IBM PC300GL Second Edition

Bevezető

A HTPC-k után az SFF (Small Form-Factor) desktop gépek szintén a gyengéim, annyira kompaktul vannak összerakva, és sokszor igen komoly teljesítménnyel bírnak. Csak néhányat említve a Dell Optiplex sorozata, a HP Compaq pl. DC5800 gépei mind gyönyörűek, kicsik, halkak, erősek, csak épp marha drágák. Utóbbi lehet az oka annak, hogy nem ilyesmit használok, használunk netezésre, és mindenre, ahova nem kell komoly 3D teljesítmény.

Viszont egy éve jutottam hozzá leselejtezésből az IBM szépséghez, a PC300 GL-hez, amiről már akkor tudtam, hogy biztosan nem fogja szemétben végezni. Volt már eladósorban is, szerencsére nem vették meg, mert jelenleg igen jó hasznát vesszük otthon.

Mai szemmel nézve se nem túl kompakt, se nem túl gyors szerkezetről van szó, lévén a Pentium MXX processzornak, Socket 7-es tokozásba öntve, 2x32Mb SDRAM társaságában. A monitor bekapcsolásáért, és bekapcsolva tartásáért egy Cirrus-Logic chip felel. Mindez 1998-ból.

Ez a gyári konfiguráció, mely benne találtatott a házban:

IBM SFF alaplap, Socket 7, 2 IDE, 1 FDD csatlakozó, 2 USB 1.1 port, PS/2 billentyűzet és egér port, LPT és soros portok + riser kártya 2 PCI, 2 16 bites ISA, és 1 PCI-ISA kombó slottal;
Intel Pentium MMX 200MHz processzor, 66MHz FSB;
2x32Mb 66MHz egyoldalas Kingston SDRAM;
Cirrus-Logic videochip 1MB memóriával, mely bővíthető;
1,2 Gb Maxtor winyó, volt rajta egy működésképtelen Win 95;
Sony CD-ROM, Sony floppy meghajtó;
Astec 145W AT táp, alaplapon keresztül kapcsolható be (mint ATX társai).

És a lényeg, a ház:

Mélység: 420 mm,
Szélesség: 440 mm,
Magasság: 102 mm.

Nagyon slim dobozról van tehát szó, nehéz és vastag acéllemezből kialakítva. Simán elbír egy 17-es CRT monitort, nem hajlik semerre. Az SFF alaplap mellett normál méretű tápot fogad, 2 db 5,25” és 2 db 3,5” meghajtó hellyel, ebből egyik rejtett.

Röviden, képeken bemutatva azért fussunk át néhány alkatrészt:

Az alaplap és a riser kártya

GPU és CPU

CPU cache modul

Az egész konfiguráció működőképes, nincs hangja, keveset eszik. Csak a teljesítmény lesz enyhén szólva kevés arra, amire szánom. Érdekességképpen a Windows XP 65 perc alatt másolódik fel a winyóra, a telepítés már nem megy neki, de ez annak tudható be, hogy az alaplap nem kezel 8Gb-nál nagyobb merevlemezt (40Gb-al próbáltam ki).
S most, egy év állás után gondoltam egy merészet, és elhatároztam, márpedig ebből egy használható desktop PC lesz! Lett is.

Kezdjünk neki...

Mégpedig így:

A családtagok által eddig netezésre használt gép a következő volt:

Asus P4SX alaplap, SiS 645-ös csoda chipset,
Intel Celeron 1,8GHz, Willamette magos, 128kb L2-vel, 2GHz-en már instabil,
2x512 Mb Kingmax 400MHz DDR RAM, ezek még mindig királyok, és még mindig van rajtuk garancia,
Abit Radeon 9200SE 128Mb, passzív, low-profile, ez is hibátlan, no meg halk,
200Gb Hitachi Deskstar PATA winyó, nincs egy éves,
Asus PATA DVD-RAM meghajtó, ez már van egy éves,
Trust 420W táp,
Tükrös elejű, fekete ATX ház.

