Multimédia
A HTC nagy hangsúlyt fektetett a hangzásra, illetve hogy a telefon a lehető legjobban szóljon. A HTC One esetében az egyik legnagyobb lépés a sztereó hangszóró és a HTC BoomSound, ami teljesen más szintre emeli a hangzást. A készülék alsó és felső részén található a két hangszóró, amit az első videó nézésekor vagy zenehallgatáskor realizálunk, hogy távolról sem dísz vagy marketingforgás. A telefon rendkívül jól - és annál is hangosabban - szól.
Anélkül, hogy az egekbe emelném, ehhez hasonló élményben - garantáltan - még senkinek sem volt része telefonon. Mint amikor lecseréljük a két hangfalunkat egy 2.1-es hangrendszerre. Támogatott formátumai között az összes lényeges szerepel: .aac, .amr, .ogg, .m4a, .mid, .mp3, .wav, .wma. Valamiért a .flac kimaradt a HTC hivatalos listájából, de természetesen azt is gond nélkül lejátssza.
Hirdetés
A Beats Audio nem konfigurálható, mindössze két állása van: vagy be van kapcsolva, vagy nincs. Határozottan érezhető a különbség, ha bekapcsoljuk, sokkal színesebben, részletgazdagabban szól. Ennek bemutatására a következő hivatalos HTC videót ajánlott megnézni.
Két lejátszóprogrammal érkezik a telefon. A Play Music és természetesen a HTC saját megoldása is helyet kapott. Mivel előbbit bárki letöltheti a Google Play Store-ból, foglalkozzunk kicsit az utóbbival. Kinézetre tökéletesen passzol a Sense 5-höz. A zenéket hétféleképpen tudjuk szelektálni, név szerint: előadó, album, zene (ömlesztve az összes), lejátszó lista, műfaj, podcast és könyvtár. Remélem ez lesz a magyar fordítása is, mert angolul használom az androidot. A könyvtár megjelenítés már csak amiatt is lényeges, mert sok esetben ugyanazon szám két albumban is előfordulhat, így viszont nem fordulhat elő az, hogy ugyanaz szám gyors egymásutánban szólal meg, ha például véletlenszerűre van állítva a lejátszó. A vízszintes és függőleges nézet alap dolog, ráadásul oldalra fordítva effekteket is képes megjeleníteni.
HTC One gyári zenelejátszó
Beállíthatjuk az automatikus albumborító letöltést, az előadó/együttes képének aktualizálását vagy akár a dalszöveg letöltést is. Ebben az esetben a gracnote.com-ról szerzi be az adatokat. Az éppen játszott zenét beállíthatjuk csengőhangnak, megoszthatjuk vagy az adatait megtekinthetjük, ami kimerül a zene, album és előadó adataiban. A beépített SoundHound segítségével az éppen hallgatott zenéről tudhatunk meg egyéb információkat. A legjobb az egészben, hogy simán működik úgy is, ha fülhallgatóval hallgatjuk a zenét, bár ez már a HTC One X-nél is így volt. Azért nagy dolog ez, mert a SoundHound alapvetően úgy működik, hogy a telefont a hangforráshoz tartjuk, ami vagy felismeri vagy nem a zenét. A widget végtelenül egyszerű, viszont érdekes, hogy csak 4x2-es van, nincs a teljes képernyőt kitöltő 4x4-es. Ez nálam apróbb hiba, az viszont kapitális, hogy hiába keressük a hangszín szabályozót. Akinek ilyen irányú tervei vannak, kénytelen lesz alternatív lejátszót használni.
A SoundHound a rádióból is képes felismerni a zenét. Ebből talán már kiderült, hogy szerencsére van FM rádió a HTC One-ban, amit nagy örömmel nyugtáztam, mert ez azért a világ ezen felén még bőven használható szolgáltatás, amit a mobilinternet még nem képes kiváltani. Értem ezalatt, hogy az internetes rádióról való streamelés nem éppen adatforgalom barát, ráadásul nem is feltétlen országos az internet lefedettsége, a sebességről nem is beszélve. Ennyi pénzért tegyenek is bele mindent, ami belefér.
HTC One gyári rádió
Maga a rádió (fekvő nézetért kattints ide) kinézete olyan, mint amit bárki körbe tudna írni anélkül, hogy látta volna. Középen nagy betűkkel a frekvencia és az adó neve látható, alatta a frekvencia sáv, legalul pedig a hangerő szabályozó, az állomás váltó és egy gyors elérés, ha a kedvencekhez szeretnénk tenni az adót. A jobb felső sarokban érhető el a SoundHound, így gyorsan és könnyen tudjuk levadászni az előadó/szám adatait. Nem tetszik, hogy bár a kedvenceket szerkeszthetjük, de kissé körülményes a csatorna váltás, nincs gyors elérés. A rádió widget méretben, gombokban, gombok elhelyezésében ugyanolyan, mint a zenelejátszó widget.
Végül, de nem utolsó sorban aminél leginkább vakargattam a fejem, az a dedikált videólejátszó program hiánya. Pontosabban az ikon hiánya, mert természetesen van benne lejátszó, ugyanakkor az app drawerben hiába keressük, így rá vagyunk kényszerítve, hogy például galériából indítsuk el a filmet. Az elhelyezés sem szerencsés, mert ahhoz, hogy a videóhoz jussunk a saját képeket kell megnyitni. Nem értem, hogy miért a saját képek alatt találhatóak meg a videók. Bármilyen szép és látványos a galéria, nem mondhatni felhasználóbarát lépésnek.
HTC gyári videó lejátszó
Talán nem véletlen nincs ikon, mert nagyon fapados a program és nem akar(hat)ja a HTC, hogy ezt nézegessük. A legegyszerűbb lejátszóktól egyetlen funkcióban tér el, mégpedig abban, hogy van benne képlopó funkció. A beállítása kimerül abban, hogy a videót kitehetjük teljes képernyőre, TV-re és megoszthatjuk a videót Social Hub-on. Ez utóbbinak értelmét nem látom, ki akarna megosztani ilyen tartalmat, filmet pl. Facebookon? A formátumokkal szintén gond van. DivX-et nem szereti, van olyan hangformátum, ami pattog lejátszás közben (AC3) , mkv-nál pedig nincs hang. A következő, egyeseknél már elérhető frissítésben a hangminőség is javult. Leszedtem Playről az MX Playert, ezzel minden gondom elszállt.
A telefon multimédiás képességei a videólejátszó program defektjét leszámítva bámulatosak. Aki igényes a jó hangzásra, jelenleg ennél jobbat aligha talál. A zene rendkívüli módon szól, ha nem tudnánk, hogy telefonról van szó, el sem hinnénk. A mély nagyon domináns, talán lesz olyan, akit ez zavarni fog. A füles is szépen szól, nagy előrelépés a HTC One X után.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
