Az itt harmonikus közösségben élő magyar és román nemzetiségű emberek minden változás ellenére tökéletesen megtartották identitásukat. A történelmi múlt, a hagyományok, a bányák és kolostorok, olyan mérföldkövek, melyek meghatározzák ezt a festői tájat.

Az Avas, vagy Avasság már, mint megnevezés is kettős forrásból gyökereztethető. Lehet a román "oasu”, azaz “vajdaság” szóból, de a magyar „avas” kifejezésből is. Az avasi térséget több település és egy város alkotja, melynek együttese egy külön történelmi és etnokulturális régiót hozott létre. Az Ukrán határvonalon Batarcs, Nagytarna ,Turc, Komorzán Tarsolc és Bikszád; Máramaros irányában Lajosvölgy, Avasfelsőfalu, Vámfalú és Ráksa, valamint Szatmárnémeti oldalából Kisgérce, Kányaháza, Kőszegremete és Újváros. A térséget rétegelt etnikai sokszínűség jellemzi, vannak tiszta magyar falvak (Kőszegremete és Avasújváros) , vegyes lakosságú (Vámfalut és Nagytarna) és román lakossággal bíró települések.
Minden település külön-külön is egyéni ismertetővel, látványossággal rendelkezik.
Vámfalu az évszázadok óta ismert kerámiájáról híres, a fazekasságról és a határában fekvő büdössári fürdőről, melynek természetes, erősen kénes vize köszvényes bántalmakra volt kitűnő hatású.
Lunaforrás főleg a fejlesztésekről nevezetes az utóbbi időben, hiszen megyénk első számú turistaparadicsoma lesz, sífelvonójának és a területben rejlő kiaknázatlan lehetőségeknek köszönhetően.

Az Avas fővárosa, a 77 domb városa, Avasfelsőfalu a Városi Múzeum valamint az avasvidéki Múzeum a legfőbb látnivaló, de a központjában az egykori avaslekencei fatemplom is látványosságnak számít a maga több mint 300 évével.
Kányaháza, egy ősi település, mely az azonos nevű tó partján található. A múzeumi értéket képviselő parasztház pedig visszarepít minket a múltba, megtudhatjuk, hogy milyen szép és harmonikus életet éltek az avasiak.

Bikszád az ott található több mint 300 éves görög-katolikus kolostoráról és a csodatevő Szűz Mária ikonról lett híres.
Turc az egyik leghíresebb település az egész országban, hiszen ott készítik a pálinkát, mely a település nevét viseli. Ez a festői terület a közelmúltig bányászati központ is volt.

A vidéken az Avas hegység láncolata uralkodik, mely Szatmár megyében az Északkeleti-Kárpátok Vihorlát-Gutin trachitláncolatának egyik délkeleti csoportja. A Nagyágnak a Tiszába való beömlésétől a Fenyér csúcsig terjed délkeleti irányban, a Tiszával párhuzamosan. Legmagasabb csúcsa a Fekete hegy, vagy Viski kő Ukrajnában. Nagyobbrészt 300-400 méter magas felföld, kisebb-nagyobb kúpokkal tarkítva, mélyen bevágott völgyekkel ölében. Formailag nagyon látványos: délkelet felé hegytetői mind – mind magasabbak; északnyugat felé lassan letörpülnek és a Tisza völgye által a Nagy-Szőllős melletti elszigetelt hegytömegtől vannak elválasztva. Délkelet felé a hegysor a Kis Köves csúcson át a Gutin hegységhez csatlakozik. A hegység északkeleti lejtőssége keskeny, 5 rövid harántvölgye által van szeldelve, míg délnyugati oldalán a Túr völgy hálózata terjed szét. Legtágabb medencéje a kies avasi völgykatlan.
A hegység magvát félig kristályos, szürke magmás kőzet alkotja és ezt nagyrészben vulkáni por, vagy laza mészköves réteg takarja. Az Avasi medencét nagy részben piroxén andezit borítja. A hegységben sok helyen találunk ezüst és érc bányákat, vagy barnaszéntelepeket; működő, vagy mára már elárvult bányatelepeket.

Ezen a vidéken több természetes rezervátum is létezik, nemzeti érdekvédelmi területek, botanikus különlegességekkel, mint a szibériai hamuvirág, berzedt tőzegmoha, kereklevelű harmatfű. Öt mocsaras térséget is nyilvántartanak: a komorzai Cetatuia Mare, az Avasújfalu határában fekvő Tăvărul de la Mărăuşa,Lunaforráson aTrestia Tőzegláp és Taul cu Gandacul,valamint az Izvorul Afanari láp.

Többször is volt szerencsénk ezt a vidéket meglátogatni. Először az elhagyatott turci bányatelep iránti kíváncsiság vezérelt, máskor a lunaforrási hatalmas természeti gazdagság ragadott magával. Meghódítottuk a Mike és Kis Köves csúcsokat, bejártuk a Talna partját Vámfalutól egész a Trestia tőzeglápig és nem egyszer hagytuk magunkat elcsábítani a kányaházi tavat ölelő dombocskáknak. Láthattuk a vidéket tavaszi díszben, fürdőző nyári melegben és festői színárnyalatokban ősszel is. Viszont az a nyugalmat és meghitt idillt, amit a hópaplan alatti Avas nyújt, szinte lehetetlen szavakba önteni.

Első utunk Kányaházára vezetett, ahol a mesterséges tó kiépített töltésén most gyermekek szánkóztak. A fák kopáran maradt ágait szépen beborítja a hó és elcsendesednek a halászkunyhók.

Azt követően Lunaforráson álltunk meg, ahol a hóréteg elérte a 40 – 50 centiméter magasságot. Egész a sífelvonóig teljesen akadálymentesített az út, ám innen akár a Talna part felé, akár a Kis Köves csúcsa felé, csak gyalogosan lehet haladni és úgy is csak a kitaposott lánctalpasok, vagy terepautók nyomában. A hó súlya alatt megrogyadoznak a hatalmas fenyők, a bozótokon ragyogó jégpáncél a régi idők képeslapjait idézi fel.

Majd a turci bányatelepre látogattunk el, ahol a tájon érintetlen szépségében csillogó hó; az utakon szikrázó jég, a havas fenyők és betakart növényzet; hóval fedett csendes avasi házikók, amiknek csak a füstölgő kéménye látszik; az alacsony kerítések, mely mögött már házába bújik a juhokat terelő kutya is; az elhagyott szerpentinek a bányatelepen, ahová csak hótaposóval lehetne feljutni, mind-mind mesebeli képet fest a természet szerelmeseinek.
Míg a városban pillanatok alatt latyak lesz a frissen hulló hóból, a vidéki településeken elkezdődik egy másik élet.

Csodálva a természet ünneplőbe öltözött arcát, elámulunk újra és újra azon az egyszerű és egyben nagyszerű felfedezésen, hogy akár Szatmár megyében, alig 50 -60 kilométeres távolságokban Szatmárnémetitől ott él a kézzel fogható mesevilág, gyermeki lelkünk téli varázsa.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt
Ha tetszett a cikk, like-oljátok, osszátok meg, csatlakozzatok a csoporthoz és a kedvelőinkhez.
Köszönjük!

Blogger oldalunk
Barangolók Facebook csoport
Facebook oldalunk
Google+ oldalunk