemberétől Bathben, a Somerseitshire College tanára. Érdeklődése ekkor fordult az elektromosság felé, itt szerelt fel egy telegráfvezetéket saját és a barátja szobája között. 1867-ben Melville Bell maga mellé vette fiát társnak. Londonban az Egyetemi Kollégiumnál Bell a hangképzés anatómiájának kutatására specializálta magát. A család tuberkulózisfertőzést kapott, Bell is beteg lett.
Apjuk az orvosok tanácsára 1870 júliusában családjával együtt áttelepedett Kanadába. Bell hamarosan meggyógyult. A következő években a bostoni egyetem hangfiziológia professzora lett, több prominens bostoni személyiség beszédhibás gyermekét tanította meg beszélni. Ők támogatták anyagilag távíró-fejlesztési kísérleteit, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. Szabadalmi kérelmét 1876. február 14-én adta be, és március 7-én jegyezték be. Telefonját Philadelphiában a centenáriumi kiállításon mutatta be. 1877. július 9-én megalakult a Bell Telefontársaság.
Aztán, mint később kiderült, nem ő volt valójában a telefon feltalálója. Hat évvel korábban, az olasz Antonio Meucci alkotta meg az első telefonnak nevezhető eszközt, melynek nyomdokain végül Bell szabadalmaztatta azt, ugyanis 1874-ben Meucci anyagi nehézségek miatt (egyes források szerint csupán 10 dollár hiányzott), nem tudta véglegesen levédetni találmányát.
Több helyen olvashatjuk azt is, hogy Elisha Gray, Gardiner Hubbard (ő vitte be Bell szabadalmát) után két órával később adta be hasonló szabadalmi kérelmét, így csak e kis időn múlt Bell elsősége, ez azonban nem teljesen így történt.
Antonio Meucci, Elisha Gray
Antonio Meucci, az olasz származású színházi technikus, zseniális feltaláló, már 1849-ben olyan elektromos szerkezetet készített, mely emberi hang átvitelére volt alkalmas. Az Egyesült Államokba települve a szerkezetet tökéletesítette, az első telefonos beszélgetés 1853-ban lakása és laboratóriuma között bonyolódott le. Találmányát tovább fejleszti, és az Amerikai Szabadalmi Hivatalban 1871. december 28-án bejegyezteti azt. A beadványban rögzíti telefonos rendszerének működési elvét. A beadvány érvényessége 1874-ben lejár, meghosszabbítására nem került sor, mivel a végleges szabadalmaztatáshoz továbbra sem volt elegendő pénze. A Szabadalmi Hivatal 1876-ban Alexander Graham Bell telefonjának bejelentését fogadta el.
Hirdetés
Elisha Gray (1835. augusztus 2. - 1901. január 21.) amerikai elektromérnök, aki társalapítója a Western Electric Manufacturing Company-nak.
Valójában ebben az időben Gray a távíró tökéletesítésén dolgozott, mint ahogy eleinte Bell is, és 1874-ben ő is eljutott a hangtávíró gondolatáig, azt is felismerte, hogy ezzel a módszerrel zenét, beszédet is lehetne továbbítani, ám látta, hogy a dolog megvalósítása nem lesz egyszerű.
A helyzetét az is nehezítette, hogy akkori megbízója, a Western Electric célja nem ez, hanem a távíró tökéletesítése volt, így a mérnök, bár továbbra is érdeklődött a „beszélő távíró” iránt, többnyire a munkájára koncentrált. Azonban 1876. február 14.-én (ekkora került beadásra Bell szabadalma) valóban bejelentést tett a Szabadalmi Hivatalban, de az nem szabadalmi beadvány volt, csupán egy úgynevezett óvadék-bejelentés.
Úton a siker felé
Bell ismerté vált ugyan, de mindez nem volt elég a kitörő sikerhez. Sokan úgy vélték ugyanis, hogy a telefon inkább csak egy tudományos érdekesség, mintsem egy jövőbe mutató eszköz.
