3. Éra - 121 - 267
3E 121 Potema nekromanta varázslói élőhalott csapatokkal harcolnak II. Kintyra seregei ellen, aki csapatai rossz moráljának növelése érdekében maga is részt vesz a harcokban. II. Kintyrát High Rock területén, az Iliac-öböl közelében egy áruló breton herceg segítségével foglyul ejtik Potema királynő erői. Potema fia, III. Uriel Septim néven Tamriel új császárává kiáltja ki magát, majd elfoglalja Imperial Cityt.
Imperial City látképe
3E 123 (más források szerint 3E 121) A 17 éves II. Kintyra császárnőt Frost Fall 23. napján Glenpoint kastélyában meggyilkolják. A gyilkosság pontos dátuma nem ismert, a különböző források eltérő időre datálják. A Törött Gyémántok szerint a kivégzés nem sokkal foglyul ejtés után, még 3E 121-ben megtörtént, míg más források alapján egészen 3E 125-ig, Cephorus nagybátyja sikeres High Rock-beli offenzívájáig életben tartották. A legvalószínűbb dátum 3E 123 lehet. A gyilkosságot unokabátyja, III. Uriel rendeli el. A kivégzés következtében Potema és III. Uriel Septim gyűlöltté válik a köznép körében, és számos erős szövetségesük is elhagyja őket.
3E 125 Cephorus Septim visszahódítja Potema szövetségeseitől High Rock régió nyugati felét,
míg Magnus erői Morrowind és Black Marsh irányából törtek be Skyrim területére.
Pelagius herceg születése Wayrestben (Más forrás szerint 3E 119-ben született – lásd The Madness of Pelagius). A későbbi III. Pelagius néven császárrá koronázott és Őrült Pelagius néven is ismert fiú Magnus Septim és felesége, a Direnni származású Utheilla fia.
3E 127 Ichidagi csata – III. Uriel Septim és erői harcba lépnek Cephorus erőivel Hammerfell területén.A csatában Cephorus győz, és elfogja III. Uriel Septim császárt. A legyőzött császárt Cephorus székvárosába, Gilaneba szállíttatja fogolyként. Ezt követően a falconstari csatában Potema királynő seregei legyőzik Magnus erőit. A győzelem pillanatában hírnök érkezik Potemához, aki elmondja, hogy fiát, III. Uriel Septimet a dühös tömeg megtámadta, s az őt fogolyként szállító szekeret felgyújtották. III. Uriel Septim meghal, s Potema öccse, a császári család legidősebb férfitagja, Cephorus Septim kiáltja ki magát császárrá. Nem világos, hogy az akciót Cephorus tervelte-e ki, vagy pedig a Potemától és élőhalott seregétől rettegő, II. Kintyra császárnő meggyilkolása miatt III. Urielt gyűlölő tömeg spontán akciójáról volt-e szó. Cephorus gyorsított menetben Imperial City-be lovagol, ahol a korábban III. Urielhez hű csapatok felajánlják neki szolgálataikat. Cserébe I. Cephorus Septimnek el kell fogadnia, hogy Skyrim, High Rock, Hammerfell, Summerset Isle, Valenwood, Black Marsh és Morrowind nemessége magasabb szintű, új autonómiát és Birodalomtól való részleges függetlenséget kér és kap. A Vörös Gyémánt Háborúja hivatalosan véget ér, ám a hatalmi mániában szenvedő, egyre őrültebben viselkedő Potema nem adja meg magát, és fogyatkozó seregével, valamint nekromancia segítségével feltámasztott élőhalott csapatokkal még egy évtizedig harcol tovább, amíg végül beszorítják Solitude-ba és ott ostrom alá veszik. Utolsó éveiben Potemát jobbára vámpír-generálisok, csontváz harcosok és zombi-szobalányok veszik körül.
3E 131 A Kilencek Lovagjai rend hivatalosan is felbomlik. A rend lovagjai hírnevüktől elvakítva sorra beléptek a Vörös Gyémánt Háborújának harcoló csapatai közé. Elsőként Sir Berich Vlindrel állt be Cephorus hadseregébe, s magával vitte Pelinal Whitestrake kardját és lábvértjét is. Ő volt az első a rendet elhagyók közül, de számos lovag követte példáját. Az ereklyéket a harcok során újra elvesztik, végül 1E 131-ben a lovagrendet hivatalosan is feloszlatja egy császári dekrétum, amelynek létrejöttét maga Sir Berich Vlindrel szorgalmazza. A történetet részletesebben az Oblivion kiegészítője, a Knights of the Nine taglalja.
