Df

A Nikon Df szándékosan lett kihagyva eddig, ugyanis egy hatalmas kakukktojás. Fura ezt pont ennél a gépnél mondani, de az idő fogja eldönteni, egyedi darab lesz-e, egy zárvány a Nikon DSLR históriában, vagy egy új kategória alapítója.
Az mindenesetre állítható, hogy bizonyos MILC-ek keltette retró hullámot lovagolt meg a cég, amikor előállt a Df-fel, és vissza akar minket repíteni a 70-es évekbe az FE és FM gépek alapján megálmodott, belül high-tech, kívül tekerőtárcsákkal telepakolt ékszerrel. Mert a Df az 1 millió forintot alulról súroló árával inkább egy presztízsből, nosztalgiából, "szerelemből" vásárolt fényképező lesz (ha veszik?), mivel tudása (FX, 16 MP, 5.5 fps) alapján egy D600-hoz hasonlítható, ami pont feleennyibe kerül. Van hozzá klasszikus bőrtok is, nehogy ezen múljon a retró hangulat. A videofelvételt viszont még akkor is öngyilkosság volt kihagyni direkt (az árba belefért volna...), ha a gépet nem ezért a feature-ért vennék. Azt hiszem, ez ugyanaz a sznobság a Nikontól, minthogy nincs teljes felszereltségű kamerája, amihez lenne kihajtható kijelző, legalább opciósan, mint B változat. A piac szerintem ezeket meg fogja torolni, pl. lehet menni a Canonhoz.

Mindenesetre szívesen "vennék" egy DX-es változatot a D7000 sorozat tudásával, és csak kicsivel magasabb áron; akkor eldőlhetne, hogy a nép mennyire szereti a retró dizájnt és ergonómiát.