Bell, Hubbard és Sanders számára azonban nagyon fontos volt, hogy bevételt is elkönyvelhessenek találmányukból, éppen ezért Hubbard 1876-ban felkereste a Western Uniont, és százezer dollárért felajánlotta a találmányt a cégnek. Akkori vezetője, William Orton azonban nevetve utasította vissza az ajánlatot, talán nem is sejtve, hogy mit utasított vissza.
Az első telefonvonal végül 1877. április 4.-én került üzembe Watson segítségével egy Charles Williams nevű elektromérnök közreműködésével, majd májusban egy Emery nevű férfi 20 dollárt ajánlott a bérleti díjáért. Ez volt a világ első „telefon előfizetési” díja.
Thomas Augustus Watson, Gardiner Greene Hubbard
Thomas Augustus Watson (1854. január 18. – 1934. december 13.) Alexander Graham Bell asszisztense a telefon feltalálásakor.
Gardiner Greene Hubbard (1822. augusztus 25. – 1897. december 11.), amerikai jogász. Ő volt az egyik alapítója a Bell Telephone Company-nak és az első elnöke a National Geographic Society-nek. Ő és Thomas Sanders voltak az American Telephone and Telegraph Company(AT&T) befektetői.
Ekkor már biztosnak tűnt, hogy a befektetés megéri a pénzét, ezért 1877. júliusában Bell, Sanders és Watson megalapította a Bell Telephone Company-t, a világ első távbeszélő szolgáltatóját. Az előző példához hasonlóan abban maradtak, hogy továbbra is a bérleti szerződések mellett teszik le voksukat, amely több „előfizetőt” csábíthatott hozzájuk, de hosszabb távon mégis megfelelő bevételi forrásként szolgálhatott.
A még mindig kezdetleges telefon azonban továbbra is lassan terjedt, 1878 augusztusáig mindössze 600 készüléket béreltek, de ekkor váratlan fordulat történt. A Western Union egyik ügyfele, a Gold and Stock hirtelenjében úgy döntött, hogy a távíró összeköttetései helyett, bevezetik a telefont. Orton ekkor döbbent rá korábbi hibájára, ezért nem tétlenkedett, és rövid időn belül létrehozta az American Speaking-Telephone Company-t.
A Western Union Company pénzügyi szolgáltató és távközlési vállalat. Székhelye az Egyesült Államokban van. Az észak-amerikai központja: Englewood, Colorado. 2006-ig, a Western Union volt a legismertebb amerikai cég a maga területén.
Üzletpolitikájuk eléggé agresszív volt, a hamarjában kifejlesztett telefonjukról azt állították, hogy valójában ez az igazi első telefon, kétségbe vonva ezzel Bell elsőségét. Ezen lépés után úgy tűnt, hogy Bell vállalatának napjai a végéhez közeledtek, hisz hatalmas tőkével a háta mögött (Western Union) töretlenül fejlődtek, és nőttek a Bell Telephone Company fejére.
Ezt azonban nem hagyták szó nélkül, és pert indítottak a Western Union ellen, ami meglepő egyezségre jutott: a Western Union elismerte, hogy valójában tényleg Bell a telefon szabadalmának tulajdonosa, és bejelentették, hogy teljesen kivonulnak a piacról. Cserébe a Bell Company kötelezte magát arra, hogy megvásárolják a konkurencia által kifejlesztett készüléket, és minden egyes bérbe adott készülék után 20% jutalékot fizetnek nekik, valamint távol maradnak a távíró üzletágtól.
Ezzel egy csapásra megsokszorozódott a Bell Company vonalainak száma, és mindkét fél a saját üzletágának területén maradhatott. A közvélemény azonban úgy vélte, hogy Dávid győzedelmeskedett Góliát felett.
Puskás Tivadar és a telefonközpont
A korai időszakban, mikor Bell még a készülék tökéletesítésével volt elfoglalva, belépett a képbe egy magyar ember, Puskás Tivadar személyében. 1876-ban, Brüsszelben folytatott tárgyalásokat az ottani távíróhálózat kiépítéséről. Előrevetítve a telefonközpont ötletét, egy olyan javaslattal állt elő, hogy hozzanak létre egy közös pontot, ahol egy kapcsolótábla segítségével a távírót használó vállalatok nem csak a központtal, hanem akár egymással is összeköthetőek lennének. Nem aratott vele osztatlan sikert, de épp ekkor szerzett tudomást Bell nagyszerű találmányáról. A hír hallatán rögtön hajóra ült, hogy személyesen láthassa az akkor még gyerekcipőben járó eszközt. Valami elkezdődött...
