Sok Sony Ericsson készülék található a piacon, az én kezeim között is rengeteg fordult meg. Hogy miért pont erről írok? Mert a w800-on kívül ez a készülék volt az, ami a leginkább meglepett.
No igen, hogy lephet meg egy ilyen alap készülék valakit... Amikor megvettem, az volt vele a célom, hogy két hétig legyen egy telefonom, amit használhatok, majd lecseréljem egy "igazi" telefonra. Ehhez nem kellett más, mint egy olyan készülék, amiben van bluetooth, infra, ha hirtelen kell valami a notebookról/ra, jó naptár a szervezőfunkciókhoz, megfelelő hangrögzítés, no és persze ami a legfontosabb egy ideiglenes telefontól: olcsó ár. A készülék aztán olyan meglepetést okozott, hogy még most is megvan és használom. Lássuk, miért!

Amikor először kézbe vettem, nagyon tetszett a kis mérete. Hozzámértem a kijelzőt a w800-hoz, 3109-hez, v360-hoz, de az utóbbin kívül nem volt jelentős méretbeli különbség. Felbontásban és szépségben persze nagy szórást tapasztaltam, ennek alján épp a 320-as szerepelt, de nem vártam csodát a készüléktől. Pozitív volt viszont az adatkábel, ami alaptartozék manapság SE-éknál. Első plussz pont, már csak azért is, mert szinte naponként szinkronizálom a készülék naptárát a számítógéppel, így a töltőt csak távoli barátként üdvözli a kicsike. Azért az első érintés nem volt teljesen felhőtlen, az anyagminőség nagy visszalépésnek tűnt. Nem tapintásra, sokkal inkább érzésre: mindig attól féltem, hogy eltörik a méretes kezemben. A gombok nagyobb csalódást okoztak. Bár mellényomni nagyon nehéz, viszont írtó keménynek tűnnek a gombok. A kijelző alatti funkciógomboknak pedig az a nagy hátrányuk, hogy a felső felületük egy síkban van a kijelző védőüvegével, így nem olyan könnyű megnyomni őket.
Még mindig a külsőnél maradva azért van pozitív oldala is. A cserélhető előlapnak köszönhetően ha karcolódik is az egész, akkor is hamar - és olcsón - orvosolhatjuk a problémát. Akár rikító színesben is tehetjük mindezt, de nem tudnám elképzelni a készüléket női kézben. A másik pozitív tulajdonság a jobb oldalon található gomb, mellyel a gyorsmenüt, ezen belül az épp aktuális eseményeket, a naptárbejegyzések aktuális eseményeit, a saját menüben beállított pontokat illetve a WAP-oldalainkat érhetjük el egy pillanat alatt.

A menüben zarándokolva az egyik pozitívum, hogy alapesetben csak egy ikon repít a wapra. Számomra ez kész csoda. Mivel a lehetőségek között a számgombokkal is barangolhatunk - nem úgy, mint az amerikai konkurensnél - ezért a fő problémának előre kikiáltott joystick nincs agyonhasználva. Már csak azért sem, mert így gyorsabb, mint más módon, csak egy kis memória kell, hogy tudjuk, mi hol van. Még egy dolog a joyról: sokat használtam navipados telefont is, nekem egyformán gyors mindkettő, nem érzek benne különbséget.

A szórakozás menüpont persze kihagyhatatlan bármely készüléken. Azt viszont nem értem, hogy egy VGA kamerával rendelkező készüléken miért kell külön egy menüpont a kameraképeknek. Ugyanígy a kamerának is csak akkor látom hasznát, ha hirtelen valami szövegről kell egy villanásnyi emléket megőrizni. Ezt félévente egyszer használja az ember... Ezen kívül a kamera értelme konvergál a nullához. Persze kell ez az embereknek, ha nincs lyuk a készülék hátán, nem lehet eladni.

A telefonkönyv nagyon impozáns: mindent el lehet benne tárolni. Több, mint hatszáz kontaktom van, de könnyen elférek a készülékben. Mivel szinkronizálom, ezért nem tapasztalom az ABC nem követésének problémáját, mivel a PC-s program sorba rendezi a neveket. Egy-egy személyhez szó szerint mindent meg lehet adni, ami kell, beleértve több telefonszámot, e-mail-címet, webcímet, nevenként kép, csengőhang, hangparancs, munkahelyi és otthoni címet, születésnapot és egyéb információt is. Itt jegyzem meg, hogy bár azt mondják a készülékről, hogy a naptárba nem lehet elmenteni az ismétlődő születésnapokat, ez mégis megtehető: az adott személy kontaktjához kell beírni a dátumot, mire a program azonnal felajánlja, hogy beteszi a naptárba. Szóval minden szempontból tökéletes ez a része a készüléknek.

