Edifier R1580Mb: kompakt hangfal olcsón

Szeretett music centerem helyett szereznem kellett egy helytakarékos sztereó rendszert az asztali géphez.

Bevezető gondolatok

Nem kellett böhöm, nem kellett fejletépő hangerő, de kefires dobozokat sem szerettem volna. Így esett a választás a címben megjelölt eszközre. Megragadom az alkalmat, és felhívom minden kedves olvasó figyelmét, amennyiben nem bírod a kissé fanyar, fárasztó humort, vagy az őszinte írásstílust, nem neked való az iromány.

Csomagolás, tartozékok

Teljesen átlagos kartondobozban kaptam meg a csomagot, nem is nagyon nagy, nem is pici. Natúr színben, egy hangfalat ábrázoló egyszerű kis grafikával, és a főbb jellemzőket felvonultatva. Valljuk be őszintén, azért látszik a csomagoláson, hogy nem egy felsőkategóriás hangrendszer. De ugye az árcédulát szemünk előtt tartva nem is szabad túlzott elvárásokat támasztani, a csomagolással szemben pláne. A teszt megszületésének pillanatában a doboz sajnos már a padláson pihen, így remélem, könnyekkel küszködve, de lemondtok a fotókról, amik egy kartondobozt ábrázolnak. Ne haragudjatok, hogy nem gondolkodtam időben.
Ahogy felbontjuk a kis csomagot, egy tojástartó-szerű újrahasznosított karton fedelet találunk, ezt eltávolítva, meg is pillanthatjuk a két kis jószágot.
Valamint a tartozékokat, amik a következők.

Hirdetés

- RCA-RCA kábel
- 3.5 mm Jack - RCA Kábel
- 2 eres csiptetős hangfal kábel (hangfalak összekötésére)
- egy filléres „übergagyi” távirányító.
(Bevallom, későn is íródnak eme sorok, meg a lustaság is mondatja velem, biztos mindenki látott már ilyen kábeleket, így ennek vizuális szemléltetéséről is le kell, hogy mondjak.)

Lássuk a kis szörnyetegeket

Persze, szemünket még a nejlon és csomagoló ipar poliészter bűvölete csalja. Ezt a mágiát még meg kell törni, és töretlen lelkesedéssel és jókedvvel felvértezve, ki kell hámoznunk a csomagoló anyagból a kettő kis dobozkánkat. Kézbe véve hála isten, méretükhöz képest masszív és korrekt tömeggel rendelkező daraboknak mondhatók. Gondolok itt arra, hogy eme holmikat szorongatva jóval tetemesebb a kezünket lefelé húzó gravitációs terhelés, mint mondjuk a kamu 200 wattos music centerek esetében, ahol sok esetben egy fél koporsónyi, papundekli dobozban van középen egy 7,5 cm es szélessávú hangszóró, amit pofás szövet előlap mögé rejtenek. A duett aktív tagja nyilván a kis beépített erősítője miatt még nehezebb. Na nem kell egetverő tömegre asszociálni, de szerintem árszinthez képest korrekt masszív munka.

A dekorfólia, ami a színt és mintázatot adja, szépen el van dolgozva, reméljük időtálló is. Szövet keret a díszítő jellegén túl, szintén nem akar darabokra törni miközben lefeszegetjük. A stabilabb asztalra vagy polcra helyezés érdekében kis habgumi korongok is felhelyezésre kerültek a dobozok aljára. Amik némiképpen a rezgéseket is felfogják. Van itt minden extra, kérem szépen és mindez 33 darab pisztolyorrú Matyiért.

Ha szemügyre vesszük a dobozokat, az egyből feltűnik, hogy semmi extra tervezői bravúr, mérhetetlen extrémitása, és újragondolt megoldásainak áradata nem fogja kényeztetni vizuális érzékszervünket. Annyi viszont bizonyos, amennyiben az asszonyt felrázom éjjel kettőkor vagy fölé hajolva fülkagylójába üvöltöm és azt a szót, hogy: „HANGFAL !!!” akkor miután levert egy állast, majd elküld melegebb éghajlatra meg a kanapéra, pont ilyen küllemű eszköz fog az álmaiban lebegni a lelki szemei előtt. Klasszikus, sallangmentes MDF dobozok, lepattintható szövet előlappal. Valamint olyan speciális hátsó résszel, ami mindig hátul lesz, bármerre fordítjuk a hangfalat.

Most, hogy mindezt megbeszéltük, nézzünk is be a kárpit alá, óvatosan könnyed mozdulattal lekapva az előlapot, rá is lelhetünk a fő attrakciókra, a hangszórókra. Hangfalanként ugye kettőt kapunk. Magas sugárzónak egy selyem membrános 13 mm átmérőjű dóm sugárzót, a kis selyem membránt hála isten védi egy kis műanyag "kupola", igy nem fog benyomódni a láthatatlan és többnyire éjjelente babráló kezektől sem. Ennek társaságában egy bass reflex nyilas és a távirányítócskánk vevőegysége. Lejjebb tekintve ott fészkel a szörnyeteg, a kegyetlen dobhártyagyilkos 10 centiméteres membrán átmérővel rendelkező mélyközép sugárzó. Gumiperemmel rögzítve, a nyilvánvalóan lemez kosarában, feszít a nyílásban, amit a hangfalban kapott. Membrán anyagáról nem találtam infót, tapintásra és látszatra, titkos anyag lehet, talán valami új hadiipari szövet. Nyilván nem, sima impregnált papír membrán dombornyomással merevítve. Illesztések szépek, nincs agyonkenve ragasztóval. Csecse kis fekete műanyag porvédő kupakkal ellátva.

Forgassunk egy kicsit, hmm ezen az oldalon nincs semmi, ja ez a másik hangfal, oké.
Szóval. Aktív hangfalunk oldalán láthatunk kezelő szerveket, és mindenféle tekerentyűket, amikkel külön szabályozhatjuk a feliratok szerinti zenei összetevőket, attól függően, milyen eszközt kötünk a motyóra, vagy milyen eszközre kötjük a motyót. Valamint egy visszajelző LED-ünk is van, ami zölden világit a fizikai és kéken, ha Bluetooth kapcsolattal csatlakoztattunk rá eszközt.

A hátsó részt megvizsgálva láthatjuk a rendszerünk lelkét, és a 2x21 Watt zenei teljesítményt szolgáltató erősítőt. Beépített fix tápcsatlakozóval, a hangfalak közti jel átvitelt kéteres csíptetős megoldás biztosítja, az aljzatot gondolom mindenki felismeri. Még az olyan amatőr is, mint én.
Miközben hümmögve feljebb tekintünk, megpillantjuk a bekapcsoló gombot, kifejezetten lágyan billen át, és nem csetten-kattan a hangszóró sem mikor ki, vagy be kapcsoljuk a szerkezetet. Gombocska mellett jobbra egy mélyhangot szabályzó pótméter, felfele két darab 6.3 mm-es jack bemenet, majd legfelül RCA aljzatok láthatóak. Természetesen Bluetooth-képes a holmi, de ez egy "sötyét práktyika" láthatatlan mágikus kapcsolat. S ennyiben ki is merültek a csatlakozók.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények