4. Éra - 175 - 203
4E 175 Ez év kora tavaszán megkezdődik a Vörös Gyűrű Csatája. Az ütközet nevét a Vörös Gyűrű Útról kapta, amely a Birodalmi Főváros körül húzódik, és ahol a csata legvéresebb harcai zajlottak.
A Vörös Gyűrű csatája
A főváros 174-ben történt eleste után az Aldmeri Dominium úgy véli, hogy a győzelem már a kezükben van, és a Birodalom kapitulációja nem lehet kérdéses. II. Titus császár meghagyja őket ebben a hitben egészen 175-ig, amikor is előkészíti a főváros visszafoglalásának tervét. A terv a következő volt: Decianus tábornok légiói visszatértükben a távoli Hammerfellből, a Chorrol feletti hegyekben rejtőznek el. Mivel érkezésük leplezett marad az Aldmeri erők előtt (hála a hátrahagyott veteránok harcainak Lady Arannelya csapatai ellen), így készülhetnek a meglepetésszerű támadásra a főváros ellen. Ezalatt a Jonna tábornok vezette, túlnyomórészt nord katonákból álló helyőrség Cheydinhaltól nem messze gyülekezett. Jonna tábornok erői végig nyomulnak a Vörös Gyűrű Úton egy két napig tartó csata árán. A terv szerint csatlakoznak Decianus seregéhez, amíg a császár egy harmadik sereget vezet támadásba északról.
A Bravilból és Skingradból érkező Aldmeri erősítés és a fővárost védők heves ellenállása ellenére Jonna nordjai sikeresen tartják az utat, és kelnek át nyugat felé a Nibenen, mialatt Decianus is előrenyomult, s körbekerítették a Dominium seregét. Ezalatt II. Titus erői akadálytalanul jutnak el a városba északról, visszafoglalva így a fővárost, s vetve véget az öt napja tartó csatározásoknak.
A csata körül azóta is kering néhány mítosz. Az egyik, hogy az uralkodó a csata alatt a Goldbrand néven ismert, mágikus katanát forgatta.
A Goldbrand
Bár létezésére nincs bizonyíték, különféle tolvajok által ismert legenda szól a kardról, amelyet aranyból kovácsoltak a messzi észak ősi sárkányai. A mítosz szerint a kardot egy dicsőséges lovagnak adták, aki felesküdött a sárkányok védelmére. A Goldbrand különlegessége, hogy tűzzel perzseli az ellenfelet minden találatánál. A másik ilyen mítosz Lord Naarifin halála körülményeit övezi. Az altmerek megpróbáltak dél felé kitörni a városból, de Jonna tábornok nordjai útjukat állták, s végül II. Titus személyesen fogta el Lord Naarfint. Élve hagyták, s 33 napig hagyták lógni a White Gold Tower tetejéről, mire kiszenvedett. A legendák szerint testét egy szárnyas Daedra ragadta el a 34. napon.
Ez a csata volt a Nagy Háború utolsó jelentős ütközete. A Birodalom visszaverte a Dominium támadását, de kegyetlen árat fizetett érte, katonailag rendkívül meggyengült. A légiók létszáma az eredetinek kevesebb, mint felére csökkent, de két légió gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni. A csapatok számát és állapotát tekintve nem jöhetett szóba a háború folytatása. Ezért a csata után a császár aláírta a White-Gold Egyezményt, amivel a háború az Aldmeri Dominium eredeti szándékainak nagyjából megfelelően zárult. Az Egyezmény alapján a Dominium által elfoglalt területeket feladják, és így azok az Aldmeri Dominium által felügyeltek lesznek, emellett pedig betiltják Talos istenhitét.
Talos emlékműve Skyrim északi részén
Néhányan úgy értékelték a csatát, mint annak bizonyítékát, hogy a Birodalom ellen tud állni a Dominiumnak, és harcolnia kellene ellene, míg mások szerint a Birodalom forrásai minden szinten annyira kimerültek, hogy ez a csata és az általa nyert egyezmény volt a legtöbb, amit el lehet érni. Ők azzal érvelnek, hogy a Nagy Háborúban már nem az eredeti ultimátum feltételeinek lazítása, hanem a Birodalom puszta léte volt a tét, és ebből a szempontból az egyezménnyel időt lehet nyerni a talpra állásra.
Az Egyezmény aláírásának hatására megromlik a kapcsolat Cyrodiil és Hammerfell, valamint Cyrodil és Skyrim között. Az Egyezmény, ha nem is teljesen, de nagyjából megfelelt az eredeti ultimátumnak, amelyet a Dominium a Birodalom elé terjesztett. A nordok számára a Talos-kultusz betiltása volt a legnagyobb sértés, míg a redguardok számára Hamerfell egyes részeinek az Aldmeri Dominiumba annektálása volt elfogadhatatlan. Hamerfell ezért kimondja elszakadását a Birodalomtól, és egyedül folytatja harcát a szintén meggyengült Dominium ellen.
A harcok alatt a White Gold Toronyból az összes, ott tárolt Elder Scroll eltűnik, és szétszóródik a kontinensen.
Az egyik megkerült Elder Scroll
4E 176 Ulfric Stormcloack és milíciája visszafoglalja a Reach-t és Markarth-ot a Reachmentől. A Reachmen túlélői visszahúzódnak a Reach-t övező hegyekbe, és magukat Forswornnek nevezve vívják tovább magányos harcukat.
4E 180 A redguardok harca a Dominium ellen végül sikerrel végződik: aláírják a Második Stros M’kai Egyezményt, ami kimondja az Aldmeri megszálló sereg kivonását Hammerfell területéről.
4E 181 Jarl Igmund elfogja Madanach-ot és a Forsworn lázadók vezérét a mélyen Markarth alatt fekvő Cidhna bányába zárja.
Solstheim szigetén Raven Rock ében (Ebony) bányája végleg kiapad.
4E 188 A Thalmor zsoldjában álló szabadcsapatok megtámadják és kifosztják Wayrest városát (High Rock délkeleti részén). A támadás során a Dark Brotherhood szentélye is megsemmisül. A Night Mother maradványait Cicero veszi magához.
Cicero
4E 201 Az Elder Scrolls V: Skyrim eseményei.
Skyrimban polgárháború dúl az Ulfric Stormcloak vezette elszakadáspárti frakció, és a Birodalomhoz lojális frakció között.
Ulfric Stormcloak
Utóbbiakat támogatják a Skyrimban állomásozó Birodalmi Légiók is. Ulfric tervei szerint el akarja foglalni a Skyrim Nagykirálya (High King) címet, és ki akarja mondani az elszakadást a Birodalomtól, ami a Talos kultusz hivatalos újraelismerésével járna együtt. Ulfric a Thu’um használója, s ennek segítségével halálra sújtja Torygg Nagykirályt. Ezzel az incidenssel kezdődik el a nyílt polgárháború. Egy támadást követően Ulfricot elfogják, és Helgen várába szállítják kivégzésre. A szekéren vele utazik a játék főhőse, akit szintén kivégezni visznek. A kivégzés előtt azonban feltűnik egy sárkány és tűzbe borítja az erődöt. Ulfric és a főhős megszöknek.
Alduin pusztítása Helgen várában
A sárkányról kiderül, hogy ő Alduin (a Világevő, akivel már a legendás nord Nagykirály és Shezarrin, Wulfharth is harcolt a 1E-ban) és az Elder Scroll jövendölése szerint célja az emberiség elpusztítása, és a sárkányok uralmának visszaállítása Nirn földjén.
Alduin, a Világevő
Ezzel kezdetét veszi az ún. Sárkány Krízis. A játékosról később kiderül, hogy maga is Dragonborn, aki képes a Thu’um használatára. Megidézik a High Hrothgar csúcsára, ahol a Greybeardsek tanítják őt. A hős ezután felveszi a harcot Alduin szövetségeseivel, illetve beavatkozik a polgárháború menetébe (bármely oldalhoz csatlakozhat). Lehetősége lesz merénylet elkövetésére II. Titus Mede császár ellen is (de ezt nem feltétlenül kell megtennie). A Dragonborn végül leszámol Alduinnal, és elhárítja a világot fenyegető veszedelmet.
