Felsőbányától északkeletre, a Gutin hágó előtt található a turisták egyik kedvenc kirándulóhelye a fekete-hegyi, vagy mogosai Bódi-tó. Ez a sűrű erdőséggel körülölelt, igézően szép terület, minden évszakban tárt karokkal várja a természet szerelmeseit.
„A Fekete-hegy egy mély tavat foglal magába; tekintetére a vize fekete. De ha merítenek belőle, tiszta színű, jóízű és semmi szaga nincsen. A lakosok tengerszemnek nevezik, mert valami tengerrel volna közösülve. De valójában nem egyéb, mint kősziklák között eredő forrásoknak összefogása. A fekete színe pedig mint a mélységétől, mind a fenekén lévő homoktól játszatja a szemeket.” Szirmay
Szatmárnémetitől alig 80 kilométerre Máramaros megyében, Felsőbányától északkeletre található a népi nyelven Tündérek tavaként is emlegetett Bódi-tó. Hajdanán a tengerszint felett, 731 méteren elterülő tó, csupán kicsi tavacska volt, amit a felsőbányai bányavállalat egy gát megépítésével felduzzasztott. Ezzel tudták biztosítani a hozzá tartozó üzemek számára szükséges vízmennyiséget. Ám a kitermelés növekedésével, a XX. század második felében újra vízhiánnyal küszködtek, így a gátat kénytelenek voltak megemelni. De a gát alapját nem erősítették meg, így az hamarosan átszakadt a víz terhelése alatt. Az újra felépítésére 1960 körül került sor és szinte a Fernezelyi tóval egyszerre nyerte el a tó jelenlegi, 7 méteres mélységét és 4 hektárnyi felületét. A leírással ellentétben, vize már nem fekete, sőt ragyogó zöldes árnyalatban pompázik, felszínén visszatükrözve a környező fák lombkoronáit.
Elnevezését a gátakat emelő Bódi mérnökről kapta, aki annak idején azt tűzte ki célul, hogy vízgyűjtő medencét hoz létre a környéken működő bányák számára.
Barangolásaink során ritkán látogatunk olyan helyszínre, ami könnyen, vagy azonnal megközelíthető. A Bódi-tó viszont pontosan ilyen turistalátványosság; látogatásához nem kell több órás, nehéz terepen való túrázásra számítani, mert a Nagybánya – Máramarossziget között jól kiépített műutat követve, zökkenőmentesen és kényelmesen juthatunk el, egyenesen a tó partjáig. Nem csak ismert, de közkedvelt kirándulóhelyé vált, főleg a fekete-hegyi sípálya és libegő, valamint a sujori menedékházak megépítése után.
Már messziről látni, hogy egyfajta csábítás zajlik az erre látogatók kegyeiért. Nem csak a természet ontja páratlan szépségét, de a mutatós panzió, kiépített sétány és játszókert, szabadtéri szórakozási lehetőségekkel is igyekeznek maradéktalanul kielégíteni kicsik és nagyok igényeit egyaránt.
A tóparton viszont szigorú szabályok élnek. Nem szabad sátort verni, sem grillezni, sem tábortüzet rakni. Minden biztonsági felügyelet a panzió irányítása alatt működik, innen lehet az erdei túrához kerékpárt, a szabadban található asztalhoz teniszütőt, vagy akár vízibiciklit is bérelni. Az alacsony töltés szerű sétányon kényelmesen körbe lehet járni a tavat. Szakaszonként meg lehet pihenni padokon és kihelyezett szemeteskukákkal igyekeznek megőrizni a tisztaságot is.
A látvány egyszerűen festői. Ahogy a hegy aljában, pontosan a libegő alatt fekszik egy kör alakú megfigyelő, vagy ahogy a bokrok és sás közül piros tetővel, pavilon alakban a tó végében feltűnik egy házikó, olyan idillt teremt, mintha egy földi édenkertben nézelődnénk.
A Mogosa tető úgy magasodik előttünk a maga 1246 méterével, mint egy óriás. Akik a Bódi-tótól indulnak fel, gyakran választják a libegőt, a gyalogtúra helyett.
Egyszemészes székek és erős drótkötélpálya biztosítja az utat, alig pár perc alatt. Még azok számára sem jelent nagy kihívást, akik tériszonnyal vagy fóbiával küzdenek; úgy a felszállást, mint a megérkezést segítők felügyelik.
Nyáron a túrabiciklizéshez a kerékpárt, télen a sífelszerelést is a libegő segítségével szállítják a hegy tetejére. A Mogosa sípálya 2200 méter hosszú és nehézségi fokát tekintve a nehéz kategóriába sorolható. A csúcsról még két hosszú sípálya is indul a sujori menedékházak felé.
A Fekete-hegy csúcsa középen kissé kiemelkedő, kb. 800–900 holdnyi csupasz terület fogad minket odafenn. Kopárságát kevés fekete és vörös áfonya bokor tarkítja. A csúcs közelében nyúlik az ég felé a Nagybányáról is látható tévétorony, mellette a rádió-közvetítőállomás alacsonyabb épülete. Tőlük nyugatra találjuk a tető bővizű, tiszta forrását, mit alacsony kerítéssel próbáltak elkeríteni és első ránézésre inkább halastónak tűnik. A szinte laposra nyúló tetőről gyönyörű körpanoráma nyílik.
Észak felé a Rozsálytól a Gutinig terjedő láncolat hullámzó hegycsúcsai látszanak. Háttérben a Máramarosi havasok ködlenek. Északkeletről, egészen közel, a Gutin kiugró sziklacsodái merednek az ég felé, mögöttük a Radnai havasok 2000 méter fölé emelkedő csúcsai. Délkeleten a Cibles hármas csúcsa, délre a Sátorhegy elnyúlt koporsója látható, nyugaton a Bányahegy, s távolabb a nagybányai hegyek.
A Fekete-hegy tetejét erdők veszik körül, oldalában kőoszlopos szfinxek. A kopár lapos rész észak, kelet és délkelet felé meredeken hajlik alá, s a mélyben jól látható a Bódi-tó tükre, délkeletre pedig a kapniki-völgy hosszan elnyúló házsora. A libegőről jól láthatóak a környező legelők vagy az erdőt átszelő ösvények is.
A csúcsot az extrém sport kedvelői is szívesen próbálgatják. Jó időben színes ernyők szállnak a magasba, az oldalban pedig KTM pályák szelik át az erdőket.
Első alkalommal nyáron látogattuk meg ezt a csodás vidéket. Akkor ámulatba ejtett a táj, a tó körüli séta és a Mogosa tetőről elénk táruló kilátás. Most az ősz színei ejtettek bámulatba. A panzió mellett a fenyősor alatt mesebeli óriás galócák piroslanak. S a tavat körülölelő erdő olyan színekben pompázik, melynek megfestésére még nem született nagyobb művész az anyatermészetnél.
Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Zsolt
