Highway to Hell!

Betegség? Mánia? Hobbi? Ezek a kérdések jutnak eszembe mikor arra gondolok, hogy az elmúlt két évben mennyi okostelefonom volt. Több mint száz. Én mégis a hobbira szavaznék, mert mindig élvezettel tölt el az, mikor kibontok egy telefondobozt és kézbe veszem az adott telefont, próbálgatom az egyedi funkciókat.

Ez mind szép és jó, de sokszor (mostanában egyre gyakrabban) kifoghatunk hibás darabokat is. Gondolok itt az összeszerelés minőségére, kijelzőproblémákra és hardveres gondokra is. Ez a cikk az elmúlt 3 hónapom eseményeit fogja bemutatni, hogy ezalatt az idő alatt amennyi okostelefon átment a kezem alatt, mindegyiknek volt hibája, hol kisebb, hol nagyobb.

Miért is fontos nekem, hogy egy telefon teljesen hibátlan legyen? A telefonok jó pár évvel ezelőtt valóban csak a telefonálási funkciót látták el, megfűszerezve a ma már háttérbe szoruló SMS-sel. Ez napjainkra 180 fokos fordulatot vett, és a telefon, véleményem szerint, az egyik legszemélyesebb tárgy lett az életünkben. Szinte mindent el tudunk intézni rajta: böngészünk, fotózunk, e-mailezünk, játszunk, dokumentumokat szerkesztünk, és néha még távirányítóként is használjuk.

Nekem a munkaidőm alatt is rengeteg szabadidőm van, és el kell ütni az időt valamivel, ami nálam a masszív okostelefon-használatot jelenti. Szóval elég erős tartalomfogyasztó vagyok, és ezért fontos, hogy teljesen hibátlan legyen minden részlet. De az utolsó 3-4 hónap csalódás volt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!