Kipróbáljuk...
Nemrég jelent meg hcl kolléga linuxos cikke, ami nagyon részletesen az Ubuntut, azon belül is a KDE asztali környezetet mutatja be. Meg sem próbálom ilyen részletességgel bemutatni a számtalan változatot, de remélem így is sikerül további disztribúciók és asztali környezetek kipróbálásához kedvet adni az érdeklődőknek.
(Sok részletre nem térek ki, de ami fontos azt linkekkel kiemeltem, mint fentebb a disztribúciót).
Sokaknak a "Linuxról" még ma is a fekete képernyőn végiggördülő mátrix-karakterek, fura parancsokat pötyögő egyetemisták ugranak be... de ez rég nincs így. Azoknak írtam ezt a kis bemutatót, akik kipróbálnák, de nem szeretnék a meglévő rendszerüket lecserélni, telepítéssel, particionálással bajlódni. Szerencsére egy kis nézelődéshez erre nincs is szükség, mert sok Live változat van, amit kipróbálhatunk telepítés nélkül.
Mire és kinek jó a linux?
Röviden: átlagos, otthoni felhasználásra mindenkinek, aki nem akar töredezettség-mentesítéssel, víruskergetéssel, driverekkel bajlódni. Az asztali disztribúciókban már alap telepítéskor minden megtalálható, amire általában szükségünk lehet.
A legtöbb Windowsról ismert programnak van linuxos megfelelője, ez alól csak a játékok és a speciálisabb alkalmazások (pl. profi grafikai és videószerkesztő programok) jelentenek kivételt. Total commander, VLC és MPlayer természetesen van, képszerkesztők és nézegetők linuxra is tucatjával vannak, torrent-, Gtalk-, Skype- és MSN kliens van. Windows programok futtatására is van lehetőség, így pl. régebbi játékokat is telepíthetünk, de a 100%-os siker nem garantált.
Gyors, megbízható és a legtöbb disztró kevés erőforrással (főleg a telepített méretet nézve) beéri, laptopokra, netbookokra, HTPC-re ideális. Előnye, hogy a rendszer viszonylag kicsi, frissítéssel sem "hizlalja" fel magát. Kevés letöltéssel frissül, mert csak a csomagok (ezekből épül fel a rendszer és a programok is) cserélődnek -mobilinternetnél ez is számít.
Persze korántsem elpusztíthatatlan, az a serverekre jellemző inkább, ahol a leggyakoribb hiba okot -a felhasználót- kizárták. A felépítése és a működése miatt egyszerűen helyrepofozható, ha elbaszcsiztuk valami hiba lenne. Persze ez az esetleges partíció törlésekre nem vonatkozik :) ...jó mulatást!
Nálam a hibák 99%-a user eredetű, többnyire a mindenféle finombeállító programok, vagy a rendszerre ráerőltetett frissítések csaptak oda neki -mert a 2 napos kernel (a rendszer "lelke") biztosan sokkal jobb, mint a 2 hónapos :)
Azért is szeretem a linuxot, mert szépen kategóriákban rendben tart minden telepített programot, nem kell a rendszer babusgatásával (töredezettség, registry takarítás) bajlódni, vagy aggódni egy "küld tovább vagy nincs szíved" levélhez csatolt fájl miatt -akkor sem, ha nem én ülök a gépnél.
Tegyünk egy (tucat) próbát!
Kipróbálásra több lehetőségünk is van, első a virtuális gép. Legismertebb a Virtualbox.
A rendszerünkön belül a program létrehoz egy virtuális számítógépet, amire telepíthetünk. Ha nem Live disztribúciót töltünk le, akkor ezzel kelthetjük életre, de Live rendszert is telepíthetünk rá. Mielőtt nekilátnánk végezzünk töredezettségmentesítést, győződjünk meg róla, hogy van legalább 10-20 GB szabad helyünk (ebből természetesen csak 4-8 GB-ot használunk fel).
A virtualbox rém egyszerű, telepítés után az új virtuális gépre kattintva beállíthatjuk a használt ram maximumát. Létre kell hoznunk egy új virtuális merevlemezt, ami lehet fix, vagy dinamikus méretű -utóbbi esetben csak a valódi merevlemezünk mérete szab határt virtuális kedvencünknek. Alap esetben 5-8 GB elég, de helytől függően lehet többet is megadni, a maximum szerintem 12 GB, ekkora rendszerhez a fél internetet le kell töltenünk... :)
Kész a gép, van merevlemez, kezdjük a telepítést: tárolók (storage) menüben a CD/DVD-t választva tallózzuk be a letöltött linux iso fájlunkat, gépnek start és innentől már a telepítő indul.
Ubuntu telepítése Windows 7 + Virtualboxra • fotó: virtualbox.org
Hátránya, hogy régebbi gépeken nagyon lassú tud lenni, valamint lehetnek problémák néhány HW telepítésével (videókártya, hangkártya). Előnye, hogy nem kell betöltéskezelőkkel, partíciókkal babrálni, és gyakorlatilag párhuzamosan fut több oprendszer.
Második lehetőség az Ubuntuban megtalálható Wubi installer. Ez kicsit felemás megoldás, mert a partíciókat érintetlenül hagyja, de telepíteni kell -igaz csak programként, mint egy képnézegetőt, vagy más programot.
Az Ubuntu Live CD-ről (ami lehet virtuális meghajtóban is, nem kell kiírni) a Wubi.exe-t futtatva telepíti az Ubuntut. Telepítés előtt töredezettség-mentesítés ajánlott. A választott partíción egy virtuális fájlrendszert hoz létre az Ubuntunak. A telepítés egyértelmű, mindent elvégez a program. A számítógép bekapcsolásakor a betöltő képernyőn választható a Windows mellett az Ubuntu, így indíthatjuk.