A Dragonborn
4E 202 A 201-ben zajló polgárháború és a Sárkány Krízis sebeit begyógyítani igyekvő Skyrim területén rejtélyes támadásokról beszámoló pletykák kezdenek keringeni. A támadások eleinte magányos vadászcsoportok, elszigetelt falvak kapcsán látnak napvilágot, de idővel a nagyobb városokban is megjelennek a furcsán lángoló tekintetű, nagy erejű, idegenszerű mágiát használó harcosok. A rajtaütések túlélőinek beszámolója alapján megállapítást nyer, hogy a támadásokat kisebb-nagyobb, vámpírokból álló csapatok hajtják végre.
Vámpír lord
Noha vámpírok Tamriel minden területén előfordulnak elszórva, barlangok, ősi romok mélyére húzódva, ám a történelmi feljegyzésekben sehol sem találni utalást ilyen koncentrációjú, összehangolt portyák előfordulására. Skyrim hőse hamarosan azzal kénytelen szembesülni, hogy kedvelt városaiban is vámpírok terrorizálják a lakosságot. Ezzel egy időben a városi őrök között elterjed a szóbeszéd, miszerint a réges-rég elfeledett vámpírvadász csoport, a Dawnguard önkénteseket toboroz a vámpírok ellen szerveződő válaszcsapások megszervezéséhez. A Dwanguardról csak homályos utalások maradtak fent a jelenkorra, de annyi bizonyos, hogy a vámpírvadász, félkatonai csoportot valamikor a 2. Erában hozta létre Riften Jarl-ja.
Skyrim hőse az egyre veszedelmesebb vámpírtámadások hatására felkeresi Dawnguard ősi erődjét, ahol lehetősége nyílik csatlakozni a vadászokhoz, és fényt deríteni a támadások okára, az ősi próféciára. A kutatás során egy rég elfeledett ősi romban egy átok által szoborba zártan rátalál Seranára, aki nem más, mint a vámpírnagyúr Lord Harkon lánya, és akinél ott van az egyik elveszettnek hitt Elder Scroll.
Serana
A lány kérésére biztonságban elkíséri atyja kastélyába, ahol azonnal választás elé állítják, miszerint vagy a vámpírok vagy a Dawnguard oldalára áll az egyre éleződő küzdelemben. A hősön áll tehát, hogy a vámpírok különleges képességeivel felvértezve segíti őket a prófécia beteljesítésében, vagy a Dawnguard dwemer eszközökkel támogatott csoportját vezeti győzelemre a vámpírok ellenében.
Utószó
Aki eljutott idáig, reményeink szerint örömét lelte írásunkban. A cikkhez kapcsolódó topicban szabad tere van bármilyen javító szándékú megjegyzésnek, illetve bármiféle TES témájú agymenésnek, vitának, gondolatkísérletnek. Ne fogjátok vissza magatokat! Az alábbi forráslinkek közül pedig különösen ajánljuk a magyar nyellvű Császári Könyvtár, illetve az angol nyelvű Imperial Library látogatását. Munkánk során túlnyomórészt az angol eredetiből átvett tulajdonneveket használtuk, mivel véleményünk szerint a nevek magyarítása gyakran az érthetőség és visszakereshetőség rovására megy.
Külön köszönet Varlaisarannak a lektorálásért és az áldozatos képkészítési rohammunkáért, illetve Bendőkének a lektorálásért. A Logout korrektorától pedig elnézést kérünk a "kissé" hosszúra sikerült írásért. [Spongyát rá. :) - a korr.]
Felhasznált irodalmi források, illetve a képek (a szerzők és Varlaisaran játékmentésein kívül), forrásai:
The Imperial Library
Császári Könyvtár
Unofficial Elder Scrolls Pages
TES wikia
TES Online
Elderscrolls hu
Tamriel Foundry
ruslanlarin92 fan képei
leklek1980 fan képei
Nectim fan képei
Lutojar képei
plangkye képei
