I. A ház előkészítése
Az eredeti alaplap semmilyen méretbeli szabványt nem követ, ezért egy lyuk sem stimmelt a Micro ATX-es cucchoz. A hátlapi panel okozott még gondot, mert gyárilag csak egy csíkban van alul kivágás, márpedig szerettem volna, ha minden csatlakozó kilát a nagyvilágba.
Elsőnek a hosszanti merevítőt távolítottam el, ami egyben a riser kártya rögzítője, és a 3,5” fiók jobboldali tartója is volt. Aztán a bővítőkártyák számára vízszintesen kialakított helyek közti fémlapokat kezdtem el kihajlítgatni, tördelni, de később ez gányolt undorító megoldásnak bizonyult, sok csatlakozó el sem fért volna.
Jobban szemügyre véve látszott, hogy az egész backpanel egy külön fém keret (a merevítő is ide volt csavarozva), 4 helyen a házhoz szegecselve. Ezeket a szegecseket fúrtam én ki, ami azt eredményezte, hogy kiesett a keret, maradt egy böszme nagy lyuk. Akkora, hogy egy low-profile videókártya simán elfér, csak nem nagyon lehet rögzíteni.
Bejelöltem az alaplap körvonalát, először a 240x240 mm-es szabványt, majd az ASRock 240x180 mm-es méretét. Kicsit elferdítettem a lapot, mert egyenesen a PS/2 csatlakozók nagyon közel voltak a hátsó lyuk széléhez, így jelöltem be, hol kell kifúrni a padlót.
Elektronikai és barkácsboltban kapható 1 cm-es, fém, belső-külső menetes távtartókat használtam, összesen 5 darabot, ez már biztosan tartja az alaplapot. A képen látható négy fekete „izé” az eredeti alaplap szigetelőszalaggal leragasztott tartója. Kulturáltan kiszedni nem lehet, bele van nyomva a masszív acél alaplemezbe. Később az első kettőről lekerült a ragacs, oda már nem ér el az ASRock lap, amúgy meg csúnya.
Következtek a bekapcsoló, reset, és LED kábelek. Egy darabon a gyáriakat használtam, aztán megtoldottam „egyszer-majd-jó-lesz-valamire” céllal elspájzolt régi számítógépház-kábelekkel. Szép kényelmesen végigvezettem elöl, az alaplap szélénél bekanyarítva, hogy kulturált legyen ez is.
A gyári házhűtő-ventilátor tartó maradt a helyén, bele egy halk 8cm-es szörnyeteg, 12 mA áramfelvétellel. Tudja, amit kell: hang nélkül mozgatja a levegőt befelé.
A gép eleje nekem tetszik, korhű dizájn és színösszeállítás. Sajnos a floppy meghajtó előtti műanyaglemezt el kellett távolítani a kártyaolvasó miatt. A Pentium MMX fém matrica a sarokban dobott egyet a megjelenésen, de sokáig nem maradt ott. A gyári bekapcsológomb akkorát kattan, hogy a szomszéd kihívja a rendőrséget – lelőttek valakit. Ez lett a reset. Életet lehelni a gépbe egy krómozott, domború fém nyomógombbal lehet, amit nagy nehezen belefaragtam a Pentium matrica helyére. Sajnos közelről látszik, hogy tényleg faragva van, ezért közeli kép nem készült róla :).
Utolsó lépésként a beszívó ventilátor előtt kifúrtam néhány helyen az előlapot, hogy több levegő jusson be.
Ennyi fém és kábel került ki:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