Edison 1911-ben, Budapestre látogatva azt állította, Puskás volt az első, aki felvetette a telefonközpont gondolatát. Erre azonban semmi akkori forrás nem utal. Sem Puskás nem állította magáról, sem az akkori cikkek, hogy ő a telefonközpont feltalálója lenne. Edison talán a Telefonhírmondóra emlékezett, mely valóban egy telefonokból álló, központi egység köré szervezett találmány, csakhogy jóval nagyobb jelentőségű, mint a telefonközpont: ez volt az eddig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon, a rádió és internet őse. Ezt valóban Puskás Tivadar találta fel, szabadalmaztatta is, és Budapesten működött a világon először, 1893-ban.
Puskás Tivadar, Thomas Alva Edison
Puskás Tivadar (Pest, 1844. szeptember 17. – Budapest, 1893. március 16.) mérnök, a telefonhírmondó feltalálója. Párizsban Thomas Alva Edison találmányainak terjesztésével foglalkozott, de arra nincs adat, hogy – mint később felmerült – Edison mérnöke lett volna a New York melletti Menlo Parkban. Vezetésével épült a párizsi és budapesti telefonközpont.
A pontos körülmények nem tisztázottak ugyan, és elképzelhető, hogy Puskás már rögtön egy kész ötlettel állított be Edison Menlo Park-i laboratóriumába, és az is, hogy már az ott eltöltött ideje alatt közösen dolgozták ki a telefonközpont ötletét, vagy az is, hogy mindebből semmi sem igaz. Bárhogy is történt, elég valószínű, hogy Puskás Tivadartól származik a telefonközpont ötlete. Erre bizonyítékul szolgálhat a későbbiekben sógornőjének küldött fénykép felirata is:
„Theodore Puskas was the first man is the world to suggest the central station for the Telephone – T. A. E.”, azaz: „Puskás Tivadar volt az első ember a világon, aki a telefonhoz központot javasolt.”
Eléggé kuszák az események és a hozzájuk kapcsolódó személyek viszonya (mint a fenti ellentmondásból is látszik), azonban annyi bizonyos, hogy Puskás Tivadar is belekerült ebbe a bizonytalanul felvázolható folyamatba, és így, vagy úgy de vannak dolgok, amit neki köszönhetünk.
A mobilosodás
Nehéz volna pontosan megmondani, hogy honnan is indulhatott ki a mai értelemben vett mobiltelefon ötlete, technológiája. A legjobb kiindulási pontként talán a második világháború végét követő, a háború alatt rohamléptekkel fejlődő technológiai újításokat lehetne venni.
Az ipar normalizálódása, és a háború utána feleslegessé vált ipari fejlesztések csak arra vártak, hogy a megnyugvó polgári életben használatba vegyék őket. A 40-es évek körül létező elektroncsöves adókészülékek alapozták meg talán a helyfüggetlen kommunikáció mai formáját, azonban ezekkel a készülékekkel elég sok probléma akadt még a tömeges felhasználás elterjedése szempontjából. Nagyon magas fogyasztás és az ebből következő hőtermelés, az akkumulátorok akkori fejlettségi szintje, valamint a rendkívül alacsony adóteljesítmény mind-mind problémát jelentettek. A mai mobiltelefonoktól eltérően ezek a készülékek még duplex módon történő adatátvitelt használtak, azaz egyazon csatornát használva, a „hívó felek” felváltva beszélhettek (lásd CB Rádió).
A későbbiekben ezt felhasználva, egy-egy ilyen rádiót, a vezetékes telefonvonallal összekötve továbbították a hívásokat. Ez azonban még mindig elég körülményes megoldás volt, ugyanis elég sok gondot okozott az adók fél-duplex adatátviteli technológiája, valamint ezek vezetékes vonallal való összekapcsolása.