Előnye, hogy bárki megoldja a telepítést, aki már telepített programot számítógépére. Hátránya, hogy sebessége elmarad a natívan telepítettől. Természetesen több lehetőség is van a Wubit natívra másolni, ha megkedveltük.
Harmadik lehetőség, a LiveCD, azaz a CD-ről bootolható operációs rendszer. A letöltött .iso-t kiírva, CD-ről indítva a számítógépet felkínálja a kipróbálást.
Ezzel a módszerrel fel kell áldoznunk egy nagyértékű CD lemezt, de régi gépeknél, ahol nincs mód pl. USB-ről indításra, csak ez a járható út. Hátránya és előnye is, hogy a változtatásokat nem menti el, mindíg a kiírt rendszer indul. Alap angol tudás kell hozzá, mert nem tartalmazza a magyar nyelvet. Előnye, hogy hozzáférünk a merevlemez tartalmához, partíciókat módosíthatunk, stb.
A legtöbb disztrón van partíció kezelő, ha használjuk többször is figyelmeztet, hogy adatvesztés lehet a vége ha nem tudjuk mit csinálunk. Higgyünk neki, csak saját felelősségre és akkor használjuk, ha tudjuk is mit csinálunk, mert pikk-pakk lehet elbúcsúzni a vinyó tartalmától.
Ez nem linuxos átok :) Windowson futó partíciókezelőkre is igaz.
Nagyszerűen használható régi és/vagy vírusos gépek kitakarítására, ahol a Windows helyreállító és átmeneti fájlokat tartalmazó mappái és a fertőzött fájlok win alól nem törölhetőek.
A legjobb módszer egy alapos tesztelésre a LiveUSB. Ehhez a letöltött Live lemezképfájlokon túl egy üres pendrájv is kell, legalább 2 GB-os méretben. A pendrivelinux oldalról töltsük le a legfrissebb Universal USB Installer nevű programot, ami a telepítést néhány kattintásra elvégzi.
Letöltés és kicsomagolás után indíthatjuk, telepíteni sem kell. Fenti listából kiválasztjuk a telepíteni kívánt linuxot, majd megkeressük a már letöltött .iso fájlt, vagy a program letölti nekünk. Ezután ki kell választanunk a pendrájvunkat, nem szokott tévedni, de azért figyeljünk oda, nehogy egy másik pendrájv vagy meghajtó tartalmát küldjük a darálóba...
A formázást érdemes bekapcsolni, a csúszkán pedig a persistent fájl méretét adhatjuk meg. Ez az egyik legfontosabb opció, mert ide menti a változtatásokat, éppúgy, mintha merevlemezre telepített rendszerünk lenne. Sajnos nem minden live változat támogatja. Ha nincs, akkor LiveCD-hez hasonlóan tudjuk használni.
Ha nagy kapacitású (8+ GB) pendrájvunk van, akkor készítsünk multiboot USB-t! Ehhez a fent említett pendrivelinux oldalról töltsük le valamelyik multiboot készítő alkalmazást: Yumi, XBoot vagy Sardu. Használatuk nagyon egyszerű.
XBoot sem igényel telepítést, ha XP-nél hiányolja a .net keretrendszert, akkor windows update-ről telepítsük. Elkerülendő a bonyodalmakat a családi fotókat vagy diplomamunkát tartalmazó többi pendrájvot távolítsuk el gépünkből, csak a linuxnak szánt maradjon.
A program ablakba behúzzuk a letöltött .iso fájlokat, a jobb oldalon ellenőrizhetjük az MD5 összeget (megmutatja, ha a letöltött file sérült). A fájl menüben a letöltést (download) választva a program megnyitja a kiválasztott disztró letöltési oldalát, ezekkel is kísérletezhetünk :)
A pendrive ikonra kattintva ki kell választanunk hova telepítsük és milyen rendszerbetöltőt használjon, a továbbiakat elintézi. Amikor kész a telepítés, felajánlja a tesztelést virtuális gépen QEmu-ban.
A gép újraindításakor bootoljunk pendrájvról és válasszuk ki melyik operációs rendszer induljon. Ehhez BIOS-ban kell (néhány alaplapnál F12-re felugró menüből is választható) átállítani a boot devices-t, alaplaponként eltérő módon, ezért erre nem térnék ki. Régebbi gépnél előfordul, hogy a pendrájv eltávolítása után nem találja a korábbi boot eszközt, ezeknél ismét be kell azt állítani a boot sorrendet BIOS-ban.
Az XBoot-ban a QEmu fülre kattintva pendrájvra telepítés nélkül is kipróbálhatunk Live disztrókat (nincs virtuális merevlemez, telepíteni nem tudunk). Ehhez egyszerűen a bal oldali D&D mezőbe húzzuk az .iso-t, vagy a browse-ra kattintva tallózzuk. Ha nem ismeri fel, akkor nekünk kell a legördülő menüből választani, hogy miként indítsa (általában a Live syslinuxal működik, de próbálhatunk mást is). Hátránya, hogy lassú, inkább csak a bootolhatóság ellenőrzésére használjuk. Az "egér csapdából" (amikor a virtuális gép egerét irányítjuk) ctrl+alt kombóval szabadulhatunk.
Linuxot, de melyiket és honnan?
Ez az első dolog, ami általában elriasztja az ismerkedőket: rengeteg összeállítás, ún. disztribúció van. Ezekhez pedig többféle asztali környezetet lehet telepíteni, ami nem csak asztal témát jelent, sokkal mélyebben érinti rendszerünket, de nézelődéshez egyelőre ennyit is elég tudnunk.
