Mi lesz veled DSLR?
15 év alatt 38 digitális tükrös kamerát készített a vállalat. Ahogy folyamatosan bővült a megcélzott közönség, évről évre egyre többet. A piaci verseny is egyre ádázabb a többi - túlnyomórészt szintén japán – márka nyomására, de megfigyelhetjük, hogy a DSLR világot is elérte a más termékekhez hasonló kötelező frissítések korszaka.
A 2010-11-ben látható visszaesés oka minden bizonnyal a világválság utáni megfontoltabb fejlesztés volt, de azóta ismét visszatértünk a régi kerékvágásba. Bár jellemzően a régebbi modelleket is gyártásban tartja a vállalat egy-két évig, a termékek életciklusa elég rövid.
Az olcsóbb kategóriákban mára elértük, hogy gyakorlatilag kötelező évente növelni a „verziószámot”. Nem kétséges, a digitális világban mindig van fejlődés, minden évben lehet csiszolni valamit. Egy kicsit még a felbontáson, az érzékelő érzékenységén, gyorsabb „vast” alárakni, és nagyobb képkockarátát kínálni a videofelvételhez, mindez természetesen a fogyasztók érdekében, akik hozzászoktak a folyamatos változáshoz és igénylik is az újabbnál újabb termékeket, hovatovább már az újdonságok megjelenése után azt találgatják, mi lesz a következő.
Nem kizárt, hogy ez a nagy tempó az egyetlen esélye a DSLR gyártóknak, hogy ne induljon lejtmenetbe a piac, ugyanis egyre erőteljesebben támadják őket. Pár éve jószerivel csak a kompaktok jelentettek konkurenciát, de a gyártók számára végeredményben ez inkább pozitív hatás volt, mert természetesen minden márka kínál zsebben hordozható „játékszereket” is.
Most viszont ott tartunk, hogy az okostelefonok szép csendben kivégzik a kompakt szegmenst, közvetve pedig veszélyt jelentenek a tükrös piacra. Na nem képminőségben, inkább azáltal, hogy egyre több és több pénzt szednek ki a vásárlók zsebéből. Azt azért megjegyezhetjük, hogy a telefonos fotózás rohamtempóban fejlődik, és itt nem a vicces, felcsatolható objektívekre gondolok, hanem a szoftveres téren mutatott rugalmasságra, az azonnali, pofonegyszerű képfeldolgozásra.
A fényképezőgép-gyártók, akik tudják, hogy a jó fényképhez jó objektív is kell, minden bizonnyal a hordozhatóságban látják a kiutat, el akarják érni, hogy a mobiltelefon mellett egy fényképező is legyen az embernél. Egyfelől minimális méretűre csökkentették a DSLR belépőkategória gépeit (és még mindig faragnak, az új D3300 45 grammal könnyebb, mint elődje).
Ha viszont ez is túl nagy, legyen MILC-ed. A tükör nélküli, de cserélhető objektíves fényképezőknek nagy jövőt jósolt a szakma, de a 2012-es felfutások – 10 eladott DSLR-re 4 MILC jutott - után felére esett vissza a forgalmuk és stabilizálódni látszik. Talán emiatt nem fáj annyira a Nikonnak, hogy - finoman szólva - labdába se rúgnak, a Nikon 1 sorozat 6%-ot tud „kiharapni” egyelőre abból a tortából, ahol a Canon is csak 9%-ot, a prímet pedig a Sony, Panasonic, Olympus hármas viszi, akik viszont a DSLR piacon nem tudnak felzárkózni a két nagy mellé, talán ezért is veszik komolyabban az új osztályt.
Véleményem szerint a tükör nélküli gépek - belépő DSLR-ekhez képest túl magas áruk, rosszabb ár/érték arányuk, és elektronikus keresőjük minősége miatt - egyelőre nem lesznek a komolyabb fotósok kedvencei.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
