2017. szeptember 23., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Kultúra rovat

Hadihajók

Dokumentumfilm-sorozat az első és második világháború hadihajóiról, avagy hogyan ne csinálj dokumentumfilmet.

[ ÚJ TESZT ]

E01 – Skagerrak

A történelmet a győztesek írják. Ez így van, mióta világ a világ, és nem valószínű, hogy a jövőben ez megváltozik. Ez a fajta "történelemírás" érhető tetten az egyik dokumentumfilm-csatorna Hadihajók című sorozatán is. Úgy döntöttem, hogy megérdemel egy kritikát a sorozat, mert olyan csúsztatások és ferdítések vannak benne, amelyeket illik helyre tenni – nem mellesleg kiválóan alkalmasak egyoldalúan bemutatni a történelmi eseményeket. Továbbá szóvá fogom tenni a magyar változat – szerintem hibás – szinkronjait is (sajnos angolul nem láttam az epizódokat), mert jelentősen megváltoztatják a jelentéstartalmat, és rombolják az amúgy sem túl magas színvonalat, érthetetlenné teszik a sorozatban bemutatott eseményeket.

Nagy várakozással tekintettem a sorozat elé; meglepett, amikor rátaláltam. Alighanem ezen a lapcsaládon nem titok, hogy rajongok a klasszikus hadihajókért (az én értelmezésemben a kifejezés az első és második világháború hadihajóit jelenti, nem pedig a több ütegsoros, vasgolyókat kilövő vitorlásokat) – ha másból nem, hát az itteni Óriások csatája sorozatból, illetve a World of Warships topicban elkövetettekből ez világosan kiderül.

Az első epizód mindjárt egy érdekes felütéssel indul, a jütlandi csata eseményeinek bemutatásával. Felvázolja a német haditervet a brit flotta előnyének lefaragására, aztán bekövetkezik az első komolyabb hiba. Megemlítik a Queen Mary és az Indefatigable csatacirkálók elvesztését, a későbbiekben szinte csak úgy megemlítik az Invincible mint cirkáló elvesztését, holott az Indefatigable testvérhajója volt, tehát minimum egy osztállyal nagyobb. Az M33 mint csatahajó megemlítése meg már olyan fokú slendriánság, hogy nincsenek rá szavak. Azt gyanítom, hogy ezek mind a magyar szinkron írója által elkövetett komoly szakmai hibák. Sajnálatos módon már itt elkezdődik a néző teljes összezavarása: hogy a fenébe lehet csatahajó egy olyan jármű, amin van 1 (!) darab akkora ágyú, aminek a csövébe a kezem sem fér bele, és cirkáló egy akkora, aminek a csövébe kölyökkoromban simán befértem volna? Szerintem nem ártana egy szakmai lektor a szöveg átvizsgálására, mielőtt adásba megy...

Ami viszont ennél a résznél örömmel töltött el: végre beismerték, hogy a Jütlandnál elvesztett három csatacirkáló nem az elégtelen fedélzeti páncél miatt robbant fel, hanem a tűzvédelmi szabályok legmesszebbmenőkig be nem tartása okán.

Nem mindegy, hogy cirkálót, vagy csatacirkálót veszít a flotta

Persze azonnal sikerül is rátromfolni, ez annyira szép, hogy idézem a magyar szinkront: "Egyetlen hajó élte túl a skagerraki csatát, Jellicoe nagy flottájának egyik könnyűcirkálója, az HMS Caroline." Ezt a mondatot hallva a laikus néző joggal kérdezheti meg: akkor hogy tértek haza a németek, és hogyan tüntette ki őket a császár (merthogy pár perccel később ezek hangzanak el)? Ha az angolok 28, a németek 17 nehéz hadihajóval kezdték a csatát, hová tűnt a többi, például a könnyű egységek (mert az is elhangzik: az angolok 14, a németek 11 hajót vesztettek)?

Az is elhangzik, hogy a jütlandi ütközet idején (1916. május 31.) az angolokat már 100 éve nem verte meg senki a tengeren. Persze, ha nem számoljuk, hogy Coronelnél Spee másfél évvel korábban megverte az ellene küldött angol cirkálórajt, aminek egyrészt következménye lett az Invincible és az Inflexible Falklandra vezénylése, másrészt Ernest Troubridge felmentése a hadbíróságon.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.