Legjobb kezdés a distrowatch.com oldal, nem egy design-nagydíjas alkotás, de az egyszerűsége számtalan hasznos információt nyújt.
Középen a hírek, hogy melyik disztribúció frissült új kiadással, a jobb oszlopban a "Page hit ranking" mutatja a leggyakrabban letöltötteket. Innen kiindulva megnézhetjük a fontosabb adatokat, ami még talán nem sokat mond, de majd alakul ez is :)
A képernyőképtől balra az alap adatok találhatók, lejjebb van link az oldalra, stb. A "Based on" sor mutatja milyen alapokra épül, "Category" hogy kinek ajánlott -nekünk az a jó, ha a desktop közte van. A "Desktop" a már említett asztali környezeteket mutatja, amivel telepíthető.
Lentebb a fontos információk még a release date, azaz kiadási dátum. Ha egy disztribúció kevés kiadást ért meg, vagy régen volt az utolsó kiadás, akkor a telepítést fontoljuk meg - persze nézelődésre ettől még alkalmas lehet. A telepített főbb csomagokról vannak még információk, ezek is csak akkor lesznek érdekesek, ha végleges telepítésre szánnánk magunkat. Még lejjebb, a második zöld "package" csík alatt az első sor a kernel, azaz a rendszermag verzióját mutatja. Jelenleg 3.3-körül járnak, de 2.6.31 felett már jók vagyunk, ezeknél már van trim az SSD-n. Következő lépésben nézzük meg a disztribúció weboldalát, ebből is vonhatunk le következtetéseket.
Aki nem szeretne elmélyedni a disztribúciók tengerében, az egyszerűen a LiveCD List oldalon is böngészhet. Nagyon jó oldal, több szempont alapján rendezhetünk, kereshetünk. Első oszlop a disztribúció neve, utána egy házikó ikon, ami a weboldalukra irányít. Harmadik és negyedik oszlop a disztribúció méretét mutatja, értelem szerűen a kicsik alapértelmezett telepítésben kevesebb programot tartalmaznak. A purpose oszlop számunkra az érdekes, mivel a desktop, azaz asztali felhasználásra szánt változatokat keressük.
Nem elvetendő a "rescue", azaz mentés kategória sem. Még a régi jó XP-s időkben így találkoztam én is a linuxszal: elhullott XP rendszerről kellett adatokat menteni...
Az utolsó oszlop a legutóbbi kiadás dátuma, ennek a jelentőségét már a distrowatch oldalnál említettem, itt is érvényes, hogy a frissebb jobb (többnyire, de erről később).
Asztali környezet, csomagkezelő...
Mielőtt nekirohannánk a letöltésnek, nem árt néhány dologgal tisztában lenni, megelőzve ezzel sok kellemetlenséget.
A programok telepítése csomagok formájában történik, a részletekkel most nem foglalkozunk, a lényeg, hogy a dolgunk megkönnyítésére grafikus felületű csomagkezelők is rendelkezésünkre állnak. Két fontosabb csomag formátum van, a deb (Debian, Ubuntu és az ezeken alapuló disztribúciókhoz) és az rpm (Red Hat, Fedora, openSUSE és az ezek valamelyikén alapuló disztrók használják).
Ubuntu szoftverközpont. Program keresés és telepítés könnyedén.
A grafikus csomagkezelés királya az Ubuntus szoftverközpont, gyerekjáték a használata. Kinézetében fapadosabbnak tűnik, de sokkal gyorsabb és funkciókban gazdagabb is a Synaptic csomagkezelő (szintén Ubuntu, bár már nincs az alap telepítésben). Kis keresgéléssel -ha nem az alaprendszer része- minden disztróhoz találni GUI-s alkalmazást.
Nézelődéshez ennyi elég is lesz, lássuk a "legszembetűnőbb" dolgokat.
Az asztali környezet nem minden, de mivel ezt használjuk, így érdemes körültekintően választani - főleg mivel a döntésünkel alapértelmezett programokat is választunk. Ezek lecserélhetők, de érdemes a gépünk képességeinek és elvárásainknak megfelelőt választani, így nem kell később letölteni a fél internetet... A program összeállítások disztribúciónként eltérőek. Fájlkezelőt, irodai programcsomagokat (többnyire Libre Office-t), és a különféle "alap" programokat (CD-író, jegyzet, levelező, böngésző, zenelejátszó, fotó nézegető, ilyesmik) mindegyik tartalmaz.
A fontosabb asztali környezetek röviden:
Gnome 2.x
Videó. A "klasszikus" két paneles volt az alap, amit nagyon jól át lehetett szabni. A linkelt videón Compiz effektek, dock és minden jóság van, nagyon szerettem használni.
Már nem fejlesztik, illetve utódja már alapjaiban más. Nem vagyok fejlesztő, biztosan indokolt volt a váltás, én durva buggal nem találkoztam a több éves használat alatt. Fájlkezelője a Nautilus, alap telepítésnél is jó, de fel lehet okosítani pár hasznos dologgal (pl. kép átméretezés jobb klikk menüből, terminál ablak nyitása, stb.), ezen kívül tud két panelos is lenni, hasonlóan a Total commanderhez.
Igényei: Ram: 384 MB, CPU: 800 MHz
Gnome 3.x:
A Gnome 3 már a Gnome Shell-t használja (ellenzőinek csak Gnome's Hell), nagyon jól néz ki, viszont alap telepítésben van benne pár bosszantó hiányosság. Ezeket szerencsére a netről letölthető kiegészítőkkel nagyrészt lehet kompenzálni, ezzel hozza a Gnome-tól megszokott testreszabhatóságot.