Lassú mint a tetű: kétszer is meggondolom, hogy ez XP-vel, vagy a 200MHz-es MMX...
Zajos: CPU hűtő gyári Intel tákolmány a 478-as időkből, már új korában is hangos volt.
Sokat fogyaszt ahhoz képest, milyen „gyors”.
Érthetetlen: miért működnek csak néha az USB portok, miért tart itt is 3 percig a boot?
A ház viszont szép, hibátlan, csak túl nagy és nehéz ehhez a konfigurációhoz.

Szóval ezt az egészet a winchester, a DVD író és a táp kivételével eltettem a süllyesztőbe.

Utána gondolkodtam, mit lehet kihozni kevés pénzből. Olyan, multimédiás használatra is képes gépet akartam összehozni, amivel akár 1080p-s filmek is nézhetőek, a monitor mellett pedig lehessen rá mondjuk HDTV-t kötni, és ne csak kötéllel. Továbbá a mindennapos feladatok ellátására képes legyen, gyorsan, hangtalanul, keveset adva a villanyszámlához.

5 komponens adott volt: a 200-as Hitachi winyó, az Asus író, a Trust táp, és a gépemből elcsórt kártyaolvasó és 2Gb-os Geil Value CL5-ös RAM.

Processzor, alaplap. Egy hétig böngésztem az árlistát, kizártam a mini-ITX platformot, és az Intel rendszert, egyik esetben sem férnék bele az olcsóság fogalmába. Figyelembe véve az ár/érték/teljesítmény arányt, a következőkre jutottam:

AsRock N68PV-GS lap, bőven teljesíti a következő kritériumokat:

- micro ATX, mert bele kell férjen egy 12 éves, lapos AT házba,
- DDR2 (800MHz) támogatás, de fogadjon AM3-as processzorokat is,
- integrált videókártya, D-SUB és DVI kimenetek,
- IDE eszközöket is tudjon kezelni,
- olcsó legyen, mint a veszedelem.

Processzor fronton túl sok variáció nem volt, két mag fölösleges, ahogy a hatalmas cache is.

AMD Sempron 140:

- keveset fogyaszt, nem melegszik: 45W TDP, 45nm,
- viszonylag gyors: 2,7 GHz, 1Mb L2,
- megfelelő alaplappal nagy százalékban kétmagosítható,
- olcsó.

I. A ház előkészítése

Az eredeti alaplap semmilyen méretbeli szabványt nem követ, ezért egy lyuk sem stimmelt a Micro ATX-es cucchoz. A hátlapi panel okozott még gondot, mert gyárilag csak egy csíkban van alul kivágás, márpedig szerettem volna, ha minden csatlakozó kilát a nagyvilágba.

Elsőnek a hosszanti merevítőt távolítottam el, ami egyben a riser kártya rögzítője, és a 3,5” fiók jobboldali tartója is volt. Aztán a bővítőkártyák számára vízszintesen kialakított helyek közti fémlapokat kezdtem el kihajlítgatni, tördelni, de később ez gányolt undorító megoldásnak bizonyult, sok csatlakozó el sem fért volna.

Jobban szemügyre véve látszott, hogy az egész backpanel egy külön fém keret (a merevítő is ide volt csavarozva), 4 helyen a házhoz szegecselve. Ezeket a szegecseket fúrtam én ki, ami azt eredményezte, hogy kiesett a keret, maradt egy böszme nagy lyuk. Akkora, hogy egy low-profile videókártya simán elfér, csak nem nagyon lehet rögzíteni.

Bejelöltem az alaplap körvonalát, először a 240x240 mm-es szabványt, majd az ASRock 240x180 mm-es méretét. Kicsit elferdítettem a lapot, mert egyenesen a PS/2 csatlakozók nagyon közel voltak a hátsó lyuk széléhez, így jelöltem be, hol kell kifúrni a padlót.

