Válasszunk ki egy cicát!
Azt már a kezdetek kezdetén eldöntöttük, hogy nem felnőtt cicát szeretnénk, mivel, ha kirándulni vinnénk, ahhoz szoktatni kell, azt pedig kölyökkorban könnyebb elkezdeni. Mint a kutya, a macska is könnyebben tanítható, ha fiatalabb korában kezdünk el foglalkozni vele.
Milyen is legyen?
Többféle elképzelésünk is volt, amit megbeszéltünk.
Lehetőség szerint szép legyen, kedves, türelmes.
Ne legyen hosszú szőrű, hogy ne kelljen sokat ápolni a bundáját.
Legyen ragaszkodó, emberközpontú, de mégis önálló.
Lehetőség szerint viselje el a cicahámot.
Elérhető legyen Budapesten vagy környékén, és árban se legyen túl drága, mivel azt nem engedhetjük meg magunknak. Fiú cicát nem szerettünk volna, mivel jelölget. Kertes házban, udvaron jó, de lakásban nem az igazi.
Hirdetés
A következő fajták tetszettek:
Házi cica: szürke-fehér cirmos keverék, vagy fekete-fehér.
Több menhely és ezekkel foglalkozó oldal átnézése után sem sikerült olyat találni, ami mindkettőnknek tetszett volna. Kétszer pedig, amikor mindketten arra jutottunk, hogy ő az, aki kell nekünk, kiderült, hogy már elvitték, csak a hirdetés maradt fent az interneten róla.
Mivel nem találtunk olyat, amilyet szerettünk volna, így más fajták közt is keresgélni kezdtünk.
Brit rövid szőrű (Whiskas macska): Nagyon szépek, nyugodt, kiegyensúlyozott természetűek, de az ára miatt kénytelenek voltunk lemondani róla.
Maine Coon: Gyönyörű, de a hosszú szőre problémás a számunkra, ápolást igényel, és az erdőbe sem az ideális.
Abesszin: Sajnos ő már drága volt a pénztárcánknak...
Sziámi: Egyből beleszerettünk. Szép, kecses, kedves, kedveli az ember közelségét, kommunikatív, szeret "beszélgetni". Kicsit rekedtes, de kedves nyávogással adja a világ tudtára véleményét.
Pár hónapnyi keresgélés és tanakodás eredményeként egy nyolc hetes szőrgombolyag boldog gazdijai lettünk. Mint minden sziámi kölyök, ő is hófehér volt feketésbarna maszkkal, csizmákkal, fülekkel és farokkal. És persze jégkék szemekkel.
A fentebb írtakkal a cica hangjáról egyet kell értsek, mert az van ám neki... Közli, ha éhes és azt is, ha nem tetszik a kajcsi, ha fáradt, vagy épp csak egy kis kényeztetésre vágyik. De van, hogy épp beszélgetni támad kedve, és egy kis rekedtes hangú előadást tart szép halkan az épp aktuális dolgairól. Persze, nem viszi túlzásba, azért nem az a fecsegős típus.
Megérkezés után egyből birtokba vette a lakás - számára elérhető - legmagasabb pontját: Felmászott a hátam mögé a fotel háttámlájára, majd kényelmesen összegömbölyödve el is aludt. Amitől tartottunk, hogy először mindenféle zugba, ágy alá, szekrény alá ijedten elbújik, szerencsére nem történt meg. Bátran, egyre nagyobb teret felfedezve a lakásból, birtokba vette azt.
A vállammal egyetemben.
A nevén nem kellett gondolkoznunk sokat, mozgása, viselkedése, akár egy istennőé. Érdekes módon, első pillanattól kezdve hallgatott a nevére. Ízisz - ha hívtuk - előjött, bárhova is bújt játék közben vagy bármit is fedezett fel éppen. Mostanra ez a kedv kicsit megcsappant, figyel, hallgat rá, de meggondolja, odajöjjön-e, avagy per pillanat nem érdekli a simogatás, a kényeztetés.
Játék utáni pihi
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