Csak egy panel van, fixen felül. A panel bal oldalán a Tevékenységek gombbal lehet előcsalni egy újabb menüt: ablakok és alkalmazások a lehetőségeink. Az ablakokat választva (fenti kép) látjuk balra a kedvenceket egy egyszerű dockban, középen a futó alkalmazások ablakai, jobbra az asztalok. Alkalmazások menü egyértelmű. Ami fura... a tevékenységek, asztalok, ablakok és alkalmazások ikon formában nem fért volna el a panelon?
Google-lal szinkronizálás alap, továbbiakat az Emphaty levelezővel lehet bekapcsolni
Szerencsére az alapértelmezett "Tevékenységek" szöveg is lecserélhető ikonra, a kedvenceket felrakhatjuk, a futó alkalmazások ikonjaival együtt. A számtalan kiegészítő legtöbbje egy kényelmes webes felületről telepíthető, ki-be kapcsolható és eltávolítható. Természetesen a rendszermenüből is lehet kapcsolgatni. Alap telepítésben "nincs" kikapcsolás gomb, természetesen a menüt is le lehet cserélni, de alapból az alt gombot nyomva lesz a felfüggesztésből leállítás. A design ára a némileg magasabb rendszerkövetelmény, ram: 768 MB, CPU 400 MHz az ajánlott és a 3D képes videókártya. Ezek hiányában még lehetőségünk van a "Fall back mode" használatára, ami kinézetben idézi a Gnome 2.x időket.
Cinnamon:
A Linux Minthez készült, a Gnome Shell egyik változata. Kicsit "visszakanyarodik" kinézetében a Gnome 2-höz, alul egy panel, bal sarokban rendszer menüvel, jobb oldalon a szokásos ikonok. Jól személyre szabható, az oldaláról rengeteg téma, kiterjesztés, stb. beszerezhető hozzá. Videó.
Átlátható, átszabható és "okosítható"
Nagyon gyorsan fejlődik, a felhasználók igényeit, kéréseit igyekeznek belehegeszteni. Remélem megtartják ezt a jó szokásukat :) Az egyszerűség kedvéért Linux Mint-el próbáljuk ki, bár letölthető a legfrissebb, 1.4-es változata több disztribúcióhoz is.
Unity:
Az Ubuntu 11.04-es kiadása óta az alapértelmezett asztali környezet. Az Unity jelentése egység - ehhez képest nagyon megosztotta, és megosztja ma is a felhasználó tábort. Részben érthető a szakítás a korábbi asztallal, így "házon belül" történik a fejlesztés.
Az első megjelenéskor még elég bugos volt, sok memóriát igényelt, terhelte a rendszert, de a hibák nagy részét gyorsan javították. Felül egyetlen panel, bal oldalon a kedvencek dockba rendezve, felettük az Ubuntu logós "dash" gomb. Jobb felső sarokban a szokásos ikonok (hálózati kapcsolat, hangerő, felhasználó váltás). Igazán szép, egyszerű és jól használható -néhány bosszantó hibával.
Dash
Az Ubuntu logóra kattintva a dash nyílik meg, csak elkezdjük gépelni a program vagy fájl nevét, és megjelenik a listában. Gondolom ismerős sokaknak, de ez jól használható. Ha valamit nem találunk, akkor kereshetünk kategóriánként, a valószínűbbeket felajánlva, vagy az összes program között. Nagyon okos dolog, hogy a gyorsindításnál is megjegyzi az előzményeket, így csak elkezdjük gépelni a parancsot, és megjelennek a legutóbb használtak.
A végére hagytam a legfájdalmasabb újítást, a "global app menu" nevű jóságot. Elvileg minden ablak menüje felkerülne a panelra... Ezzel vannak "apró" problémák: sok program (még) nem támogatja, illetve a nem egészképernyős alkalmazásoknál nem egyértelmű melyiknek is a menüjét látjuk éppen. Az egérkövető fókusszal több nyitott ablaknál igazi "mouse maze" az adott ablak bezárása. Elvileg ki lehet kapcsolni, de ezt nem minden program tolerálja.
Nautilus-Elementary: szerintem az egyik legjobb a "hagyományos" fájlkezelők között
Az újításnak ára van, amit főleg a régebbi gépeken érezni: 1 GB ram, 1 GHz processzor és 3D képes videókártya az ajánlott Unity-hez. Természetesen itt is van "csökkentett mód", az Unity 2D. Kevésbé látványos, cserébe gyorsabb.
KDE:
KDE, eredetileg Kool Desktop Environment, majd egyszerűen K Desktop Environment, azaz K asztali környezet. A testreszabhatóság királya, ez (remélem xD) nem is vitás. Régebben a legfőbb ellenérv a mérete és a viszonylag magas rendszerigénye volt. Mára "felnőtt" hozzá a Gnome és az Unity is... Ma az átlag PC-nek már nem számít magasnak ez a gépigény, sebességgel nincs gond.
Kép: kde.org
Kinézete hasonlít a Windows asztalra, de funkciókban gazdagabb. Widgetek meg mindenféle okosságok, rengeteg beállítás és testreszabási lehetőség van. Még Windowsra is elérhető :) KDE-t lehet szeretni, vagy nem. Nem rajongok érte, bár irigykedve nézek néhány dolgot, amit le kellene nyúlni programozni Gnome-hoz is. Ajánlom hcl kolléga cikkét, ahol a Kubuntu telepítéstől a kezdeti használatig minden van, képekkel illusztrálva.
KDE asztal, a szép és okos (nem kinevetni, tényleg jó!) Dolphin fájlkezelővel
Fájlkezelője a Dolphin, ami megérdemelne egy "PH! kedvence", vagy "ajánlott" plecsnit. Kétpanelos is lehet, számtalan hasznos és látványos dolgot tud. A Dolphin legnagyobb hibája, hogy más asztali környezethez csak a fél KDE telepítésével lehet felrakni. Amit még nem kedvelek, az a Nepomuk integráció (indexelő szolgáltatás féle, csak marha okos - de ettől még nem kérem). Ajánlott rendszerigénye 615 MB ram, 1 GHz proci.
