Mauretania

RMS Mauretania

A hajó:

Az RMS Mauretania egy óceánjáró hajó volt, melyet Swan Hunter és Wigham Richardson tervezett Wallsendben, a hajó 1906. szeptember 20.-án indult első útjára, abban az időben, ő volt a legnagyobb, és egyben a leggyorsabb hajó a világon.
A Mauretania az utasok körében gyorsan kedvelt lett, miután elnyerte a Kék Szalag díjat, az 1907-es évtől a Mauretania 22 évig meg is őrizte a sebességrekordot.

"Aki látta, vagy ha megnézi a Titanic című filmet, az a 22 perchez tekerve észreveheti, hogy Kate Winslet (filmben Rose), említést tesz a Mauretániáról, melyben azt mondja, hogy a Titanic semmivel sem nagyobb a Mauretániánál, valójában 30 méterrel hosszabb volt a Titanic, de ezt utána meg is említik."

Névválasztás:

A hajó, a Mauretania nevet az ókori római Észak-nyugat afrikai provinciáról kapta, amely nem azonos a mai Mauritaniaval, hasonló névadás figyelhető meg a Mauretania testvérhajójánál, a Lusitaniánál, mely szintén egy római provinciáról kapta a nevét, amely északi szomszédja volt Mauretaniának.
22 csomós (41 km/h) sebességével, elnyerte a Kék Szalagot a Cunard Line RMS Campania és RMS Lucania nevű hajói elől.

Ez időben egy amerikai befektető, JP Morgen vállalata megpróbált monopolhelyzetbe kerülni a tengeri kereskedelem terén, ezt erősítette az a tény is, hogy a White Star Line hajózási társaság ekkor már a tulajdonát képezte.
Szembesülve ezzel a fenyegetéssel, a Cunard Line elhatározta, hogy visszaszerzi presztízsét a tengeri hajózás terén, ennek következtében elkészítették két luxus óceánjáró tervét, a Luisitaniáét és a Mauretaniáét. Tervezésükkor garantálták, hogy sebességük nem lesz kevesebb, mint 24 csomó.
A brit kormány is felfigyelt a hajókra, és 2600000 font kölcsönt adott a két hajó megépítésére alacsony kamatlábbal, azzal a kikötéssel, hogy a hajókat bármikor át lehessen alakítani katonai célokra.

Építés:

A Mauretaniát Leonard Preskett és Swan Hunter tervezte. Az 1903-as három kéményes tervet 1904-ben a Cunard megfejelte a Parson fajta, új típusú turbina technológia beépítésével, ezáltal Peskett négykéményesre módosította tervét, és végre elkezdődhetett a hajó építése. 1906-ban a Mauretaniát Roxburgh Hercegnője indította első útjára, akkoriban ez a hajó volt a valaha épített legnagyobb mozgó építmény, mely egy hajszállal nehezebb is volt testvérhajójánál, a Lusitaniánál.

A fő vizuális különbség a két hajó között az, hogy a Mauretania 5 lábbal hosszabb a Luisitaniánál, és szellőzőnyílásaik formája is eltért egymástól. A Mauretaniának valamivel több turbinalapátja volt, ezáltal gyorsabb tudott lenni a Lusitániánál.
Ez a két hajó direkt meghajtású gőzturbinával rendelkezett, ezért tudták megtartani a Kék Szalagot, a későbbiekben már a közvetett meghajtású turbinákat alkalmaztak.

A Mauretania a Parson által kifejlesztett közvetlen Mauretania meghajtású gőzturbinákat használta, melyek hátránya volt a nagy sebességnél jelentkező jelentős vibráció a hajótestben, e tények kiküszöbölése végett, a Mauretániát megerősített hajótesttel építették, és propellerei is újra lettek tervezve, melynek következtében csökkent a hajó rezgése.

Belső kialakítása a kor ízlésének megfelelő volt, 28 különböző típusú fát használtak a közösségi helységekben kiegészítve azokat, márvánnyal, és minőségi kárpitokkal, valamint bútorokkal.
Az első osztályú termek aprólékos faragványai 300 palesztin kézműves munkáját dicsérték.
A többszintes első osztályú étkezési szalon gazdagon díszített volt, tetején hatalmas üveg kupolával, melyen keresztül az égbolt volt látható. Több lift, valamint egy, az óceánjáróknak kifejlesztett újítást is építettek a lépcsők mellé, ez az újítás egy veranda Kávézó volt, amelyen az utasoknak különböző italokat szolgáltak fel a hajófedélzeten, természetesen időjárástól védett környezetben.

Az első út:

A hajó első útjára 1907. november 16.-án indult John Pritchard kapitány parancsnoksága alatt, majd még abban a hónapban elnyerte a leggyorsabb hajó címet 23,69 csomós sebességgel.
1909. szeptemberben Kék Szalag díjat nyert, és egy olyan rekordot állított fel, amely két évtizeden keresztül megdönthetetlennek bizonyult.
1910 decemberében a Mersey folyón hibás kikötés következtében a hajó elszabadult és tartós károkat szenvedett, amelyek miatt törölni kellett a különleges karácsonyi utazást New Yorkba. A gyors változás következményeképp a Cunard úgy döntött, hogy a Lusitaniát, mely épp akkor tért vissza New Yorkból, visszairányítja New Yorkba.

