3. Éra - 368 - 427

3E 368 IV. Pelagius Septim természetes halált hal.

IV. Pelagius szobra Imperial City-ben

Hosszú, de látványos eseményektől mentes uralkodása alatt bevégezte elődei diplomáciai-politikai munkáját a császári hatalom és a birodalom megerősítését illetően. Az utókor egyetért abban, hogy Tiber Septim uralkodása óta a birodalom sosem volt annyira egységes, nyugodt és központosított, mint IV. Pelagius uralkodásának végén. Pelagiust fia, VII. Uriel Septim követi trónján.

VII. Uriel Septim

VII. Uriel apja nyomdokaiban jár és uralkodásának első évtizedeiben közel kerül ahhoz, hogy a korábbi provinciális szerkezetű, számtalan helyi nemes érdekei által széttagolt birodalmat felváltsa egy szorosabb, konföderációs jellegű, de erősen centralizált államszövetség. Ennek érdekében a császár gyakran agresszív asszimilációs politikát folytat, különösen Black Marsh és Morrowind területén, ahol történelmi okokból legerősebb az ellenállás a birodalmi, központosított vezetés ellen. Morrowind nagy házai közül közeli szövetségre lép a Hlaalu házzal, s azt gyakorlatilag a birodalom gazdasági és kulturális befolyásának terjesztésére használja, cserébe kereskedelmi és politikai hatalmat kínálva. A főleg kereskedelemre koncentráló Hlaalu ház korábban elmaradt befolyásában a konzervatív dunmer gazdálkodást és politikát támogató Redoran, Indoril, Dres, vagy Telvanni házak mögött, s Uriel a nagy házak közötti állandó konkurálást használta ki okosan. A Mágus Céh is fontos szerepet játszik Uriel morrowindi politikájában, mivel e céh segítségével próbálja a császár visszaszorítani a Telvanni mágusok hatalmát.

Sadrith Mora, a Telvanni Ház központja (Alexey Rudikov alkotása)

VII. Uriel fiatal éveire a merész politikai húzások, katonai fenyegetés, és az agresszív diplomácia jellemző, míg személyes tulajdonságai között a dinamizmus és becsvágy említhető. Törekvéseit nagyban segíti egy csatamágus, Jagar Tharn, aki jelentős mágikus erejét az uralkodó politikájának szolgálatába állítja, és idővel legközelebbi tanácsadójává válik. Uriel házassága balul sül el; gyönyörű és bájos, tömegek által istenített feleségéről, Caula Voria hercegnőről kiderül, hogy önző, számító és hataloméhes személyiség. Három fia született tőle (Geldal, Enman, Ebel), ám kapcsolatuk egyre rosszabbá válik, míg végül teljesen elhidegülnek egymástól. Ennek utána Urielnek születik két házasságon kívüli gyermeke is, Calaxes és Martin (a későbbi I. Martin Septim). Calaxes puspöki rangot ér el a Nine Divines egyházban, ám később szembekerül apjával, kifogásolva annak szekuláris kormányzását.

3E 376 Egy Csalogány nevű félig elf, félig breton származású bárd elcsavarja Barenziah, Mournhold királynője fejét, míg annak férje, Symmachus VII. Uriel Septimnél időzik követségben. A királynő segítségével Csalogány megszerzi a Káosz Botja nevű varázseszközt, majd elmenekül a királynő férje, Symmachus elől. Később kiderül, hogy Csalogány azonos személy Jagar Tharn csatamágussal.

3E 377 Helseth, Barenziah és Symmachus fia születése. Belőle válik később Mournhold (Morrowind legnagyobb városa) királya.

3E 384 Morgiah, Barenziah és Symmachus lánya születése. Ő később Firsthold (Summerset Isles) királynője lesz.

3E 389-390 Jagar Tharn csatamágus 389-ben eléri, hogy VII. Uriel Septim Birodalmi Csatamágusa legyen, majd 390-ben foglyul ejti VII. Uriel Septimet és a Káosz Botja segítségével az Oblivion egyik létsíkjára száműzi.