1946-ban ezt továbbfejlesztette a Bell Labs, így az MTS (Mobile Telephone System) néven, a világon elsőként indítottak nyilvános mobiltelefon szolgáltatást. A meglehetősen nagy tömegű (~35kg) telefonkészülékeket az autók csomagtartójába szerelték, a kézi beszélőt pedig a műszerfalra helyezték. A kapcsoláskor pedig egy kezelő segítségével kellett kiválasztani a hívni kívánt vezetékes telefonszámot. A rendszer kapacitása meglehetősen szűkös volt, egy városban egyszerre csupán 3 hívás volt bonyolítható egy időben.
A szolgáltatásra leginkább szállítmányozási vállalatok, és riporterek fizettek elő.
Az első mobiltelefon
Ahány helyen néz körbe az ember, annyiféle információt talál, ha az első, valóban mobiltelefonnak nevezhető eszköz eredetét keresi. A legelfogadhatóbb történet azonban az lehet, hogy a korábban a Western Electric-nél, majd a Motorola-nál dolgozó Marty Cooper, aki személyi hívókkal foglalkozott, az 1970-es évek elején kapott egy megbízást a vállalattól, hogy fejlessze ki a mobiltelefont. Hat hónapos határidőt kapott a terv megvalósításához, végül 1973. április 3.-án mutatta be „Radio telephone system” nevű szabadalmát egy New York-i utcán, riporterek, és járókelők között. Nyilatkozata alapján Kirk kapitány és a Star Trek inspirálta őt, hogy megalkossa a mobiltelefont.
A Motorola DynaTAC 1kg súlyú készülék volt, és akkumulátora ~35 percnyi beszélgetést biztosított. Listaára 4000$ körül volt, mégis több ezren álltak sorba érte.
Sikere természetesen nem maradt követők nélkül, egyre-másra jöttek ki a további fejlesztések, és egyre több gyártó lépett be a képbe. Ma több mint 5 milliárdra tehető a mobiltelefon előfizetők száma világszerte. Ez ötször több mint 2000-ben.
De beszéljen helyettem egy videó: [link]
A mobilhálózatok fejlődése
A készülékek mellett természetesen szükség volt az azokat kiszolgáló hálózatok fejlesztésére, tökéletesítésére is. Nézzük meg röviden, hogyan alakult mindez:
- 0. Generáció:
Noha hivatalosan még nem sorolják a mobiltelefonok közé az 1945-ben elkészült mobil rádiótelefont, mégis ez volt az első lépés a ma ismert technológiák irányába, ezért is kapta utólag a 0. generáció nevet. Ez a hálózati infrastruktúra és technológia még nem volt képes a beszédhívások átadására (hívásátadás), azaz ha mozgás közben elhagytuk a hívást bonyolító cella (bázisállomás) körzetét, azt a szomszédos bázis nem volt képes automatikusan átvenni, ezért a hívás megszakadt.
- 1G
Az 1980-as évek első felében készült el az 1. generációs mobilhálózat, amely teljesen automatikus celluláris hálózatot jelentett. Támogatta a cellaváltást, és a roamingot is. Európában, így hazánkban is NMT (Nordic Mobile Telephonic) rendszer terjedt el. Az első ilyen hálózatot a Westel (0660) telepítette 1990-ben. Támogatta a számlázást és a korlátozott szöveges üzenet küldését, azonban roppant könnyű volt lehallgatni, ugyanis semmilyen titkosítással nem rendelkezett.
- 2G
Legfontosabb újdonsága a digitális átvitel bevezetése volt. Segítségével csökkenteni lehetett mind a vevőkészülékek, mind a cellák méretét, ezáltal az akkumulátorok mérete is csökkenthető volt, így egyre kisebb készülékek kerülhettek piacra, mely hozzájárult a mobiltelefon terjedéséhez.
Ekkor jelentek meg az új hálózati technikák is. Európában úgynevezett időréseket osztottak ki a telefonálóknak, ez hívták TDMA rendszernek, Amerikában pedig kódokkal azonosították a hívó feleket, ez volt a CDMA. Mindkét módszer arra törekedett, hogy ugyanazon a fizikai hálózaton egyszerre minél több beszélgetést lehessen lebonyolítani.
