Gép és eszközök
Kicsomagolunk.
Adott egy egységnyi kék kartondoboz, amely fiókos, és gyűlölöm, reflexből mindig emelném le a fedelet, de nem... Na mindegy, valószínűleg a 7 milliárdból én vagyok az egyetlen, aki ezért sír.
Doboz téma off, a csomagolás tetején becsomagolva kapjuk a készüléket, a papírhegyek alatt fogad minket egy nem szétszedős töltő, egy mikrofonos, ám nem felvevőgombos (logikus, nem?) headset, ami amúgy kényelmetlen, hangzásában 3 filléres, de legalább a szándék megvolt. (Közlekedés - értsd kerékpár - közben inkább ezt használom, mint a tizenezres agybadugósat, ez tény.).
Kis pénz, kis USB kábel, mondta a Nokia, és csomagolt egy marginális hosszúságú drótot. Ennek is ilyen 'mi megpróbáltuk' érzése van vagy én nem is tudom mire vélni ezt:
Ha a dobozon kikuncogtuk magunkat, akkor jöjjék maga a Készülék. Ha én Formatervezési Nívódíj lennék, biztos nem a Nokiáé lennék, de mivel nem vagyok az, bátran mondhatom, hogy ez a készülékház: jó. Finnéknél a belépőszint frankó összeszerelést, kézbesimuló, kényelmes kialakítást, pihe-puha minőségi plasztikot jelenthet, mert ezekkel lett megáldva az öthuszacska.
Az előlap "egybeüveg", látunk itt Nokia logót, a 3 kötelező WP kezelőgombot (kapacitív, de nincs háttérvilágítás :( ) és egy kijelzőt. Négy colnyi helyen osztozik a 480x800 darab pixel, jó zsúfoltan vannak, remek az összhatás, átlagos használatnál kifogástalan képet kapunk, egyszerűen nem látni pixeleket.
Persze, ha közelebb hajolunk, akkor nyilván igen, de aki 5 centiről olvassa a kijelzőt, az meg is érdemli. A képernyő szuperérzékeny, így kesztyűs kézzel is bánhatunk a telefonnal. A technológia IPS, a színek egészen jók (bár állítottam rajta egy kicsit és így most jobb), a fekete olyan világítós fekete, nem Clear Black, de valahogy még mindig élek nélküle. Az IPS az IPS, így betekintési szög, az van jó sok. Mutatom:
A három dimenzióban való létezésnek szükséges és elegendő feltétele, hogy legyen hátlapja a készüléknek. Van is. A Nokia elkezdett egy trendet, ami igen üdvözítő, és egyre több helyen át is veszik ezt. Ez a színes hátlapok trendje. A 620-as, sőt a 625-ös testvér igen meghökkentő színekben létezik, az 520-nál ez az alábbiakra korlátozódik: fekete, fehér, sárga, piros, ciánkék.
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki szerint ez utóbbiban néz ki a telefon a legjobban (ezért is lehet, hogy általában a ciánkék modellek pár ezressel drágábbak, mint a más színűek, de ez csak tipp). A szolgáltatók viszont - ha az illető nem Apple - csak a fekete és fehér színű, árnyalatú típusokat teszik be kínálatba, ki tudja, lehet félnek attól, hogy neadjisten' több fiatal ügyfelük legyen...
No, egyet mondok, kettő lesz belőle, szóval én egy feketéhez jutottam hozzá, szerintem túl komolyan néz ki ehhez a formatervhez, de kinek a...
Ahogy azt már pár sorral előbb írtam, a hátlap nagyon frankó, puha, matt műanyag az egész, nem csúszik, az íves kialakítás az amúgy se nagyon vastag telefont igen kecsesnek mutatja.
A hátlap a következőket tartalmazza: egy hangszóró (Képzeljünk el egy átlagos telefonos hangszórót. Na, pont olyan.), egy diszkrét Nokia felirat, egy 5 megapixeles kamera, valamint a maradék hely, ahol mondjuk egy villanó is lehetne, de nincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