Jagar Tharn, az áruló csatamágus

Oblivion síkja

Ezután a mágus – magasan képzett varázsló lévén – illúzió segítségével felveszi a császár alakját, és az ő képében imposztorként uralkodik, minek során az uralkodói őrséget és udvari rendtartást daedrákra és egyéb őrült teremtményekre cseréli. Tervének egyetlen gyenge pontja van: amennyiben az eredeti uralkodó elhalálozik Oblivion síkján, Tharn ármánya napvilágra kerülnek. (Ha egy uralkodó meghal, az Elder Council mágikus úton szerez róla tudomást az Amulet of Kings útján.) Mivel Uriel egy olyan létsíkon raboskodik, ahol az idő lassabban telik, Tharn valamelyest védve van a lelepleződéstől. A Káosz Botját fizikailag elpusztítani nem lehet, s az eszköz mágikus úton Tamriel földjéhez van kötve, így más kontinensre sem lehet elszállítani. Emiatt Tharn nyolc részre töri, és a darabokat elrejti Tamriel nyolc különböző provinciájában. (Ezeket később a The Elder Scrolls: Arena bajnoka gyűjti össze.) Jagar Tharn imposztori uralkodása alatt a Birodalom kaotikus állapotba kerül, felkelések, lázadások, háborúk törnek ki, s VII. Uriel korábbi eredményei jórészt megsemmisülnek.
A TES Legend: Battlespire történései.

Battlespire intro

A birodalmi csatamágusok és árnyékőrök kiképzésére szolgáló Battlespire erőd (amely Oblivion egyik, a többi daedra síktól elszigetelt, ellenőrzött, kis területű síkján található) Mehrunes Dagon és hordájának irányítása alá kerül a birodalmi csatamágus, Jagar Tharn árulása következtében. Az erőd elveszíti a kapcsolatot Tamriellel. A portál megszakadása előtti pillanatban azonban megérkezik az erődbe egy képességei tesztelésére induló, gyanútlan, fiatal csatamágus, aki az egyik túlélő segítségével sikeresen elpusztítja a daedrákat, és helyreállítja a kapcsolatot.

3E 395 Az Ötéves Háború kirobbanása Elsweyr és Valenwood között. (A valenwoodi erdei karavánok ellen irányuló khajiit banditák és zsoldosok által vezetett támadások száma ugrásszerűen megnő. Megtorlásul a valenwoodi bosmerek megtámadják Torval városát, ahol a védelem erősítésének megérkezéséig több, mint ezer civilt lemészárolnak, mielőtt kisöprik őket a városból. Ez a Torvali Mészárlás, ami az ötéves háború kirobbanásához vezet.)

3E 396 Az Ötéves Háború csatái mind közelebb és közelebb érnek Sphinxmoth erődjéhez. (Sphinxmoth egy birodalmi erőd Elsweyr területén, ahol Codus Callonus állomásozott az Ötéves Háborúban – The Elder Scrolls Online.) A háborúba Summerset Isles is bekapcsolódik, az altmerek Valenwood ellen több kisebb flottát indítanak útnak, s feldúlják a bosmerek kikötőit. Ezt a rövid ám heves konfliktust, amely egy vízválasztó körüli jelentéktelen határvitából alakult ki, önállóan a Kék Vízválasztó Háborújának is nevezik.