Elektronikai és barkácsboltban kapható 1 cm-es, fém, belső-külső menetes távtartókat használtam, összesen 5 darabot, ez már biztosan tartja az alaplapot. A képen látható négy fekete „izé” az eredeti alaplap szigetelőszalaggal leragasztott tartója. Kulturáltan kiszedni nem lehet, bele van nyomva a masszív acél alaplemezbe. Később az első kettőről lekerült a ragacs, oda már nem ér el az ASRock lap, amúgy meg csúnya.

Következtek a bekapcsoló, reset, és LED kábelek. Egy darabon a gyáriakat használtam, aztán megtoldottam „egyszer-majd-jó-lesz-valamire” céllal elspájzolt régi számítógépház-kábelekkel. Szép kényelmesen végigvezettem elöl, az alaplap szélénél bekanyarítva, hogy kulturált legyen ez is.

A gyári házhűtő-ventilátor tartó maradt a helyén, bele egy halk 8cm-es szörnyeteg, 12 mA áramfelvétellel. Tudja, amit kell: hang nélkül mozgatja a levegőt befelé.

A gép eleje nekem tetszik, korhű dizájn és színösszeállítás. Sajnos a floppy meghajtó előtti műanyaglemezt el kellett távolítani a kártyaolvasó miatt. A Pentium MMX fém matrica a sarokban dobott egyet a megjelenésen, de sokáig nem maradt ott. A gyári bekapcsológomb akkorát kattan, hogy a szomszéd kihívja a rendőrséget – lelőttek valakit. Ez lett a reset. Életet lehelni a gépbe egy krómozott, domború fém nyomógombbal lehet, amit nagy nehezen belefaragtam a Pentium matrica helyére. Sajnos közelről látszik, hogy tényleg faragva van, ezért közeli kép nem készült róla :).
Utolsó lépésként a beszívó ventilátor előtt kifúrtam néhány helyen az előlapot, hogy több levegő jusson be.

Ennyi fém és kábel került ki:

II. Alkatrészek

Az ASRock N68PV-GS kategóriájának sokat tudó tagja. AM2+ foglalatban Phenom X4 945-ig fogadja az AM3-as processzorokat, az nForce 630A chipset pedig 2 slotban maximum 8Gb 1066-os DDR2 memóriát tud kezelni.
Integrálva egy GeForce 7050 van, NV44-es maggal, minden földi jóval (DX9, PS3.0, D-SUB és DVI), 256Mb-ot tud lecsípni a rendszermemóriából. Hangilag ALC662 kodek áll rendelkezésünkre, igaz csak sztereó kimenettel.
Minden megvan tehát ahhoz, hogy akár HTPC alap legyen belőle.
Tartozékokból csak a legszükségesebbek voltak a dobozban: driver CD-k, IDE, SATA, tápátalakító kábelek, és rengeteg irodalom.

AMD-nVidia - nem mindennapi felirat

A Sempron processzor dobozából már sejteni lehet, ez bizony egyszerű, mint a faék. Mellé téve az Ahtlon II 240-ét látszik a hűtőméret-beli különbség. Ugyanaz a 7 centis PWM-es ventilátor dolgozik itt is, szokás szerint az AMD matricát a gyárban nem sikerült középre ragasztani :).

A táp sokak által szidott Trust márkanévnek örvend (ha örvend), 5 éve vettem 2 év garanciával. Van súlya, passzív a PFC, van védelem, és meglepően csendes. 420W van ráírva, a saját gépembe nem merném betenni, de ezt kiszolgálja.

Az Asus meghajtó, a winyó, a kártyaolvasó és a RAM mind tökéletesen működnek, ezekről nincs mit írni.

III. Beszerelés

Bekerült az alaplap, olyan kicsi, hogy szinte elveszik, nem kell ide mini-ITX...

Bele a processzor és hűtője, ami meglepően kicsi, de hát 45W az 45W, egy kicsivel nagyobb borda házhűtéssel is elég lenne. Itt újra meggyőződtem arról, mennyivel egyszerűbb az AM2/3-as gyári hűtő felszerelése, mint socket 775-nél. Becsattant helyére a memória is.