3E 137 Potema, 70 éves korában, egy egész hónapon át tartó ostrom után, Solitude-i kastélyában meghal. Halála előtt egy titkos folyosón kilopódzik, és a kastélyt ostromló Magnus kisfiának, Pelagiusnak átadja a Quintillától örökölt, vérfarkas lelkét rejtő lélekkövet, valamint egy gyűrűt. Az ékszereket előbb egy renegát Mágus Céhbeli varázsló segítségével megátkozza. A gyűrűt a kisfiú nagybátyjának, I. Cephorus Septimnek ajándékozza, míg a láncot maga viseli. A gyűrű átka balszerencsés halált, a lánc átka lassan elhatalmasodó őrületet okoz. Ez Potema életének utolsó gonosz cselekedete, amivel a halálát túlélő rokonaira is sikerült bajt és pusztulást hoznia.
3E 139 A Kilenc Lovagjainak korábbi tagja, Sir Casimir meggyilkol egy koldust Chorrol templomában. Az ereklye, amelyben a gyilkosságot elköveti, a Kilenc Lovagjai által előkerített ereklye volt, amelyet még a legendás Pelinal Whitestrake viselt az első Era hajnalán. A kesztyű elmozdíthatatlanul Chorrol templomának kövén hever, ott ahol a koldus meghalt.
3E 140 Miután I. Cephorus Septim leesik lováról (feltehetően az elátkozott gyűrű hatása miatt), és meghal, I. Magnus Septim lesz az uralkodó.
3E 145 I. Magnus Septim halála. A mentális leromlás jeleit mutató Pelagius elhagyja Solitude-ot, hogy III. Pelagius Septim császárként uralkodjon tovább az Imperial Cityből. Pelagius húga, Jolethe veszi át az uralmat Solitudeban. A dunmer származású Katariah Ra’athim feleségül megy Pelagiushoz. A házasságot még I. Magnus Septim hozta tető alá, mivel meg szerette volna nyerni a nagyon gazdag és befolyásos Ebonheart (Mournhold után a legerősebb morrowindi városállam, amelynek vezetői a Ra’athim klánból kerültek ki) tartós támogatását. Emellett Katariah különösen alkalmasnak látszott arra, hogy a szellemi leépülés jeleit mutató Pelagius helyett kormányozzon.
Őrült Pelagius
3E 147 Az „A Dance in Fire” című kötet említése szerint ebben az évben még Magnus Septim volt az uralkodó (250 évvel 3E 397, vagyis a könyv történései előtt). A kétévnyi tévedés valószínűleg a két időpont közötti nagy távolsággal magyarázható. Katariah régensként intézi a birodalom ügyeit az elátkozott lélekkő hatása miatt lassan megbolonduló III. Pelagius helyett. Segítségül egyre jelentősebb befolyáshoz juttatja az Elder Council testületét.
3E 150 Abernanit ostroma Vvardenfell szigetének nyugati részén. A csatában az Ordinatorok (a Tribunal Templom rendfenntartó és katonai szárnyának elit csapata) és a Buoyant Armigers (a Tribunal Templom könnyűfegyverzetű harcos zarándokai) Rangidil Ketil vezetésével összecsapnak a Hatodik Ház (a Dagoth Ur által feltámasztott Dagoth Ház) erőivel. Abernanitot lerombolják. A Dagoth Ház a hat nagy morrowindi ház (Redoran, Hlaalu, Telvanni, Indoril, Dres, Dagoth) azon tagja, amelyet a Vörös-hegyi csata előtt Dagoth Ur állítólagos árulása miatt hatalmától megfosztottak és tagjait kiközösítették a chimerek (a dunmerek népének neve Azura átka előtt) közül. Valójában Dagoth Ur nem árulta el Lord Nerevart és a chimereket, ellentétben a Tribunal vallásának isteni hatalmat elnyert három alapítójával (lásd a TES III Morrowind végigjátszása során a Heretic Priest és ashlander feljegyzéseket, valamint Dagoth Ur beszámolóját). Az utolsó beszámoló egy a Kilencek Lovagjával való találkozásról, aki maga az alapító, Sir Amiel volt. Egy átutazó számol be a találkozásról, miszerint Sir Amiel egyedül tengeti napjait a Kilencek Monostorában.