XFCE:
Gyors, alacsony rendszerigényű asztali környezet, gyengébb gépekre érdemesebb ezt telepíteni. Mindazt tudja, amit a nagyok, csak kevésbé látványosan adja elő :) Fent egy panel, hasonló a klasszikus Gnome felső paneljához, a bal felső sarokban menüvel, a jobb sarokban a szokásos ikonok.
Alul egy dockra pakolhatók kedvenc alkalmazásaink, a panelt és a Thunar fájlkezelőt pluginokkal lehet okosítani. Ajánlott rendszerkövetelménye nagyon szerény: 200 MB ram és 300 MHz-es proci.
LXDE:
Egyszerű felületű, alul egy paneles asztali környezet. Nem sértésnek szánom, de ez a "legwindózosabb" :) Egyszerűsége ne tévesszen meg senkit, kézreáll, régebbi gépen is villámgyors, kiegészíthető dock-al.
A csomagba is alacsony gépigényű programok kerültek, persze letölthetünk mást is a helyükre. A panel bal sarkában a menü, jobbra a szokásos ikonokkal. PCMan FM fájlkezelőt kapott, természetesen a lényeg nála is a sebességen, és nem a kinézeten van. Ez nem jelenti azt, hogy ronda lenne :)
Sokat lehet javítani az összképen a Compizzal, ha a gépünk lehetőségei engedik érdemes felrakni.
A Pálgium források és ajánlott olvasmány:
Az asztali környezeteknél a linkek, és még: Desktop Environments for Linux - Wikipedia - [link] - Phoronix
Amiket ki kell próbálni:
Jön a legjobb rész: mit érdemes kipróbálni, természetesen a teljesség igénye nélkül, pár személyes véleménnyel kiegészítve. A feladat nem egyszerű, mert kb. 600 változat van...
Ebben az ajánlóban az átlagos, otthoni felhasználásra szánt linuxokról esik szó.
Régi gépekre, netbookra, HTPC-re mások az ajánlottak (servereket, NASokat meg sem említem).
Linux Mint:
A letöltési listát már kb. egy éve vezeti, joggal. Asztali környezetből is van választék, a könnyű, alacsony gépigényű LXDE változat, KDE és Gnome Shell-es változat is van. Mivel Ubuntura épül, így a könnyű kezelhetőség adott. A szoftverközpontból kényelmesen lehet programokat telepíteni és eltávolítani. Nagy felhasználótábora van, minden segítséget megtalálunk hozzá a neten, ha valami problémába ütközünk. Egyetlen vicces dologgal találkoztam: az alap böngésző egy korábbi Firefox, duck duck go keresővel, amit szerintem nem lehet megszokni. Néhány kattintással orvosolható a dolog, természetesen.
A Gnome DVD változathoz rengeteg programot kapunk, sok kiegészítővel az alap telepítésben. Tovább finomíthatjuk a Gnome Shell kinézetet bővítményekkel, egyszerűen a nekünk tetszőt "bekapcsoljuk" a honlapon, és egy pillanat alatt települ is. Kikapcsolni, eltávolítani is lehet a weboldal segítségével, nem kell menükben sem keresgélnünk. Zárt kodekeket, flasht telepíti, minden működik induláskor. Sajnos a Compizról Gnome Shell miatt le kell mondanunk, pedig nagy kedvencem, "élővé" tette az unalmas ablakokat és animációkat.
Ubuntu:
Talán Ő (igen, ez nem elírás) a leghíresebb minden disztribúció közül. Debian linux alapú, a programok beszerzése, telepítése és frissítése egyszerű, szoftverközpont is van. Programokkal bőven el van látva, tartalmaz mindent, amire átlag usernek szüksége lehet: CD író, fotókezelő és szerkesztő, irodai programcsomag (Libre Office), online tárhely (Ubuntu One, Drop Box-hoz hasonló), social-network kliensek, stb. Minden működik már indításkor, problémát esetleg régebbi nyomtató vagy mobilnet-stick okozhat. Fórumokban, vagy a következő frissítésekben többnyire van megoldás.
Precise Pangolin: az Ubuntu 12.04 hamarosan megjelenik
Féléves ciklusokban van kiadás, a számozás az év.hónap formát követi, minden évben áprilisban és októberben jelenik meg. Kétévente jelennek meg az LTS (Long Term Support - hosszan támogatott) kiadások. Zárt VGA meghajtóprogramokat, kodekeket, stb. akár telepítés közben is letölthetjük, valóban próbálnak egy felhasználóbarát oprendszert készíteni.
Ubuntu marketingben is jó: király hátterek :)
Előnyei a jó dokumentáció (magyarul is), nagy hazai és nemzetközi felhasználó-tábor. A PH! Ubuntu topik is nagyon aktív, jónéhány pro felhasználó látogatja. Érdemes megnézni az Unity-t online, nagyon jól megcsinálták.
sudo: a legfontosabb parancs, sok linux vicc "alanya"
Már letölthető a 12.04 alfa béta -mire a cikket befejezem lesz az RC is :) A jelenlegi stabil, 11.10-es kiadást töltse le akinek gondja van a korai 12.04-el, kipróbálásra is tökéletes. Letöltés. 12.04 Béta Kubuntu, 12.04 Béta Ubuntu
Az Ubuntu változatai a Kubuntu (KDE), Lubuntu (LXDE), Xubuntu (XFCE). Mindhármat érdemes kipróbálni, kinek melyik tetszik. Ezeken kívül is rengeteg disztró alapja az Ubuntu.