A tápnak 12 cm-es ventilátora van, eleinte attól féltem, ki kell fúrni a ház tetejét, hogy tudjon szívni. Nagyon kicsi a belmagasság, de így is maradt 1 cm a tető és a venti rácsa között, tökéletes. Azért leellenőriztem, áramlik-e a levegő rendesen. Sokat segít az első ventilátor.

Az optikai meghajtó és a „sokazegyben” kártyaolvasó következett, beszerelésük simán ment. A kártyaolvasónak hála elöl is lett USB port a házon.

A winchestert - szintén régebbről maradt - 5,25” méretre kibővítő alumínium profilokkal láttam el oldalról, így ment be a DVD író alá. A kártyaolvasóhoz szántam eredetileg, de az IDE kábel mérete korlátozott, nyúlni meg nem nyúlik. A winyó így legalább jól átadja a hőt a háznak, csak a zaj miatt aggódtam egy kicsit.

Kábelek csatlakoztatása és elrendezése után jött az első próbakör. Működik, csak a winyó fog megsülni, mert 45 fokig emelkedett a hőmérséklet, még telepítettem az oprendszert. A beszívó ventilátor nagyon hangos. Kicseréltem egy Space Fan nevezetűre, ez már jó. A tartót elhanyagoltam, nem volt sok értelme.

Ahogy a nyers Windows felkúszott, kapcsoltam is ki. Ide valami hűtést ki kell találni. Volt elfekvőbe még egy 8 centis ventilátorom, és egy 2x8-as műanyag tartókeret valahonnan. Erre fogattam fel a légkavarót, a keretet pedig a táp vezetékeire kábelkötegelőkkel. Csúf megoldás, az biztos, de hasznos. Delejt arról a molex csatlakozóról kap, amiről a beszívó ventilátor is, csak ez 5V-on jár, zajban nem járul hozzá a működéshez.

Már csak a bekapcsológomb bekötése maradt hátra, aztán ráraktam a tetejét.

A hátulsó lukat mégsem hagyhattam szabadon, mert van macska is, márpedig az gondolkodás nélkül belekotor, és kirángat egy-két kábelt. Hogy ezt megakadályozzam, hangelnyelő szivacsból csinos darabot vágtam, majd beletömködtem, hogy beszoruljon.

IV. Tapasztalatok

Bekapcsolás után hipp-hopp felállt a rendszer, tiszta Windows, rendes ház. Driverek és programok után azért lassult valamennyit, de még mindig fényévekkel gyorsabb a Celeronnál. Feltűnt, hogy nem szaggatnak a Flash videók, ha valamire rákattintok, az elindul, nem gondolkodik, hogy most mi legyen. Bátran lehet DVD-t írni, közben a Spybot sem fekteti két vállra a Sempront. Bruttó 8.000 Ft-ért ennél jobb vétel azt hiszem, nincs.

Melegedésben és hangban is nagyon jól teljesít. Amitől féltem, hogy a merevlemez kerregését átveszi a ház, szerencsére nem következett be. Hallani ugyan valamit, de bőven elviselhető. A ventilátor nagyon kellett, 33 fokon tartja a winyót. A gépház szobahőmérsékletű, a táp épphogy csak langyos levegőt fúj.

Mivel volt otthon sok apróság, amit nem kellett venni, összesen 18.000 Ft-ot költöttem rá.
Sokkalta gyorsabb az előző konfigurációnál, miközben harmadannyi helyet foglal és feleannyit fogyaszt, halkabb és olcsón bővíthető. Az asztalra lett téve állítva, lentre pedig 4 gumiláb került. Kéznél van az optikai meghajtó, a bekapcsológomb, az USB port, fektetve pedig a TV alatt elláthatja a HTPC funkcióit is. Majd egyszer.

Ez lenne a 300GL Second Edition, köszönöm, hogy elolvastad!