Bevezető
Kezdjük az elején, valahol november táján megelégelve az akkori fülhallgatóm állandó garanciális problémáit, pár nap utánaolvasás után egy Shure SE215 boldog tulajdonosa lettem. Nem telt bele sok idő, megszerettem a hangját és egyre jobban zavart, hogy az otthoni fejhallgatóm és hangszóróm messze le van maradva hangban a fülhallgatómhoz képest.
Az SRH-440, itt éppen a 940-es párnáival.
Nem sokáig maradhatott ez az állapot, ismét egy gyors fórum átolvasás után tulajdonomnak mondhattam bemutatónk főszereplőjét, egy Shure SRH-440-est. Vakon, előzetes próba nélkül vettem, de szerencsére és főként a fórumlakóknak hála, sikerült jól döntenem.
Miután beszereztem egy Fiio E17-et és elégedett voltam az otthoni rendszer hangjával, jöhetett a következő megoldandó feladat. A fejhallgató szépen szól ugyan, de nem is olyan hosszú távon, nagyjából fél óra után, kényelmetlenül nyomta a fejtetőm, illetve a fülem.
Jött is a gyors, egyszerű és kézenfekvő megoldás. Cseréljük le a párnát. Íme a tapasztalataim a különböző SRH-440-el kompatibilis párnákkal, de előtte egy rövid leírás a bemutatóhoz:
Szeretném leszögezni, hogy a bemutató szubjektív. Forrásnak a feljebb is említett Fiio E17-et használtam minden esetben. A zenéket igyekeztem a lehetőségeimhez adottan változatosan válogatni, de maradtam az általam kedvelteknél.
Íme a felhasznált zenék:
Dream Theater - The Dance of Eternity: Kicsit sötétebb, metálos hangzás, instrumentális.
Neal Morse - Sweet Elation + In the Fire: Utóbbi később került bele, a Sweet Elation-t terveztem, de enélkül csonkának éreztem. A progresszív rock iskolapéldái ezek a számok.
Eric Clapton - Tears in Heaven (Unplugged): Akusztikus felvétel, itt jól megfigyelhető a középtartomány.
John Petrucci & Jordan Rudess - Truth: Mindössze 2 hangszer, egy könnyebb darab, mégis igényli a teret.
Transatlantic - Rose colored glasses: Vissza a progresszív rockhoz, de egy lágyabb számmal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!