Megjelent a csomagkapcsolat adatátvitel is. Főbb jellemzője a GPRS (General Packet Radio Service) hálózati elérés, valamint az MMS képesség. A továbbfejlesztett, 2.5G-nek is nevezett csomagkapcsolt adatátviteli megoldás az EDGE (Enhanced Data rates for GSM Evolution), melynek sebessége 112 kilobit/másodperc, de a beszédcsatornák összekapcsolásával a sebesség 400 kilobit/másodpercre is felemelhető.
- 3G
Már videó hívások bonyolítására is alkalmas mobilinternetes hálózat, megnövelt adatátviteli sebességgel.
Az Egyesült Államokban és Ázsiában WCDMA, Európában pedig UMTS technológia nyújtja ezt a lehetőséget.
- 3.5G
Nagyobb hálózati teljesítményt nyújtó HSD(U)PA adatátviteli technológia.
A rövidítés a High-Speed Downlink Packet Access kifejezést takarja, ami tükörfordításban „nagysebességű csomagletöltési hozzáférést" jelent. A használt eszközöktől függően 1,8-3,6-7,2-14,4 Mbit/s maximális letöltési sebességű adatátvitelre képes.
Ezt kiegészítve a HSPA+ további sebességnövekedést hozott, így ma Magyarországon akár 42Mb/s-os elméleti maximum sebességet is elérhetünk.
- 4G, LTE(Long Term Evolution)
Akár száz megabites adatátviteli sebességre is képes mobilhálózati technológia, mely stabil és gyors internet elérést biztosít a vezeték nélküli eszközöknek.
Tegnap, ma, holnap
Lassan tehát el is érkeztünk 2012-be, ahol lépten-nyomon mobiltelefonokba botlunk, szinte már-már elképzelhetetlen az életünk nélküle. Hívások millióit bonyolítjuk világszerte, az sms, mms és e-mail küldése, vagy fogadása pedig már napjaink részét képezi.
Az SMS (Short Message Service, szó szerint rövidüzenet-szolgáltatás), mobiltelefonnal küldött rövid terjedelmű, meghatározott karakterszámú üzenetet kézbesítő szolgáltatás neve. Hibásan rögzült a magyar nyelvben – és sok másikban – az SMS kifejezés: a gyakorlatban az SMS-en továbbított rövid üzenetet értjük. "Az SMS párhuzamosan küldhető vagy fogadható GSM hang-, adat- vagy faxforgalommal (a jelzési csatornát használja).
Eredetileg 1985-ben a GSM szabványok között definiálták, egy üzenettel 160 karaktert lehetett elküldeni, ám az újabb készülékek már tudnak kezelni többrészes SMS-eket (a hálózaton keresztül több SMS-ben átmenő üzenetet egy darabban való megjelenítése), illetve a 7 bites kódolás mellett lehetséges 8 bites vagy 16 bites kódolást is választani, így 140, illetve 70 karakter fér egy SMS-be.
De ahogy a mobiltelefónia világa nem nyugszik, úgy az internet világa sem. Internet alatt pedig most nem a mögötte megbújó technológiát, hanem a segítségével elérhető tartalmat értem. A megannyi közösségi hálózat, a különböző, de mégis egyazon cél köré épülő szolgáltatások, a kommunikáció részét képezik épp úgy, mint a mobiltelefon. Legyen az akár hanghívás, vagy szöveges üzenet, videó hívás vagy chat.
Az MMS (Multimedia Messaging Service, magyarul multimédiás üzenetküldési szolgáltatás) egy olyan technológia, amellyel szövegen kívül multimédiás tartalmakat (képet, hangot és/vagy videoklipet) is küldhetünk és fogadhatunk vezeték nélküli hálózatokon. A kizárólag szövegek küldésére alkalmas SMS technológia továbbfejlesztett változata. MMS-üzeneteket küldhetünk mobiltelefonról egy másikra vagy egy e-mail címre.
Ma pedig valahol ott tartunk, hogy a korábban kizárólag számítógépen elérhető kommunikációs csatornák az egyre szélesebb körben terjedő okostelefonoknak, és a mobilok mögött megbújó, folyamatosan fejlődő technológiai háttérnek köszönhetően egyre inkább kezd összemosódni.