Hasonlóan mindenre elegendő az üzenetek kezelésének tárháza is. Persze MSN nincs a készülékben, de sms-től e-mail-ig minden van. A tanulékony SE T9-nél jobbat még nem találtam, persze ízlések és pofonok különböznek. Én inkább az előbbit választom... Mind a Nokiát, mind az agyondícsért iTap-ot nehezebben használhatónak találtam, a Samsungról nem is beszélve. A karakterszámláló viszont bosszantó, hogy nem képes állandóan megjelenni, csak a végén mutatja az utolsó 20 karakter maradékát.

A gyakorlati részekben, azaz a hetes menüpontban ez a készülék a maga kategóriájában szerintem ideális. Persze lehetne jobb a számológép kezelhetősége, de abban az országban, ahol ha 526 forintot kell fizetnem és én odaadok 1026 forintot, mire az eladó tehetetlenül néz, míg be nem üti a pénztárgépbe az összeget, majd örömmel fedezi fel az eredményt, jobb lenne, ha egyáltalán nem lenne ilyen lehetőség. A fájlkezelő ideális társ tud lenni, de a legjobb a naptár. Egyszerűen minden szempontból jól használható, szinkronizálva pedig mindenre elég. Nem tud sokkal többet egy felsőkategóriás készülék sem. A feladatok, feljegyzések, stopper és egyéb menüpontokat nem említem külön, funkcionálisak és kész.

Multimédia terén semmi érdemleges nincs. Ez nem multimédia-telefon és kész. A kamera - mint már mondtam - egy vicc, az mp3 lejátszó is csak azért került a készülékbe, hogy egy kicsit hosszabb lehessen a feature lista. A panoráma mód nagy ötlet, de ahhoz ez az érzékelő olyan rossz, hogy csak tönkreteszi az emlékeket. Videólejtászásról annyi értelme van beszélni, mint Győzikéről a Nobel-díj várományosok latolgatásánál. (Ez persze igaz szinte minden készüléknél; inkább olvassanak az emberek könyvet a vonaton, buszon.) A játékokról nem tudok mit mondani, ebben analfabéta vagyok.
Azért vannak olyan dolgok is a készülékben, amikhez elegendő a kijelző teljesítménye. Ilyen az RSS hírolvasó, az Opera mini, ha hirtelen valami mindenképpen kell az internetről, mobilos word és office esetleg, amit nemegyszer kellett használnom, és hosszasan sorolhatnám a JAVA-s szolgáltatásokat. Persze multitasking nincs a készülékben, de ez nem is k800-as. Ugyanígy elég a WAP-os menetrend vagy TV-műsor eléréséhez is a parányi kijelző.

Adattovábbításban egyfelől minden megvan, másfelől roppant szegényes. Lokálisan van USB, infra, bluetooth, ugyanakkor a nagyvilággal csak GPRS-en keresztül tartja a kapcsolatot, noha a kagylós testvérnél (z310) megvan az EDGE lehetősége is. Mindennek ellenére megjelenése idejében kiemelkedőek voltak képességei.
Ez a készülék nem tud helyettesíteni egy mp3-lejátszót. Digitális fényképezőgépet is kell ezután is vinnünk magunkkal, ha ezt a készüléket használjuk. Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy mire van alapvetően szüksége egy üzletembernek, akkor nem ezeket a tulajdonságokat emlegetjük, sokkal inkább a helyi adatátviteli lehetőségeket, amik jelen vannak, jól használható naptárat, nagyméretű telefonkönyvet és mindezekhez elegendő memóriát. Ezek pedig elég jó arányban megtalálhatóak a készülékben. Noha soha nem fogjuk ezt a készüléket az üzletemberek preferált készülékei között, hiszen presztizs szempontjából sehol nincs, a képességei meglennének mindehhez. Kérdés persze, hogy a készülék ezen tulajdonságaival vajon elegendő vásárlót toboroz-e a sovány pénztárcájú - feltehetőleg fiatal - vásárlók körében.