Az Ötéves Háborúval párhuzamosan több kisebb-nagyobb csatározás dúlta a Birodalmat Jagar Tharn imposztori uralkodása alatt. Az argóniai rabszolgák lázadása a morrowindi Dres Ház ellen végül nyílt háborúvá terebélyesedett Black Marsh és Morrowind között. E háborúban gyilkolták meg a hitét megtagadni nem akaró dunmer kereskedőt, Rorist is, akit a Tribunal Templom később szentté avatott (oltáraival találkozhatunk a TES III. Morrowind játékban). Ez a rövid háború Morrowind győzelmével végződött, s Black Marsh északi határai mentén néhány területet csatoltak Morrowind területéhez.
A Bend'r-mahk háborúban Skyrim legyőzi High Rock és Hammerfell seregeit, és elfoglalja Elinhir és Jehenna városokat. A viszály hosszú időre megrontja Skyrim és Hammerfell kapcsolatát. Skyrim csapatainak dolgát megkönnyítette a „szokásos” ellenségeskedés és belharc a hammerfelli Forebears és Crown frakciók között.

3E 397 Az „A Dance In Fire” című alkotás eseményei, „Egy Hivatalnok Kalandjai Valenwoodban”. A könyv az Ötéves Háborúba csöppent hivatalnok kalandjait írja le Valenwoodban.

3E 398 Calaxes Septim, VII. Uriel törvénytelen fia, a Nine divines főpüspöke merénylet áldozata lesz. A pletykák szerint Calaxes egy teokratikus állam kiépítését célul kitűző lázadás szervezésébe kezdett halála előtt.

3E 399 Az Ötéves Háború befejezése (Elsweyr győzelmével.). A háború valójában „csupán” 4 évig és 9 hónapig tartott. Az ork nép hazája, Orsinium, ez a hatalmas terület, amely Menevia és Wayrest között terül el, ebben az évben nyeri el régóta vágyott autonómiáját. Az ork származású törzsfő, Gortwog gro-Nagorm sikeresen megszerzi az egykori Orsinium területéhez közeli földterület feletti irányítást, és nekifog egy új ork város létrehozásának.

Gortwog gro-Nagorn portréja (Lutojar képe)

Új Orsinium megalakulását a szomszédos provinciák nem nézik jó szemmel, ám gro-Nagorn zseniális diplomáciai érzékkel egyensúlyoz politikai ellenfelei között, és egyre nagyobb területet sikerül irányítása alá vonni a Wrothgarian-hegység területén és Bjoulsae gazdag folyópartján. Törekvése lankadatlan, továbbra is eltökélt célja, hogy Orsiniumot High Rock-tól különálló, hivatalos birodalmi provinciaként ismerjék el. Az Elder Council Gortwogot királyként kezeli, és ily módon közvetlen adókat szed Orsiniumtól, bár hivatalosan az továbbra is High Rock része marad. Orsinium a Birodalmi Provincia státuszért folyamodik, és hosszú idő után békét köt Wayresttel.

The Elder Scrolls: Arena történései.
Barenziah királynő Imperial Citybe érkezik, hogy segítséget kérjen a császártól egy őt és családját fenyegető felkelés elhárítására. A felkelés okozói a császár által kivetett új, nagyon magas adók, amelyek éhezést hoztak Morrowindre. A királynő rájön, hogy a császár valójában az imposztor Csalogány. Ugyanerre rájön a wayresti uralkodó, Eadwyre király is. Ráveszi Barenziaht, hogy elevenítse fel a régi románcát Csalogánnyal, és az imposztor bizalmába férkőzve próbálja kideríteni a Káosz Botja darabjainak hollétét. Közben Eadwyre király Ria Silmane mágus (ő egykor Jagar Tharn tanítványa volt, akit Tharn árulás vádjával kivégeztetett) szellemének segítségével kiszabadítja a birodalmi őrség egy tisztjét a palota börtönéből. E bajnoknak Ria Silmane segítségével időről-időre továbbíthatják azokat az információkat, amelyeket Barenziah kiderít. A bajnok hosszas megpróbáltatások után végigjárva minden egyes provincia legsötétebb odvait és barlangjait, sikerrel egyesíti a Káosz Botja darabjait. A bot utolsó darabkáját, az ékkövet a Birodalmi Palota alagsorában leli meg, szintről szintre harcolva át magát. A végső küzdelemben Tharn ellen a bajnok a bothoz érinti az ékkövet, amely azonnal elnyeri alakját, elemésztve Jagar Tharnt. A bot egy portált nyit egy másik dimenzióba, ahol az Uralkodó és Warhaft tábornok (a Birodalmi Légió tábornoka és VII. Uriel Septim személyi testőre) raboskodik. VII. Uriel Septim tehát 10 év után kiszabadul Jagar Tharn fogságából, és újra elfoglalja trónját.

VII. Uriel Oblivionban történt fogságának idejéről keveset tudni. A császár maga igen szűkszavú volt ezzel kapcsolatban, s leginkább folyamatos rémálmok sorozataként írta le az ott töltött időt. Azzal sem volt tisztában, hogy hol van, és az idő múlását sem érzékelte, így abban a hitben élt, hogy álmodik. Az idő ott sokkal lassabban telt, mint Nirn síkján, és a császár évei számát tekintve alig öregedett, ám mégis teljesen más emberként, megtört testtel és lélekkel tért vissza onnan. Elméje épségét és élességét azonban megőrizte. Korábbi dinamizmusa, agresszivitása és büszkesége eltűnt, s a helyükbe óvatosság, pesszimizmus, ravaszság és a megfontolt cselekvések léptek. Stabilizálta a Jagar Tharn imposztori uralkodása alatt káoszba forduló birodalmat, de ezt a korábbi nyílt beavatkozások helyett inkább a háttérben rejtőzködve, kémhálózatának és titkos ügynökeinek (Blades) fokozott felhasználásával, mintegy a kulisszák mögül mozgatva a szálakat tette. Az Oblivionban töltött idő fogékonnyá tette őt profetikus álmok látására, s ennek hatása volt a későbbi, Nerevarine-nal kapcsolatos morrowindi események elindítása (TES III), valamint a halála körüli történésekben (TES IV) is.

3E 400 A Dagoth Uthol vezette erők elfoglalják Kogoruhn ősi erődjét a Dagoth Ház lobogója alatt. Kogoruhn egy volt a számos erőd közül Vvardenfell területén, amely a Vörös Hegy Csatája előtt a Dagoth Ház otthona volt.

Kogoruhm erődje

3E 401 Az ezen évben tartott népszámlálás kimutatja, hogy a Daggerfall, High Rock fővárosának lakossága 110.000 fő, az eredeti 211 emberhez képest.

3E 404 Newgate megírja könyvét a Betony Háborúról. A háborút az idézte elő, hogy Lord Mogref, Betony szigetének ura Lysandus királytól, Daggerfall urától kért védelmet a kalózok és más banditák ellen. Sentinel (Hammerfell észak-nyugati részének legerősebb állama, az Iliac-öböl déli partján) ura, Camaron király és tanácsadói egy régi szerződés miatt, amely alapján Betony egykor az ő királyságuk birtoka volt, hadat üzentek Daggerfall beavatkozására hivatkozva. Az ellenségeskedés azután ért véget, hogy Lysandus fia Gothryd, akit királlyá választottak apja halála után, a Cryngaine csatamezején megnyerte a csatát, és legyőzte Camaron királyt párbajban. Sentinel serege megadta magát, és Betony szigete Daggerfall irányítása alá került. Gothryd az ellenségeskedés végleges lezárásának érdekében feleségül vette az elhunyt Camaron király lányát, Aubk'i redguard hercegnőt.

3E 405 Az Elder Scrolls II: Daggerfall eseményei.