Sokáig elsődleges rendszerként használtam, a barátság megszakadni látszik az Unity és Space Mark erőszakossága miatt. Jelenleg a fejlesztés megkérdőjelezhető irányba tart, amíg a jelzett betegségeit nem korrigálják, addig elkerüljük egymást és kész. A Globális menü használhatatlan, több funkciót (pl. automatikusan induló programok és szolgáltatások) elrejtenek. Lehet ezeket hegesztgetni, de korábban GUI-ról kapcsolgatva történt mindez. A másik ok, hogy -kis túlzással- élve pl. a számológép eltávolításakor kijelöli a fél rendszert eltávolításra... Korábban lehetett "összelegózni" a rendszert és eltávolítani a programokat...
Debian:
Az Ubuntu alapjául is szolgáló, nagyon stabil linux disztribúció. Sajnos a kompatibilitás nem teljes az Ubuntuval, kevesebb program érhető el rá. Többféle asztali környezettel is elérhető. Stabil, ez az egyik legnépszerűbb disztró webszerverek üzemeltetéséhez.
A Debian kiadások nem olyan gyakoriak, mint az Ubuntué. Ennek előnye, hogy stabil, alaposan tesztelt rendszert kapunk, hátránya, hogy a friss fejlesztések később "érnek el" hozzá.
Zorin OS:
A PH! Ubuntu fórumban God Vazzeg ajánlotta, kipróbáltam és fel is telepítettem másodlagos linuxként. Szintén Ubuntu adja az alapokat, de nem Unity-vel, hanem LXDE asztali környezettel, annak is egy windowsra szabott változatával. Alapból -akárcsak a többi Ubuntu változaton- minden üzemkész, sőt, már a Compiz és az effektek is telepítve vannak, csak a testreszabás lesz a mi dolgunk.
Kapunk egyedi témákat, ikonszettet, böngészőválasztó programot. Kinézetét lecserélhetjük XP, Vista, Win7 vagy akár OSx szerűre is. Elsőre nagyon jó a "Windows" felturbózva Compizzal, ráadásul beállítási lehetőségekben sincs hiány, könnyen testreszabható. Tartós Unity és Gnome Shell használat után zavar kicsit a hagyományos menü, bár a kereső ebben is remekül működik.
Docky
Docky-val kiegészítve nagyszerűen használható. Ami még szemet szúr, az a gagyi menü ikon, ez szintén a Windows-hasonlóság számlájára írható, de ettől pár klikkel meg lehet szabadulni :)
A panelhoz rengeteg kiegészítő már az alap telepítés része, mint pl. időjárás, naptár, CPU-használat (profilokkal!), stb. Fájlkezelője a nagyszerű Nautilus-Elementary, további szkriptekkel felokosítva (ezeket egy külön menüben lehet ki-be kapcsolni). A disztribúciófrissítést még nem lehet megoldani, csak újratelepítéssel (linuxnál ez közel sem akkora cécó, mint Windowsnál). A jelenlegi stabil kiadás az ötös, de hamarosan érkezik a 6-os változat, ami a 11.10 Lubuntura épül (már van kipróbálható RC belőle). Kicsi (kb. 6-8 hónap) lemaradás van az aktuális kernelekhez képest, de ez nem jelent hátrányt -átlag felhasználónak biztosan nem.
openSUSE, Fedora, Mandriva
Mandriva:
Nagy múltú, felhasználóbarát disztribúció. Rengeteg program van az alap telepítésben is, KDE (alapértelmezett), Gnome és LXDE asztali környezettel is elérhető. Jövője bizonytalan, így alaposabban nem vizsgálgattam, helyette az "utódját" a Mageia-t nyúztam virtuális gépen. Most jelenik meg a második kiadása -ez némileg ellentmond a bevezetőben írt "több kiadást megért, stabil disztrókat válasszunk, etc." dolognak, de ez más, ezt a ex-Mandriva srácok készítik.
Friss KDE (több asztali környezettel is elérhető), és sok program, természetesen továbbiak is letölthetők. "Mageia Configuration Center" segíti a beállítást, minden egy helyen nagyon hasznos, főleg az ismerkedésnél. A KDE programok egy részét cserélték, pl. hangkeverő, hálózat kezelő.
openSUSE:
Röviden a története: 1992-ben németek kezdték el fejleszteni SuSE néven. Olyan sikeres volt, hogy a Novell felvásárolta 2004-ben. Sokan pl. laptopok előre telepített rendszereként találkoznak vele - de windowsra cserélik a kifizetett, legális OS-t...
A SuSE fizetőssé válásával szinte egy időben bejelentették az openSUSE-t, ami ingyenesen elérhető. A SuSE-ból a YaST (egy program, ami egyszerűsíti, rendszerezi és kezeli a beállításokat, mint a Mageia Control Center fentebb) is szabadon terjeszthető lett. Nagyon jó a csomagkezelője, pl. eltávolításkor megkérdezi, hogy a csomagot és függőségeit töröljük, mégse töröljük, vagy a függőségek megtörésével töröljük. Utóbbit lehetőség sokszor jól jöhet, ha egy adott programot szeretnénk törölni, de függőségeit nem.
Rengeteg program van az alap telepítésben, ami történhet KDE (alapértelmezett), Xfce, LXDE vagy Gnome Shell asztali környezettel. Kezdésnek ideális választás lehet, bár a leírások többsége KDE-hez van, aki elakad az gyorsan találhat segítséget. PH!-n is van SUSE Linux topik. Évente 1-2 kiadása jelenik meg, de a számozás nem év.hónap formátum, mint Ubuntunál. Telepítője elég félelmetes fapados az Ubuntunál megszokotthoz képest, főleg a partíciók manuális beállítása igényel odafigyelést.
