Legyen cicánk!

Avagy hogyan lett Íziszből kirándulócica.

Hosszú éveken át kertes házban laktam, ahol mindig is kutyák vettek körül. Egyszer azonban eljött az az idő, hogy a barátnőmmel közös lakásba költöztünk, itt viszont nem tarthattunk kutyát, mivel ez egy belvárosi, második emeleti lakás. Barátnőm felvetette, akkor tartsunk macskát.

Mivel tartottam a macskatartás nyűgjeitől (szétkapar mindent, cica WC, szőröz...) kismillió kifogást próbáltam kitalálni, csak hogy elkerülhessem. Szilárd elhatározásom lett, hogy nem akarok állatot tartani lakásban. A barátnőmnek csaknem kétévnyi győzködése kellett ahhoz, hogy ezt feladjam. No persze nem azonnal, hanem szép fokozatosan, apránként sikerült elérnie azt a csodát, amit előtte elképzelni sem tudtam: Én is akartam, legyen egy cicánk.

Ehhez rengeteg beszélgetés kellet, szép finoman vezetett rá arra, hogy egy cica nem is olyan rossz dolog. Sokat mesélt a kedvességükről, ahogy odajönnek dorombolni, ha rossz kedvű vagy, vagy beteg. Valahogyan megérzik, ha baj van és nem hagynak magadra.
Neki már régebben is voltak cicái, akik közül az egyiket az édesanyjával néha elvitték kirándulni. Rendszerint vállon utazott hámmal, télen pedig kabát alatt, vagy kapucniból kikukucskálva. Ha pedig letették, ment mellettük. Hazafelé pedig már az utca sarkáról felismerte a környéket és közös edzés volt a "hazafutás", a bérházban pedig a lépcsőn futott fel, mindegyik forduló tetején meg-megállva, nézve a gazdit, hogy vajon ez-e az az emelet, ahol lakik.

Sok érv, és ellenérv merült fel, mire beadtam a derekam. Talán az utolsó dolog ami meggyőzött igazán, az ő maga volt: Lehetetlen volt ellentmondani annak, mennyire szerette volna, ha lenne egy cicánk. Persze a kisördög megszólal bennem, hogy talán az is szerepet játszott, hogy én választhattam ki, milyen legyen. Ennek ellenére ez mégis közös döntésünk lett, nem szerettem volna, ha a kedvesem kimarad belőle.

Hogy mindez hogyan sikerült, és milyen is Őkelme?

Lapozz, hogy megtudhasd!

Addig is egy kép róla:

Jelenleg is a nyakamban ül - ez néha szokása -, és jól érzi magát, miközben első Logoutos cikkemet írom.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!