Daggerfall intro

A Császár egy éjjelen sürgős feladattal bízza meg a Bajnokot, aki kiszabadította őt Oblivion-beli börtönéből. A feladat az, hogy a Bajnok induljon Daggerfall városába, és derítse ki, miért nem tud békében nyugodni, és miért követel bosszút a nemrégiben meghalt Lysandus király szelleme. Lysandus a császár személyes jó barátja és szövetségese volt High Rockban, aki, mint később kiderült, valójában nem Cryngaine csatamezején esett el. Egy kisebbnek tűnő feladattal is megbízza a Bajnokot az uralkodó: vissza kellene szereznie és meg kellene semmisítenie egy levelet, amelyet a császár régebben írt Daggerfall királynéjának, és amely sosem érkezett meg oda. A levél tartalma „személyes és szentimentális” jellegű, s a császár azt kéri a Bajnoktól, hogy semmisítse meg azt, ha megtalálja. A Bajnok feladata teljesítése közben bejárja az Iliac-öböl környékének apró államait, érintve Hammerfell észak-nyugati, és High Rock dél-keleti területeit. A levélről később kiderül, hogy korántsem „személyes és szentimentális” információkat tartalmaz, és nem is a királynénak szánták, hanem a Blades helyi vezetőjének. A levél a Mantellával és a Numidium szétszóródott darabjainak hollétével kapcsolatos információkat tartalmaz. A Bajnok feladata a továbbiakban a Numidium és a Mantella fellelése, továbbá Lysandus király gyilkosainak felelősségre vonása lesz, s a játék hat erősen különböző végkifejlettel végződhet.

3E 407 Egy khajiit rabszolga, Kazagh számos rabszolga kereskedővel végez Tear városának környékén. A mészárlásban segítségére van szeretője, Peliah, a rabszolga kereskedő Serjo Dres Minegaur lánya (lásd: Last Scabbard of Akrash).

3E 410 Gnaar Mok közelében a Hatodik (Dagoth) Ház támaszpontokat hoz létre. Gnaar Mok egy apró halászfalu Vvardenfell nyugati partján, a Bitter Coast Vidéken.

3E 411 Carwich a High Rock területén található Bhoriameból Kambriába tart, hogy onnan folytassa az Azura Csillaga (egy Azura által készített végtelen alkalommal felhasználható, újratölthető nagy lélekkő, Tamriel legfontosabb ereklyéinek egyike) nyomainak kutatását.

3E 414 Vvardenfell területe, amely korábban a Tribunal Templom (Morrowind három isten-királya; Almalexia istennő, a költő-isten Vivec, valamint Sotha Sil, a Szerkezetek Építője temploma) fennhatósága alá tartozott, a Birodalom szárnyai alá kerül, mint birodalmi provinciális terület, amelyre szabadon települhetnek cyrodiili bevándorlók, illetve a Szent Kilencek (Nine Divines) hite is szabadon terjeszthető. A szigetet Redoran, Hlaalu, Telvanni és Templomi fennhatóság alá tartozó körzetekre osztják.

Almalexia (plangkye képe)

3E 417 A Warp in the West utolsó eseményei, amelyek alaposan felforgatják az Iliac-öblöt, átrajzolva annak politikai határait, belső erőviszonyait. Többek között a Warp in the West idejéhez sorolandó Orsinium technikai függetlenedése is High Rock tartománytól. Ebben az eseménysorozatban a császár számos, Jagar Tharn idejében felemelkedett hadurat, bárót, fejedelmet buktat meg titkosszolgálati eszközökkel, megzsarolva, megvesztegetve, eltüntetve, vagy egymás ellen játszva ki őket (az eseménysorozat része volt a Bajnok tevékenysége is az Iliac-öböl államaiban). Ennek eredményeként néhány év alatt sikerül Hamerfell és High Rock területének nagy részét rendbe tennie, békét és prosperitást hozva a nyugati provinciákba. Ezen évben jegyzik a második (bizonyított, és nem csak feltételezett) Dragon Break-et. Ezt a viszonylag kis kiterjedésű „időkizökkenést” a Mantella Numidiumba helyezése váltotta ki. A Warp in the West külső szemlélők számára hihetetlen gyorsasággal, és sokszor érthetetlen okokból bekövetkezett változásai részben ennek a „kisebb” Dragon Break eseménynek is köszönhetők, melynek során a Numudium egyszerre több helyen is jelen lehetett.