3E 153 III. Pelagius, akit sokszor illettek az Őrült Pelagius névvel, 34 éves korában meghal a Kynareth templomában kialakított, saját cellájában, Betony szigetén.
Felesége, a dunmer I. Katariah lesz a császárnő. Egyesek ezt az eseményt tekintik a Septim vérvonal jogfolytonossága megszűnésének, annak ellenére, hogy Katariah Pelagiustól született, Cassynder nevű fia a Septim vérvonal jogos folytatója. Minden előítélet ellenére I. Katariah békés, építő jellegű uralkodását a birodalom egyik legdicsőségesebb időszakaként tartja számon az utókor, s a császárnő a köznép szemében is rendkívül népszerűvé vált.
Sir Amiel magányos halála az elhagyatott, romos Kilencek Monostorában. Egy általa írt, hátrahagyott jegyzet tartalmazza az elveszett, majd a Kilencek Lovagjai által előkerített, egykor Pelinal Whitestrake fegyverzetét és páncélzatát képző ereklyék fellelési helyeit.
A Knights of The Nine monostora
3E 165 Katariah csapatai levernek egy zendülést Armaniasban, Black Marsh területén. A harcban a Hazadir argóniai mesterkovács mocsári harchoz kifejlesztett felszerelése segíti a birodalmi csapatokat (lásd: The Armorers’ Challenge).
3E 172 Chimere Graegyn, egy ambiciózus Direnni klántag és idézőmester a daedrákat és a Mehrunes Dagon Oblivion-beli síkját használja fel csempészútvonalként (többek között nagyon értékes csempészárukat és diplomáciai leveleket továbbított). Egy alkalommal magát Mehrunes Dagont is átveri. A Daedra Lord bosszút esküszik, és egy olyan egyezményt köt vele, melynek értelmében Chimere élete végéig békében élhet családja és barátai boldog hangjai között szülővárosában. Ezután Lord Dagon a szülővárosának otthont adó apró Caecilly szigetet (High rock, Northmoor városa közelében) elragadja a Voidba. A városban mindenki azonnal meghal, ám szellemeik hangját az öröklétre kárhoztatott Chimere mindig hallani fogja, miközben az Oblivion síkjain vándorol. Ez volt Lord Dagon bosszúja. Chimere-rel a TES Legend: Battlespire főhőse is találkozik Mehrunes Dagon felé vezető útján.
3E 200 I. Katariah egy Black Marshban tett utazása során, egy kisebb rajtaütésben életét veszti. A merényletet valószínűleg a Septim dinasztia egy jogfosztott oldalága szervezte meg. I. Katariah-t fia, a gyenge egészségű I. Cassynder követi a trónon.
3E 202 A beteges I. Cassynder halála után féltestvérét, Urielt Lariatot választják császárrá, aki IV. Uriel Septim néven uralkodik. Uriel Katariah és Lariat, Wayrest (High Rock másik fontos királysága Daggerfall mellett) királyának (akihez Katariah Pelagius halála után ment nőül) fia volt. Így IV. Urielben már nem csörgedezett Tiber Septim vére. Uriel adoptáció réven nyerte el a Septim családnevet, amikor Cassynder még Wayrest uralkodójaként adoptálta a családba féltestvérét. A birodalom nemessége Urielt ennek ellenére csak, mint „Katariah fattyú fia”, tartotta számon. (Annak ellenére, hogy törvényesen adoptálták a Septim családba, továbbá, hogy a Lariat család távoli rokonságban is állt a Septim dinasztiával.) IV Uriel hosszú és nehéz uralkodása alatt ezért egymást érték a zavargások és felkelések, illetve az Elder Council is túlságosan nagy befolyásra tett szert, amit tagjai ki is használtak. IV Uriel gyakran nem volt képes akaratát érvényesíteni az Elder Council tagjainak ellenállása miatt.
