Riválisok, összegzés
A családon belüli rivális összevetése után más gyártók hasonló modelljeit is érdemes kicsit megnézni, mit nyújtanak a Samsunghoz képest. Természetesen csak a teljesség igénye nélkül.
Sony Z1
A Sony üdvöskéje tükrözi a cég új filozófiáját, mely szerint a prémium kategória csúcsára szeretnének törni - (éppen ideje). Korábban megelégedtek a másodhegedűs szereppel, de a Z1 már szintugrás. Külső paramétereket tekintve a kijelző itt is fullHD, de csak 5 colos méretben, ami nagyobb pixelsűrűséget és élességet jelent a gyakorlatban.
A készülék szélessége, hosszúsága 6 mm-rel kisebb a Note 3-hoz képest, de a súly meglepő módon nem, pedig a Samsung képernyőmérete 0,7 collal nagyobb. A RAM, az órajel, az alapból adott belső memória kissé elmarad a Samsunghoz képest, de a Sony bedobta az IP55 és IP58 szabványt, ami biztosítja a porállóságot és vízállóságot.
A Sony egy 20 megapixel felbontású fényképezővel próbál híveket szerezni. A neten fellelhető összehasonlító eszközt felhasználva, a két telefon képeit összevetve elmondhatjuk, hogy stúdiófelvételek esetén Note 3 képei élesebbek, a Z1 jó fényviszonyok mellett viszont valamivel szebb képeket készít, de ezt az előnyét elveszíti gyenge fényviszonyok között.
Hirdetés
A videók terén a Note 3 a nyerő és összességében több szoftveres lehetőséget kínál, mint riválisa. Ár tekintetében a két készülék között nincs nagy eltérés, inkább a felhasználási szándék lehet döntő, ha közöttük vacillálunk. Akinek túl nagy az 5,7” és nincs szüksége ceruzára, annak nyilván a Z1 ideálisabb, aki viszont széleskörűen kihasználja az eszközét, annak többet nyújt a Note 3.
LG G2
Az G2 minden szempontból egy különleges darab.
Az IPS kijelzőket használó mobilok között sokan ezt tartják a legszebbnek. Kristálytiszta kép, 424 ppi, élethű színek. Az LG a Nexus készülékével is letette névjegyét a piacon, jól sikerült a G sorozat és a G2 modellel, már a csúcsokat ostromolják. A formája szép, a kávák keskenyek, a hátlapra helyezett gomb egyedülálló és a tesztelők folyamatosan dicsérik, igazán eredeti ötlet. Ez a gyártó is beépítette a Krait 400 processzort, a Sony Z1 paramétereivel, kb. 40 MHz-cel elmarad a Note 3-tól, ez minimális előny.
Az LG nagy fegyvere lehetne az optikai képstabilizátor, de sajnálatos módon ez nem volt elég a fotós tesztek megnyeréséhez. Ezeken az G2 rendre a Note 3 mögött végez. Nagy ütőkártyája lehet az ár, amivel elcsábíthat vevőket a Sonytól és a Samsungtól. Azok számára lehet még csábító az LG konstrukciója, akik a letisztult struktúrát kedvelik és megbízható, gyors sallangoktól mentes készüléket szeretnének.
HTC One Max
A HTC nagyra nőtt versenyzője egészen új modell. Sajnos hardveresen nem történt komolyabb változás a One-hoz képest. 5,9 colos kijelzője 373 ppi pixelsűrűséget produkál a fullHD felbontással. A készülék 1,3 centivel hosszabb, 3 mm-rel szélesebb, és 2 mm-rel vastagabb, mint a Note 3, mindezt 217 gramm súly mellett. Csak a Krait 300 processzort kapta meg 1,7 GHz órajelen, Adreno 320 grafikus kártyával.
A HTC 2 GB RAM-mal szereli a készüléket, továbbá megmaradt a nem túl sikeres, és jó fényviszonyok között gyengébben muzsikáló 4 megapixeles, optikai stabilizátoros kamera is. Ha mindez annak jegyében történt volna, hogy jó árat sikerüljön összehozni, akkor lenne esélye a piacon, de úgy tűnik a Note 3 árszintjén vezetik be.
A készülék erőssége lehet még a híres/hírhedt ujjlenyomat olvasó, a kitűnő kijelző, a sztereó hangszórók a telefon elején és a bővíthető memória, valamint a prémium megjelenés. A tollat ennél a készüléknél sem alkalmazza a gyártó. Akinek tehát fontosabb a külcsín, mint a belbecs, az értékelheti a HTC próbálkozását.
Összegzés
Összességében elmondható, hogy technikai szempontból felemás érzéseink lehetnek a Note 2 és Note 3 készülékkel kapcsolatban. A hardverek teljesítményét drasztikusan felnyomta a Samsung, viszont a konkurenciának is van jó néhány újítása, melyeknek elmaradása hiányérzetet kelthet egyesekben. Ilyen a G2 optikai képstabilizátora, az iPhone 5S ujjlenyomat-olvasója, vagy a 64 bites rendszer.
Ez nem feltétlen baj, mert természetes, hogy egyes gyártók más mezsgyén mozognak, de rövid távon számíthatunk arra is, hogy a Samsung lépni fog ezek ügyében. Ujjlenyomat-olvasó helyett retinaszkennerrel kísérleteznek, a 64 bites rendszert pedig ők is alkalmazni fogják, ami a programok gyorsításai mellett számomra a további RAM emelkedést is feltételezi, míg az iPhone-nál ezt csak parasztvakításnak tartom, az iPhone 5S 1 GB memóriáját elnézve. Sokan várják a hajlékony kijelzőt, csak épp annak még előnyeiről is nagy vita zajlik.
Szoftveresen hozta az újdonság az elvárt fejlődést, rengeteg kényelmi és testreszabhatósági funkcióval. Aki nem akar sok pénzt költeni, és sokat kísérletezni a beállításokkal, az maximálisan elégedett lesz a Note 2 tudásával is. A Note 3 azoknak való, akik mindent ki tudnak használni, és igénylik hogy a vas minden játékból, grafikából, programból kihozza a maximumot.
Ezért az élményért borsos felárat kér a Samsung. Van olyan szolgáltató, ahol a nyitóár 40000 Ft-tal magasabb volt, mint a Note 2 tavalyi debütálásakor ugyanazon díjcsomaggal. Figyelembe véve, hogy a gyártási költség mindössze 13 dollárral emelkedett 219-ről 232-re, leszűrhető, hogy a Samsung elégedett a széria eddigi sikerével és elérkezettnek látja az időt, hogy anyagilag is learassa a babérokat.