A mai irányvonal tekintetében ez annyit jelent, hogy a végfelhasználók előtt egyre több út nyílik meg a kapcsolattartási lehetőségek terén. Így a hagyományos értelemben vett hanghívások és sms helyett egyre többen használnak különböző social network hálózatokat (Windows Live, Twitter, Facebook, stb.), a VoIP szolgáltatások (Skype, Tango, Viber) segítségével pedig hívásokat is bonyolíthatunk csupán internet elérhetőség segítségével (legyen az mobilinternet, vagy WiFi).
Sokakat nem ér meglepetésként, ha azt mondom, hogy most hívtam skype-on egyik haveromat a mobilomról, vagy az, hogy sms helyett Facebook vagy éppen Windows Live szolgáltatáson keresztül beszélem meg - a vonaton ülve - a közelgő találkozó pontos részleteit.
Az Internet Protokoll feletti hangátvitel – elterjedt nevén VoIP, Voice over IP vagy IP-telefónia – a távközlés egy olyan formája, ahol a beszélgetés nem a hagyományos telefonhálózaton, hanem az interneten vagy más, szintén IP-alapú adathálózaton folyik. Ez tehát azt is jelenti, hogy privát VoIP kiépítése minden további nélkül lehetséges egy helyi hálózaton.
Sok különböző protokoll létezik ennek megvalósítására, ezeket összességükben szokás VoIP-protokolloknak hívni. Az egyik legrégebbi, kísérleti kezdeményezés az ARPANET-re 1973-ban kitalált Network Voice Protocol.
Az egyre szorosabb integrálódás a szolgáltatók (értsd különböző VoIP szolgáltatók, közösségi oldalak, csevegő szolgáltatások), a telefon szoftverfejlesztők (Microsoft, Google, Apple) között és a rohamléptekben fejlődő technológiai újításoknak köszönhetően, nekünk, felhasználóknak egyre egyszerűbbé és könnyebbé válik az efféle kommunikáció, azonban itt sem fenékig tejfel az élet.
Ugyan egyre több okostelefon található a piacon és a mobilszolgáltatók többnyire ezek kihasználásához igazodva különböző specifikus tarifát dolgoztak ki (okostarifa, mediamánia, matrix csomagok), melyek a hagyományos hang alapú átvitel mellett különféle internetes opciókat is tartalmaznak egyben, számukra eléggé kétes a jelenlegi állapot.
Egyik oldalról a ma még viszonylag drága mobilinternet térnyerése folyamatosan nő, mely számukra jó, de a másik oldalon megtaláljuk azt is, hogy a szolgáltatóknak az internetes kommunikáció már nem feltétlenül kedvez: ha van internet a mobilomon, ha cseveghetek a partnereimmel interneten keresztül, ha felhívhatom telefonról a másik felet internet alapú hangátviteli módszerek segítségével, akkor bizony egyre többször meg is teszem.
Ez pedig annyit jelenthet számukra, hogy egyre kevesebbszer fogunk sms-t küldeni, vagy hagyományos értelemben vett telefonhívást bonyolítani. No persze a tarifacsomaghoz járó megabájtok ára így is az ő zsebükben landol, de egy idő után ez nem biztos, hogy ellensúlyozza a másik oldalon történő kieséseket, arról nem is beszélve, hogy egy otthoni, vagy céges környezetben, vagy éppen éttermekben és különböző nyilvános helyeken elérhető WiFi kapcsolatoknak köszönhetően még a szolgáltatótól igényelt internettel is spórolhatunk.
Erre persze nem csak mi jöttünk rá, a szolgáltatók is nagyon jól tudják mindezt, és próbálnak is igazodni ehhez. Például ugyan lehet, hogy kapok a csomagomhoz internet opciót is, ezzel azonban a VoIP alapú hívásokat nem vehetem igénybe, vagy ott a nemrég felröppent hír, miszerint saját internet alapú kommunikációs csatorna kidolgozásának ötletét is felvetették.