3E 227 Darvyn the Gray megírja jegyzetét Rosethorn Hall titkáról (bővebben lásd a TES IV Oblivion játékot).
Rosethorn Hall Skingradban
3E 246 IV. Uriel Septim uralkodása alatt az Elder Council igyekszik tisztázni a Skyrim területén érvényes tulajdonjogi rendszer kérdését. Ennek során rendeletben kimondják, hogy „bármelyik szabad férfi, aki három hónapnál hosszabb ideig megtart egy elfoglalt várat, automatikusan megszerzi magának a jogot az így megszerzett címre, és az azzal járó birtokra. Az intézkedés oka a távoli és idegen földesurak távol tartása. E törvény alapján válik az ostromlott Cascabel hercegévé egy sorsára hagyott, Menegur nevű bosmer közember (lásd: The Rear Guard).
3E 247 IV. Uriel meghal. Az Elder Council II. Cephorust kiáltja ki császárnak, megtagadva ezzel IV. Uriel Septim utolsó kívánságát, aki fiát, Andorak Septimet szánta örököséül. A Skyrim egyik királyságában uralkodó, nord származású Cephorus oldalági leszármazottja volt Tiber Septimnek. II. Cephorus uralkodásának első 9 évében folyamatosan csatáznia kell az Andorak herceget támogató erők ellen. Végül az Elder Council a High Rock-beli Shornhelm királyságát kínálja Andoraknak, amennyiben az lemond ő és utódai császári trón iránt támasztott igényéről. Andorak elfogadta az ajánlatot (támogatói sosem voltak túl sokan), s utódai azóta is ott uralkodnak.
3E 249 A magát az ősi (1E elejére visszanyúló) Camoran dinasztia örökösének kikiáltó Camoran Usurper (Camoran Bitorló, eredeti neve Haymon Camoran volt) egy daedra és élőholt sereget vezetve feldúlja Valenwoodot. Egyes beszámolók szerint Camoran Usurper valójában egy lich volt. Camoran Usurper Valenwoodból kiindulva hadjáratot indít Hammerfell ellen, és mivel II. Cephorus nem bizonyul hatékony vezetőnek, fokozatosan egyre több területet hajt uralma alá.
3E 253 Rihad és Taneth, Forebear redguard városok segítséget kérnek Elinhir városától, hogy segítse őket a harcban Camoran Usurper ellen, ám a kérés teljesítését megtagadják.
Történelmi források egyetértésben állítják, hogy Dwynnen városát (az Iliac-öböl északi oldalának partjain elterülő, nagyobb tartomány High Rock-ban) ebben az időben egy lich kormányozta, élőholtakból, szellemekből, vámpírokból és csontvázharcosokból álló serege élén, aki Camoran Usurper csatlósa volt. High Rock erőinek mozgósítását ez akadályozta meg.
3E 266 High Rock ebben az évben már közvetlenül is szembesül a Camoran Usurper jelentette fenyegetéssel, s megkezdi védelmének kiépítését Camoran Usurper seregei ellen. A jelentős késedelem oka nem más volt, minthogy „Az Öböl elsődleges hatalmának irányítói különösképp alkalmatlan fejedelmek voltak – Wayrest és Sentinel uralkodói ekkor még jóformán gyermekek voltak, és Daggerfall épp kettészakadt állapotban volt, köszönhetően a két unokatestvér, Helena és Jilathe között dúló küzdelemnek. Reich Gardkeep (a mai Anticlere Királyság, az Iliac-öböl északi részén) ura ekkor már közel egy éve halálos kórban szenvedett, ami végül ebben az évben halálát okozza. Ezen okok összességükben azt eredményezték, hogy nincs egyetlen vezető sem, aki összefogná a tartományokat Usurper ellenében.” (lásd: Pocket Guide to the Empire, harmadik kiadás) Nyolc, kisebb földesúr egymástól függetlenül lepaktál Camoran Usurperrel, földjük megtartása érdekében. Camoran dolgát megkönnyíti az is, hogy a Bretonok ellenséges érzéssel viseltetnek a nord származású II. Cephorus irányában. Ez akkor változik meg, amikor terjedni kezdenek Camoran Usurper kegyetlenségéről, és az általa meghódított területek lakói ellen elkövetett atrocitásokról szóló beszámolók.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
