Hird​et​és

2018. április 22., vasárnap

Gyorskeresés

Az ismerős - ismeretlen Kányaházi tó

  • (f)
  • (p)
Írta: |

A Szatmárnémetitől alig 40 kilométerre fekvő kányaházi vidékben rejlő lehetőségek határtalanok.

[ ÚJ TESZT ]

„Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen.”

John Ronald Reuel Tolkien

Kányaháza Szatmár megyében, 480 méter tengerszint feletti magasságban található a Hegy-fő csúcs aljában, a Túr- és a Tálna folyók völgyében. Északon Kisgérce, délen Rózsapallag hegy és Sárköz, keleten Bujánháza, nyugaton Túrterebes határolja. A történelem során számos báró, gróf és nemes birtokát gazdagította ez a terület a XIX. század közepéig. Mára nem csak az Avas medence egyik tündöklő gyöngyszeme, hanem önálló néprajzi értéket is képvisel.

Két turisztikai látványosságát tartják nyilván: az 1727-ben épült - így a település legrégebbinek számító parasztházát, mely népművészeti múzeum formában mutatja be az avasi élet jellegzetességeit. Illetve a település nevét viselő tavat, mely a beruházásoknak és fejlesztéseknek köszönhetően, mindig változatossággal szolgál a természet szerelmeseinek.
A Szatmári-sík vízben gazdag vidék, mégis helyileg csak a Túr folyót használják ki energiatermelés szempontjából. A kányaházai tavon ez zsilipek segítségével történik.

A tó is része a Túr Menti Védett Területeknek- tudtuk meg Márk – Nagy Jánostól az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári elnökétől – a tó partjai és a tőle délre fekvő Kétágú-domb, valamint a tó fölött a Túr és a Valea Rea folyók és árterük a megyei útig. A tó természetvédelmi szempontból három részre van osztva. A gáttal párhuzamosan 240 méteres sávban van egy úgynevezett fenntartható fejlesztési zóna, amelyben a halgazdaság, úszó panzió és étterem található. S ez a rész az ahol vízi sportokat lehet űzni. A következő zóna a domb alatti öböl és a kányaházi temető közötti képzelt határig tart - itt lehet halászati- és sporthorgászati tevékenységet folytatni; motor nélküli vagy villanymotoros vízi közlekedési alkalmatosságokkal közlekedni. A tó felső egyharmadában viszont tilos mindenféle emberi tevékenység, mert ott a védett élőlények nyugodt életkörülményeinek a biztosítása az elsődleges.

A tó Erdély egyik legszélesebb vize, amelynek területe 357 ha. Kialakulását annak az 1974-ben megépített 16 méter magas és 798 méter széles gátnak köszönhetjük, amely a Túr völgyét zárta el és eredetileg 29 millió köbméter vizet tudna megtartani. A tó térfogatát a csapadékmennyiség és a Túr vízhozama befolyásolja. A környék földjeinek öntözésére, az árvízveszély elkerülésére, haltenyésztésre és szabadidős foglalkozásokra tervezték. Mélysége 1,5 -10 méter között változik. Bővelkedik a betelepített halfajtákban. Akik szeretnek horgászni, van lehetőségük csukát, sügért, süllőt, harcsát, pontyot és keszeget is fogni. De nem csak a tó, hanem a tavat övező környezet is festőien szép. A tavat szinte átölelik a lombhullató erdők, melyek számtalan védett virágnak és időszakosan megjelenő gombának biztosít otthont. A tó környéke változatos madárvilággal rendelkezik. Láthatunk itt fekete gólyát és hófehér nagy kócsagot, halászó küszvágó csért és a ritka kormos- és fattyúszerkőt, békászó sast és fekete harkályt is.

Első látogatásunk alkalmával a Muzsdai-tó partjáról indultunk gyalogtúrára, át a két domb között, egy meseszép erdei úton. Gyermeklélekkel figyeltük, ahogyan a Nap játszott a falevelekkel, miközben nekünk hűs árnyékot nyújtottak a lombok. A tó partján ücsörögve néztük a fel – felbukkanó halakat és hallgattuk a víz csobbanását. Majd egy forró és száraz nyár után, láttuk a tavat olyan alacsony vízszinttel, hogy a déli oldalban húzódó nádason száraz lábbal lehetett átkelni a partra és a homokban megannyi kis kagylót találtunk. Évekkel később a táj őszi színkavalkádja ejtett ámulatba. A partot benépesítették a halászok, s az a fenséges nyugalom, mely szinte áradt felénk. A zsiliptől indulva, végig a töltésen át, a szemközti erdők tekintenek vissza. Majd a töltésről az erdő széli kis ösvényen, szembe találjuk magunkat a település házikóival. Télen a hó és jég fagyos ragyogását a töltés oldalában játszadozó gyermekek nevetése oldotta fel, előszeretettel csúszdáztak és szánkóztak. S most, hogy újra tavasz van, már alig várjuk a természet ébredését, a fák zöldülését és a színes virág előbukkanását. Köszönhetően a könnyű megközelítésnek és az évszakoktól függetlenül mindig valami újat mutató tájnak, gyakran vissza – visszatérünk. A parton vagy az erdőben való séta, korhatártól független. Ajánlott meglátogatni akkor is, ha csak egy délutáni feltöltődésre – és akkor is ha hosszabb családi kirándulásra vágyunk. Elkeserítő volt látni, ahogyan a közelben található szállás-és étkezési lehetőségek megfogyatkoztak. De szerencsére a vidékben látnak potenciális lehetőséget és jelenleg is fejlesztés alatt áll.

A sok szemet gyönyörködtető természeti csoda mellett, meg kellett állapítanunk azt a szomorú tényt is, hogy sem a környező települések, sem az ide látogatók, nem fordítanak elég figyelmet a tisztaság megőrzésére. Elhajigált palackok, kempingezés után maradt, vagy a tó partjára hurcolt különböző szemetek rondítanak bele a művészeket is alkotásra ihlető összképbe.
Arra szeretnénk kérni mindenkit, hogy legyünk figyelmesebbek! Ne csak a védett növények pusztításáért, vagy az erdőben rakott tüzért járó tetemes pénzbírság, de lelkiismeretünk és a természet csodái iránt érzett szeretetünk is sarkaljon minket arra, hogy megóvjuk ezt a vidéket( is)! Ne felejtsük el, hogy ez egy kapott örökség, amit illene majd természetes szépségében továbbadnunk a következő generációnak is.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt
Két barangoló a Facebookon
Blogger oldalunk

Előzmények

Hirdet​é​s​

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.