Szalagtűzés
A legkisebb lányom - Dorottya - szalagavatójára készültünk; péntek délután 4-kor kezdődött a PTE aulájában.
Délelőtt dolgoztunk a párommal mind a ketten, a lányom meg haza sem jött, a holmija a barátjánál; mostanában szinte csak vendégként van jelen az életünkben, de hát ez a mai fiatalság, és azt is tudomásul kell venni, hogy felnőttek! Szeretik egymást, már két éve együtt vannak.
A meghívókat egy helyre tettem, biztos ami biztos, csak egyet vettem ki, amit Lilla lányomnak adtam, mikor hazaért, hogy a húga küldi.
A párom kocsival ment dolgozni, hogy időben hazaérjen, nehogy lekéssük a nagy eseményt.
Milyen jó, hogy én helyben dolgozom, ráadásul csak délig, így volt "bőven" időm az előkészületekre.
Azzal a címszóval, hogy mindenki próbálgatja, hogy mit vegyen fel, fél pillanat múlva az egész lakás, akár egy próbafülke, úgy nézett ki.
Aztán kezdett elcsitulni a helyzet, megtalálta mindenki azt a ruhadarabot, amely jól is néz ki, jól is áll neki, és még kényelmes is.
Mondjuk, ezt a lábbelimről nem mondhattam el, de gondoltam, majd a fogamat összeszorítom, sportcipőben mégsem mehetek!:D
Készülődésünk a végére ért, betoppant a párom is, ő nem lacafacázott sokat, hanem kinyitotta a gardróbot, kiemelt két inget, megkérdezte, hogy melyiket húzza fel, melyik nyakkendővel, aztán mire észbe kaptunk, már sürgetett bennünket, hogy jó lenne, ha összeszednénk magunkat, nehogy elkéssünk.
Zsófi lányom megkérte a haverját, hogy maradjon nálunk, mert Lara időnként fogja magát és átszökik a szomszédba. Már annyi helyen lett javítva a kerítés, de mindig megtalálja azt pontot, ahol még ki tud törni!
Piszok dögje!!:D Börtönbe vele!
Szóval nem kellett aggódni Lara miatt sem, nem szökik el, volt szárazdajkája Ricsi személyében. Így gyorsan bepattantunk a kocsiba, és el is indultunk.
Elég szépen havazott még délelőtt is, ezért meglepő volt számomra, hogy a faluban lévő útviszony után milyen tiszta a városba vezető út, pedig a "cseresznyés út" általában hólepte, ha fúj a szél.
Úgy gondoltuk, hogy jó időt futunk, amikor elértük a város szélét, Lilla lányom megjegyezte, nem túl hangosan, hogy ő nem fog bejönni a szalagavatóra. Felkaptuk a fejünket, hogy ugyan már, miért nem akar bejönni???
Kiderült, hogy otthon hagyta a meghívóját! Mielőtt még a párom megszólalhatott volna, közöltem, hogy sajnos én is otthon hagytam az összes többit, a nagy igyekezetben elfelejtettem a táskába tenni.
Gyorsan megfordult, aránylag nyugodtan vette tudomásul a helyzetet, kénytelen volt, mert anélkül ugye nem vehetünk részt az ünnepségen. Így is majd' tízezerbe kerültek a meghívók, eszemben sem volt, hogy a helyszínen vegyünk, amikor már van!
Gyorsaságunk fokozása érdekében felhívtam Ricsit, a kutyaszittert - hogy ne kelljen tökölnünk -, ha megcsörgetem, hozza már le a kártyákat. Elmagyaráztam neki, hogy hol találja meg. Megtalálta, így szinte meg sem álltunk, csak lassítottunk, meghívók megvannak, köszönetintés Ricsinek és irány a város!
Egy pillanatra azért megfordult a fejemben, hogy nem jó ómen az, hogy visszafordul az ember, erről valahol olvastam, vagy hallottam. De még szerencse, hogy nem vagyok babonás, ezt le is kopogtam gyorsan!:D
Ahhoz képest, hogy az első indulásunk 3 órakor volt, és vissza kellett fordulni, szerintem jó időt futottunk, mert 3.32-kor már a Sörgyár előtt voltunk.
A párom megállt a PTE előtti buszmegállóban, kidobott bennünket, és elment parkolót keresni. Az én javaslatomra a közeli áruházhoz ment, mivel nem tudtuk, hogy a PTE területén lehet-e parkolni, ha lehet is, van-e elég hely, mindenesetre a biztosabbnak az áruházi parkoló tűnt.
Leadtuk a meghívókat, Dorottya lányom is odajött hozzánk, üdvözöltük egymást, aztán neki sietnie kellett, mert ugye az idő halad...
Kifelé leselkedtem, meg is jött a párom, addigra a fiatalok kitalálták, hogy ne lent maradjunk, menjünk fel az emeletre, igaz állva, de mindent láthatunk rendesen.
Úgy is tettünk; a kis csipet-csapat elindult felfelé a galériára, csatlakozott hozzánk a lányom barátja Gergő, Gergő testvére, és egy kedves kis házaspár barátjuk, akikkel együtt szilvesztereztek a lányomék legutóbb.
Kutyafuttatós ismeretség, együtt szokták a kutyákat sétáltatni, beszélgettek, aztán rájöttek, hogy milyen jól megtalálják a hangot egymással. Nekünk is szimpatikusak voltak elsőre!
Aztán elkezdődött a műsor, az igazgató beszéde, osztályfőnök beszéde, ami nagyon tetszett. Igaz, Feri /oszt.fő/ mindig kitett magáért, sajátságos humora van, ami most igen nagy derültséget keltett az emberekben.
Szerencsére nem a szokványos szöveget adta elő, hanem az ő stílusában mondta el a beszédét. Mindenkinek bejött!
A szalagtűzés után előadták kis műsorukat, persze hogy nem hagyhatták ki belőle a legújabb őrületet, a Gangnam Style-t sem.
Teljesen más volt, mint Lilla lányom szalagavatója anno, ők még palotást, Gyertyafény keringőt táncoltak, megfelelő ruházatban, az esti bált pedig az apukákkal kezdték meg - pedig ez is csak 5 éve volt. Talán annak tudható be, hogy egy neves református gimnáziumba járt?!
Zsófié már lezserebb volt 3 éve; az ő táncukat például 8 ezer forintért, állva az ANK előterében, kivetítőn nézhettük végig!
Szóval azért vannak hiányosságok itt-ott! De örüljünk a jelennek; élveztem a műsorukat, tetszett. Tudomásul vettem, hogy változott a világ, modernebb lett, a világgal együtt én is, köszönhető a gyerekeim nagy létszámának, korának.
Az előbb csak azért tértem ki a régebbi szalagavatókra, mert itt például a műsor után elmehettünk haza, nem volt a részünkre semmi tervezve. A táncparkett az osztályoké maradt, szülők nélkül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