I. világháború alatt:

1914. január 26.-án mikor az éves karbantartása volt a hajónak Liverpoolban, négy ember meghalt és hat megsérült egy gázrobbanás következtében, amikor az egyik gőzturbinát javítottak.
Az anyagi kár nem volt jelentős, így két hónap múlva a hajó újra menetkész volt.
1914. augusztus 4.-én miután Nagy-Britannia bejelentette hadban állását Németországgal, eljött az idő, hogy a Mauretániát átalakítsák katonai célokra.
Hatalmas mérete és mérhetetlen üzemanyag fogyasztása miatt, alkalmatlannak bizonyult a feladatra, ezért már augusztus 11-től visszaállították polgári szolgálatba.
Mivel a háború alatt az utazni vágyók kezdtek fogyni, a hajót 1915 májusáig Liverpoolban pihentették, ekkor süllyesztette el egy német tengeralattjáró, a Lusitaniát.

A Mauretania éppen hogy betöltötte az űrt, melyet a Lusitania hagyott maga után, a brit kormány elrendelte, hogy a hajó csapatokat szállítson a Gallipoli hadművelet helyszínére.
A tengeri torpedótámadásokat sikerrel elkerülte, mely köszönhető volt gyorsaságának és rutinos legénységének és nem utolsó sorban speciális, nem szokványos festésének, mellyel megtévesztette az ellenséges hajókat. Mivel a brit és francia csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek el, a Mauretaniát át kellett alakítani kórházhajóvá, vele együtt az RMS Aquataniát is, és ezekhez csatlakozott a White Star Line Britannic nevű hajója is, hogy ellássa a sérülteket egészen 1916. január 25.-ig.
Hét hónappal később a Mauretania ismét csapatokat szállított a Kanadai kormány kérésére Halifaxból Liverpoolba. 1917-ben az Egyesült Államok hadat üzent Németországnak és a Mauritania HMS Tuberose néven, amerikai katonák ezreit szállította Európába, a háború végéig.

Felújítás:

1919. szeptember 21.-én visszatért polgári szolgálatba. Sűrű menetrendje miatt, elmaradt az 1920-as felújítás, ennek következtében 1921-ben az „E” fedélzeten tűz ütött ki, emiatt a Cunard Line elvégeztette rajta a szükséges karbantartásokat. A hajó visszatért a Tyne-i hajógyárban, ahol a gőzkazánjait lecserélték kőolaj tüzelésűre és 1922 márciusában újra szolgálatba állt, viszont a Cunardnak továbbra is problémát okozott a hajó maximális sebességének folyamatos tartása, ezért további átalakításokat helyeztek kilátásba.

1923-ban Southamptonban megkezdődött a munka, mely magába foglalta a turbinák nagyjavítását is. A felújítás a felénél járhatott, amikor a hajómunkások sztrájkba léptek, így a munka leállt, ennek következtében a Cunard átvontatta a hajót Cherbourg-ba ahol befejezték a munkát és 1924 májusában a Mauretania hajó újra szelte az Atlanti vizeket.

1928-ban korszerűsítették a hajót, új belső dizájnt kapott, az ezt követő évben egy német óceánjáró, a Bremen a maga 28 csomós sebességével átvette tőle a sebesség rekordot, ezért augusztus 27-én a Cunard egy utolsó kísérletet tett a hajóval, hogy visszaszerezzék a sebesség rekordot a német óceánjárótól. Ennek érdekében a hajót kivonták a forgalomból, módosították motorjait, melyek ez által több energiát termeltek, és így nagyobb sebesség elérésére voltak képesek, de sajnos ez sem volt elég.
A Bremen nemes egyszerűséggel képviselte az új generációs óceánjárókat, amelyek jóval nagyobb teljesítményű motorral és fejlettebb technológiával rendelkeztek.

A Mauretania nem tudta legyőzni német riválisát, de saját rekordját kétszer is megdöntötte. 1929-ben összeütközött egy vasúti komppal Robbins Reef világítótorony közelében, de szerencsére senki sem sérült meg és az anyagi kár sem volt jelentős.
1930-ban a nagy gazdasági válság és az új versenytársak megjelenése következtében a Mauretánia sétahajóvá vált. 1934-ben a Cunard és a White Star Line társulat egyesültek, ennek következtében a Mauretaniát, az Olympicot és a RMS Majesticet, és más korosodó hajókat kivontak a forgalomból.

A vég:

Az 1934-es New York, Southampton utat követően vonta ki, az akkor már Cunard White Star Line a Mauretaniat. Az átlagos sebessége 24 csomó volt, mely megfelelt az eredeti szerződésben kikötötteknek. Ezután Southamptonban kötött ki a White Star Line zászlóshajója, az Olympic mellett, lezárva 28 éves szolgálati útját. 1935 májusában elárverezték berendezéseit és felszerelési tárgyait, majd Július 1-én elindult utolsó útjára Southamptonból, a Rosyth-i hajóbontóba.

Videó:

Adatok:

Építő: Swan, Hunter & Wigham Richardson, Wallsend, Tyne and Wear.
Építés kezdete: 1904
Vízre bocsátás: 1906. szeptember 20., Liverpool, Egyesült Királyság.
Szolgálatba állítás: 1907. november 16.
Szolgálat vége: 1934
Sorsa: 1934. szeptemberében kivonták forgalomból, majd 1935-ben, Rosyth-ban, Skóciában kiselejtezték.
Hossz:240,8 m
Szélesség: 26,8 m
Összsúly: 31 938 GT
Sebesség: 46 km/h (24,84 csomó)(tervezett üzemi sebesség)
Legénység: 802 fő
Férőhelyek száma:
I. osztály: 536 fő
II. osztály: 464 fő
III. osztály: 1138 fő

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!