Akárhonnan is nézzük a dolgokat, egy bizonyos, a mobilkommunikációban változás kezdődött el, ami még nem tudjuk, hogy hova tart. A jelenlegi és jövőre tekintő helyzet kapcsán a három nagy magyar szolgáltató, a Telenor, a T-Mobile és a Vodafone véleményére is kíváncsi voltam, vajon ők hogyan vélekednek erről.
A szolgáltató mondja
Megkeresésemre a Telenor és a T-Mobile semmilyen formában nem reagált, úgyhogy álljon itt egyedül a Vodafone-tól kapott nyilatkozat*:
A mobilkommunikáció jövője, trendek a mobilkommunikációban
A Vodafone régóta arra törekszik, hogy mind a hagyományos, mind az okostelefonok és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások területén is a legjobb minőséget nyújtsa ügyfeleinek. Éppen ezért vágott bele 2011. márciusában az évtized legnagyobb hálózatmodernizációs projektjébe, melynek eredményeképpen mára már az ország több mint 9,5 millió lakosának, vagyis mintegy 2432 településnek nyújt hozzáférést a szélessávú mobilinternet használatához. A fejlesztésnek a 2G-s készülékkel rendelkező ügyfelek is örülhetnek, hiszen kiváló minőségű beszélgetésekre számíthatnak, illetve az EDGE technológia segítségével ők is élvezhetik a mobilinternet előnyeit.
A kevesebb, mint egy év alatt befejeződött modernizáció után a Vodafone célja az, hogy a még többségben lévő 2G-s felhasználók tábora 3G-s készülékekre, okostelefonokra váltson, és valóban kihasználja a szolgáltató megbízható hálózatát, amely minden modern kihívásnak eleget tesz.
A mobilinternet elterjedésétől függetlenül a hanghívások és sms küldések száma ugyan némileg csökkenhet, de az azonnaliságban és a megbízható működésben rejlő előnyüknek köszönhetően pótolhatatlan kommunikációs lehetőséget jelentek majd a jövőben is. Ezeket kiegészítendően viszont kiváló lehetőséget nyújtanak a különböző social network hálózatok és VoIP szolgáltatások, melyeket a Vodafone ügyfelei már az ország számos településén használhatnak.
A telekommunikáció gyorsan változó világával a Vodafone teljes mértékben lépést tart, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a szolgáltatók közül elsőként fejezte be a már említett országos lefedettséget biztosító hálózatmodernizációt. A korszerűsítésnek köszönhetően pedig üdvözöl minden olyan új, mobilinternet segítségével használható lehetőséget, amely még több alkalmat biztosít ügyfeleinek arra, hogy ápolják kapcsolataikat barátaikkal és ismerőseikkel.
Azt még érdemes elmondanunk, hogy a Vodafone jelenleg két előfizetéses tarifa köré építi csomagjait. Az okostelefonok igényeinek kielégítéséhez a Matrix tarifa, a hagyományos, csak hívást és sms-t bonyolító ügyfeleinek pedig a Kontakt áll rendelkezésre.
A Matrix tarifa esetén, mint a mellékelt ábra is mutatja, minden esetben jár bizonyos mennyiségű leforgalmazható adat, azt azonban érdemes tudni, hogy az Internet alapú hangátvitel (VoIP) Vodafone Martix 1, Vodafone Matrix 2, Vodafone Matrix 3, Vodafone Matrix 4 tarifacsomagokkal nem engedélyezett, a tethering (internet megosztás) pedig egyik tarifacsomagnál sem.
Hosszú, és rögös út vezetett el tehát a mai trendekig és ez jelenleg is folyamatosan halad a jövő felé, ami egyelőre mindenki számára megjósolhatatlan. Talán majd pár év múlva a mai telefonokra tekintve ugyanúgy mosolygunk majd, mint ha most szemléljük Bell első telefonját, addig azonban használjuk ki a mában rejlő lehetőségeket és élvezzük mobiltelefonjaink nyújtotta kényelmet, funkcionalitást.
Barthezz2
*A Vodafone-tól kapott álláspontot a dőlt betűs rész tartalmazza
Források:
Wikipedia
Retromania, a mobiltelefon története
Bell helyett Meucci a telefon feltalálója
Telefónia, a távközlés története
Ki találta fel a mobiltelefont?
Postamúzeum
Mobiltelefon generációk