Így készül a "Süsü". (Aki ezt látta, azért jön egy fekete autó)
További érdekesség a Suse Studio: itt "összedobhatunk" saját SUSE alapú disztribúciót... ha van hozzá türelmünk. Természetesen előre elkészített összeállításokból is válogathatunk, letölthetjük .iso vagy virtuális gép lemezképként, illetve a testdrive menüben kipróbálhatunk online virtuális gépet is... Szolgáltatásokra egy szavunk nem lehet, előnyei még a részletes magyar nyelvű dokumentáció és a nagy felhasználói tábor (bár ez hazánkra nem jellemző, de majd kijavítanak, ha tévedtem).
Fedora:
Ahogy a Novell SUSE linuxnak az openSUSE, úgy a Red Hat linuxnak a Fedora a teszt szabad változata. Alapértelmezett asztali környezete a Fedora 15 óta a Gnome Shell. További változatai a Spin-ek, van KDE, XFCE, LXDE asztallal és vannak még különféle szoftver-összeállítások.
Fedora Spin-ek. Legismertebb a gyerekeknek készült Sugar on a Stick, és az Olpc
Minden segítséget megadnak, hogy bárki saját "Fedorát" remixeljen, valóban elkötelezettek a szabad szoftverek mellett.
"Szabadság, Képességek, Barátok, és az Elsőként,
mind az alapvető értékei a Fedora közösségnek."
Viszonylag kevés programmal települ, de percek alatt kiegészíthetjük gyűjteményünk -letöltési sebességtől függően :) Előnye, hogy kis helyen elfér, nálam kb. 6 GB a telepített méret, a letöltött programokkal együtt (adatok külön partíción vannak). Kapunk néhány fura dolgot, mint az automatikus bug report (aka windows hibajelentés), ami inkább zavaró, mint hasznos, de ezeket egy pillanat alatt kikapcsolhatjuk.
Fedora 16 Gnome Shell
Itt nincs olyan átfogó program, mint openSUSE-ban a Yast, de a beállítások egyszerűek, legtöbbjük a rendszerbeállításokból elérhető, a Gnome Shell állítgatásához külön alkalmazás van. Az alap csomagkezelőhöz lehet letölteni GUI-s programot, a Yum Extendert, ezzel könnyen válogathatunk a programok között. Gnome Shell-el kipróbáltam jópár disztribúciót, a Fedora a leggyorsabb, minden pörög, ahogy az elvárható.
Fedora 16 KDE Splash
Stabil, lefagyasztani nem nagyon lehet -bár a Gnome Shell kiterjesztésekkel észnélküli telepítésével sikerült pár fura dolgot művemen, de ilyenkor a kijelentkezés megoldotta, letiltva a problémás kiegészítőt. A Fedora gyorsan frissül, de nem a stabilitás kárára. A friss kernelnek vannak hátrányai is: pl. a zárt grafikus driver most nem fut hibamentesen -cserébe a nyílt meghajtó tökéletesen teszi a dolgát. Sok felhasználó, részletes dokumentáció magyarul is, aktív közösség, helyi topik. Neten hamar megoldást találni az esetleg felmerülő problémákra.
Érdekességként: a fizetős linux piac közel 60%-a Red Hat, 30%-a Novell, a maradék Oracle és Microsoft részesedés. A Novell piaci részesedése csökkent, 2006-ban megállapodott a Microsofttal, amit nemrég meghosszabbítottak.
Érdekességek kipróbálásra
Rengeteg disztribúció, rengeteg lehetőség... de mi is sokfélék vagyunk, van akinek nem a legnagyobbak között lesz a kedvence :)
Peppermint OS:
Debian / Lubuntu alapú, kis rendszerigényű disztró, LXDE asztali környezettel. Rengeteg program letölthető -mint minden Debian alapú disztróhoz. Gyors, régebbi gépekre érdemes kipróbálni.
Arch Linux:
Alacsony gépigény, egyszerűség - jelszavuk "Keep it Simple, Stupid!". Sok program, egyszerű kezelés, jó testreszabhatóság, sok változat. Legismertebb, rá épülő disztró az ArchBang.
PCBSD:
FreeBSD alapú disztró. A BSD is Unix, de nem linux, de ezzel most nem foglalkozunk...
A BSD nem asztali felhasználásra, hanem szerverekre lett kitalálva, nagyon stabil és biztonságos. Asztali felhasználásra a PCBSD nagyon jó, a letöltött DVD több asztali környezettel is kipróbálható. Felhasználóbarát, van grafikus telepítője és rengeteg program. Hátránya, hogy kevesebben használják (desktopként), mint a korábban említett linuxokat. Dokumentáció van hozzá a neten, de főleg angolul.
Joli OS:
Live-ként nem tudtam kipróbálni, de Virtualboxban kifogástalanul teljesített. Telepítője nagyon egyszerű és gyors - természetesen, hiszen Ubuntu adja az alapokat. Első induláskor FB profilunkkal, vagy egy új regisztrációt létrehozva tudunk belépni. Erősen netre támaszkodó oprendszer, csak rá kell nézni a programokra: Chromium, Facebook, Twitter, Flickr, Google Docks... A felszín nagyon jó, hasonló az okostelefonokon megszokott, a teljes képernyőt ikonnal / widgetekkel telepakolós-lapozgatósra (dashboard).
Felül egyetlen, kétsoros panel van. Legfelül a Felhő ikon az asztal megjelenítésére, mellette a futó appok ikonjai, igényesen: az aktív színes, a többi szürke. A jobb szélen a szokásos ikonok és óra. A második sorban a hatalmas plussz jellel alkalmazást telepíthetünk és távolíthatunk el, az Ubuntu szoftvercentert is alázó egyszerűséggel. A választék több, mint bőséges (hiszen Ubuntu ez is a lelke rendszer mélyén).