Sentinel, Hammerfell Iliac-öböl déli partján fekvő királysága megszerzi a nyugaton Abibon-Goraig, keleten Satakalaamig terjedő területet a Bjoulsae folyó torkolatánál.

Dagoth Ur visszaszerzi a Keeninget (Kagrenac dwemer tőre) és a Sundert (Kagrenac dwemer pörölye).

A Keening

Lord Kagrenac három mágikus tárgya, a Keening, a Sunder, és a Wraithguard nevezetű páncélkesztyű együttesen voltak szükségesek a Lorkhan Szívének kezeléséhez. A három mágikus tárgy a Vörös Hegy Csatáját követően a Tribunal tulajdonába került, de nem tudták használni, amióta 2E 882-ben Dagoth Ur és követői kiűzték Vivecet, Almalexiát és Sotha Silt a Vörös-hegy alatti csarnokokból. Ettől kezdve a Tribunal ereje folyamatosan gyengült, mert nem tudtak meríteni a Szív erejéből. 3E 417-ben Almalexia és Sotha Sil Ordinatorokból és Buoyant Armigerekből álló sereggel tör be a Vörös-hegy erődjébe, (hogy eljussanak a Szív kamrájáig), de Dagoth Ur és követői (Dagoth Odros és Dagoth Vemyn hamuvámpírok vezetésével) legyőzik őket. Csak Vivec beavatkozásával tudnak elmenekülni, de Kagrenac eszközeit elvesztik menekülés közben. Ettől kezdve a Tribunal kétségbeejtő helyzetbe kerül; Dagoth Ur és a Hatodik Ház térnyerésével szemben tehetetlenek. Ezt használja ki a császár, amikor Vvardenfell szigete békéjének biztosítására segítséget nyújt a légiók bevetésével, cserében eléri, hogy a sziget kikerüljön a Tribunal Templom közvetlen fennhatósága alól, és cyrodiili telepesek költözhessenek be, valamint a szövetséges Hlaalu Ház és a Kilencek vallása is terjeszkedhessen. Ez az alaphelyzet Vvardenfell szigetén a Nerevarine-prófécia beteljesedésének előestéjén (TES III). Morrowindi politikájában a császárt nagyban segíti régi szövetségese, Barenziah anyakirályné, és fia, a Mournholdban uralkodó Helseth király.

3E 421 A Greywyn’s Naplója által taglalt események történései, amelyek a Dark Brotherhood belharcait mesélik el. A Crimson Scarsnak nevezett vámpír szekció megpróbálja átvenni a hatalmat a szervezetben, ám tervük kiszivárog és leszámolnak velük. Greywyn egykori búvóhelye a TES IV Oblivion főhősének tulajdonába kerül.

Az Emma May legénységének lázadása a hajó kapitánya ellen. Az egyetlen Blakeley kivételével, aki halálig hű maradt kapitányához (bővebben lásd a TES IV Oblivion végigjátszását).

3E 426 Ezen évben íródnak a Brown Book of 3E 426, a Red Book of 3E 426 és a Yellow Book of 3E 426. Ezekben a Telvanni, a Redoran és a Hlaalu Nagy Házak felépítéséről, céljairól és a Házakhoz való csatlakozás lehetőségeiről és szabályairól írnak. A Telvanni Tanács emlékezteti Duke Vedam Drent, Vvardenfell hercegét, és a többi Nagy Ház tagját, hogy a Telvanni Tanács az ősi törvények és a szokásjog alapján akkor sem hajlandó megtorló lépéseket tenni tagjai ellen, amennyiben azok megsértik a birodalmi törvényeket. A Tanács emellett nemtetszését fejezi ki az új, rabszolgakereskedelem korlátozásáról szóló rendelkezés kapcsán. A Hatodik (Dagoth) Ház bérgyilkosai nekilátnak kiiktatni a Birodalom befolyásos polgárait és a Hlaalu Ház szimpatizánsait. Velanda Omani Hlaalu tanácstag megkísérli csalással megszerezni Indrele Rathyron házát és földjeit.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!