A második ikon az appok, innen indíthatók programjaink. A harmadik ikonnal elérhető a Jolicloud saját social-network féle izéje, hírek, meg követhetünk messiásokat másokat, nagyon hasznos gondolom :) (OK, nem vagyok megosztós-követős féle)
Programtelepítés egyszerűen. ...és a rendezés név szerint?
Következő a mappa ikon, amivel a gépünkön és a felhőben tárolt cuccainkhoz férhetünk hozzá. A fájlokat böngészve a jobb oldalon mutatja a tárhely méretét, nagyon praktikus. Elérhető a fájlrendszer is, de kicsit keresni kell, ez nem hátrány. Az utolsó ikon egy fogaskerék, a Joli OS beállításainkkal.
Üssetek agyon, de a dashboard nagyon tetszik. Talán lehetne jobb is, ha szabadabban lehetne pakolászni, widgeteket is rárakni, natív gmail oldal és/vagy widget (és FB, Twitter, meg a többi szociálizé...). ...talán nem Ubuntura, hanem pl. Fedorára vagy Arch-ra kellene alapozni :)
Linpus Linux:
Több érdekes programjuk is van különféle plattformokra, nekünk a Lite Desktop Edition kell. Annyira Lite, hogy alap Gnome Shell-t kapunk, meg pár programot. További programokat a frissítéskezelőben az elérhető programokat választva lehet telepíteni. Egyszerűen, grafikus felületen, mint az Ubuntu Szoftverközpontban. A választék elsőre elég szerény, de más, a listában nem szereplő programokat is telepíthetünk. Magyar nyelvel is akadnak gondjai, de ennyi még elnézhető. Ami a legfurább, hogy sok laptopon van előre telepítve "Linpus Linux", de még soha nem sikerült eljutnom vele a GUI-ig... érdekes.
Sorcerer:
Igazi fanatikusoknak! Páran az Ubuntu topikban (neveket nem mondok, de ha jól emlékszem hcl volt egyikük...) hiányolták az igazi "oldszkúl" linuxot. Hol van már, amikor függőségeket kellett bogarászni, módosítani és újrafordítani a csomagot... Ma már a beállításokhoz sem kell terminál. Botrányos. Nekik van itt a Sorcerer! Van disztró, ami forrásból dolgozik, nem csomagokat telepít, de ezt a kerneltől kezdve magunk rakhatjuk össze. Várom a képernyőképeket! (legyen rajta ez az oldal is...)
Kedvenc programjaim:
Néhány programról röviden, amiket szerintem érdemes felrakni...
Nautilus fájlkezelőben képek átméretezése jobb klikk menüből: link. Mire jó? Átméretezés, forgatás egyszerűen, mentés felülírva vagy új néven... alap dolgok, amiért kár lenne komolyabb programot indítani.
Gimp:
A linux "fotosop". Ha túltettük magunkat a program kicsit fura kinézetén, akkor használható. Nyomdai munkákra nem ajánlanám (CMYK hiánya miatt elsősorban), de otthoni képmanipulációkra tökéletes, ingyenes. Sok beállítási lehetőség, mindenhez buboréktippek magyarul. Effektek, ecsetek, szűrők, tutorialok, stb...
Inkscape:
Vektorgrafikus program, Corel Draw-hoz hasonlít, de a felületet szokni kell... Van CMYK színmód :) és sok tutorial is a neten.
Digikam és Showfoto:
A Digikam egy fotó rendszerező program. Importál (RAW-ot is), szerkeszt, megoszt. Slideshow, naptár, stb. A Showfoto akkor jön jól, amikor az átméretezés/forgatás kevés, de azért nincs Gimpre szükség. Egyszerű, magyarul is tud, akárcsak a Digikam. Aki kicsi, de okosítható (webre feltöltés, exif, több formátum, stb.) programot keres, alap szerkesztési lehetőséggel, annak a gThumb-ot ajánlom.
Leafpad:
Notepad, Gedit stb. A Leafpad egy egyszerű szövegszerkesztő, Ubuntun használtam, mert gyorsabban indult, mint a Gedit. Nagy különbségek vagy csodák azért ezeknél nincsenek, de érdemes megnézni.
GCompris:
Oktatóprogramcsomag gyerekeknek (3+). Egér- és billentyűzet kezelés játékosan, nagyobbaknak matek, stb. A honlapjukon nincs magyar nyelv, de a programban szerencsére van.
XBMC:
Egyszerűen házimozi mindenes... HTPC-t csinál az asztali gépből, eléri a hálózati meghajtókon is a filmeket, zenéket.
Egyszerű kezelés, rengeteg apró, hasznos extra: pl. filmekhez borító letöltés, értékelések letöltése. Pluginekkel tovább okosítható (Youtube, időjárás, dalszövegek, stb).
Kb. ennyi volt így egyszerre... :) Sok minden kimaradt, de kedvcsinálónak remélem elég.
Telepítésről nem esett szó: egyrészt nem az volt a cikk célja, másrészt disztrónként, gépenként eltérések vannak, bár az alap ugyan az.
Aki a meglévő rendszere mellé telepítene nézzen utána mi az eljárás. Esetleg legyen kinyomtatva a disztróhoz tartozó leírás "gyorssegédként" néhány képpel, főleg a partícionálós részről. Nem bonyolult, de azért óvatosan! Nem akarom, h több gigányi adat a lelkemen száradjon :)
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Kommentben lehet kiegészíteni, összehasonlítani disztrókat, programokat (más OS is lehet, csak no flame, ha kérhetem).
