Mivel Én elég régóta fanatikusan rajongok egy pár autófajtáért és ezeken belül is néhány híres modellért kifejezetten, megilletődve láttam barátaimmal a neten, hogy egy bizonyos cég lehetőséget ad ezek kipróbálására és nem is akárhol, egy volt Szovjet repülőtéren. Régóta készültem rá, hogy valamikor ezt én is kihasználom.

Elérkezett születésem és a nevem napjának évfordulója. (3 nap eltérés)
Barátnőm szombat este invitált egy pizzára. Elmentünk, benyitottam és hatalmas embersereglet várt, mely családtagokból, barátokból, haverokból és volt kollégákból állt.
Gyors megilletődés, köszöngetés és minimális beszélgetés után fényderült az ajándékra. Barátnőm odalépett hozzám és közölte, hogy ''Ne igyál sokat, mert holnap vezetned kell!''.
Kollektívan befizettek egy ilyen élményvezetésre. Mondanom se kell, egyből fülig ért a szám.
Persze kaptam más ajándékot is, aminek szintén örültem. Az italozást nem igazán tudtam elkerülni, és egy idő után koordinálni, de másnap szinte teljesen normálisan és rendesen szomjasan keltem. Sok limonádé ezen is segített és az otthoni gulyásleves még plusz javított a helyzetemen.
Felkészülve és teljesen ''másnapmentes''(!!) állapotban vártuk barátnőmmel barátainkat, akik a megbeszélt időpontban ott is voltak.

Útban Kiskunlacháza felé egyre nagyobb volt bennem az izgalom, úgy éreztem, mintha vizsgázni mennék...
Minimális kavarodás után megtaláltuk a reptér bejáratát. A portán (nem kicsi bonyolítással) eligazítottak minket, hogy itt erre, ott arra. Próbáltuk követni az instrukciókat, de nem teljesen odajutottunk, ahova kellett volna. Egyszer megláttunk pár bóját, ahol eldöntöttük telefonos segítséget kérünk. A telefon másik végén kedvesen közölték, hogy maradjunk ott és 2 percen belül, odajönnek értünk.

A távolban észrevettem egy tűzpiros autót, mely nagyobb sebességgel közeledett felénk, majd elénk fordulva megmutatta ''bájait'', nem kis szívdobogást okozva körünkben. Ennél hatásosabb fogadtatást el sem tudtam volna képzelni. Az úr mondta, hogy követni kéne. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és utána eredtünk. Befordult egy hangárba, ami előtt mi is kiszálltunk. Gyors köszönés, bemutatkozás és tegeződés után, megkérdezték, hogy ki fog vezetni? Az ámulattól kicsit megilletődve közöltem, hogy én. A hangárban két gyönyörűség, egy piros Mitsubishi EVO IX. és egy Subaru Impreza WRX STI várt rám.
Kis nyálcsorgatás után jött a várva várt kérdés: Melyikkel akarsz kezdeni?
Kiválasztottam az EVO-t és beültünk. Megbeszéltük, hogy az eredetihez képest kis ráfizetéssel mehetek mind a két autóval 3-3 kört a kispályán. Ezek után egy kört visz a nagyon, majd én megyek egyet. Eredetileg úgy lehet menni, hogy a kis pályán 5 kör, ami több mint 2 km oda és szintén ugyanennyi vissza, az kerül x-be. A nagy pálya azon a módon, ahogy fentebb leírtam, ugyan annyiba kerül és 6.7km, ez a technikás, sok kanyarral fűszerezve. Ezekről pontos információkat megtudhattok a weblapjukról.

Tehát ülök az EVO-ba...
Mondja a segítőm, hogy indulhatunk, tolassak ki. Hátrafordulok és az EVO-nak a ''vasalódeszkája'' figyel vissza, amely egy kicsit furcsa volt, mert sosem vezettem még olyan autót, amelyen ekkora szárny lett volna, de egyáltalán nem volt zavaró.
Felmentünk a pályára és kaptam az instrukciókat. Ne izguljak, próbáljam csinálni, amit mond. Fogjam a kormányt, bele fog nyúlni, ne ijedjek meg és véletlenül se engedjem el!
És higgyem el, hogy menni fog egy idő után. Látszott rajta a hozzáértés és a szaktudás, mind vezetéstechnikai oldalról, mind az autóval kapcsolatban. Ezeket később be is bizonyította.

Miután megbeszéltük a dolgokat elindultunk. Hát azt az élményt, amikor a fordulatszámmérő elérte a megfelelő fordulatot, a motor erőtől duzzadva duruzsolt és beletapadva az ülésbe kilőttünk...na azt sehogy nem tudom leírni. Csak ámultam. Egyszer ültem egy ennél erősebb autóba, ami nagyon durva, nevezetesen az egy Subaru volt, 400LE-re húzva, de azt nem Én vezettem! A barátnőm kiabált az első kör végénél, hogy nincs a kamerába kazetta. Ezt a hibát elhárítottam és rávettem, hogy üljön be. Ott volt még az egyik barátom párja is, aki nem nagyon akart, aztán Ő is beült. Mondta a segítőm, hogy nem fogja megérezni az autó. Gondolom-válaszoltam. A felvételeken látszik, hogy váltásoknál tapadtak ill. kanyarban dülöngéltek rendesen az utasok. A kör végénél a barátnőm kikéredzkedett, hogy ''ugye kiengedjük őket''. Én nevettem és mondtam, hogy persze.
Mi folytattuk és gyorsan nőtt a sebességünk, minden egyes váltásnál ''mutatta'' az autó, hogy Ő menni akar! Elérkezett a kanyar, pontosan nem tudom a szögét, de nem volt egy átlagos és ez a csoda teljes biztonsággal tartotta az ívet, pedig 140-150 Km/h körül jártunk.
Megfordultunk és visszafelé ugyan ez, minimális sodródással, de gyorsabban is mentem és ennek ez a lényege. Közbe a segítőm adta a tanácsokat és nyúlt a kormányba, hogy hogyan tartsam az ívet. Egyre gyorsabban mentem és volt, amikor, 180 fölött ugyan ebben a kanyarba. Itt gyorsabban kellett korrigálnia utastársamnak, mert nagyobbat húztam a kormányon, mint kellett volna, és mondta, hogy itt már kisebbeket kell.
Sajnos az-az út, ami a Mondeóval befelé viszonylag hosszabbnak tűnt, gyorsan lement ezzel az autóval. Azért nagyobb sebességgel is közlekedtem...
A harmadik kör végénél visszaálltunk a hangárba. Egyből átpattantunk a másik kicsikébe.
Kérdeztem, hogy ez mennyivel másabb és mondta, hogy teljesen. Igaza is volt.

Kigurultunk és felmentünk a pályára. Gázadásnál ugyanazok hatottak rám, mint az EVO-ban, de ennek ''bu-bu-bu'' hangja volt. Az a jellegzetes boxer dübörgés.
Váltásnál a turbó lefújásának hangja egy gondolatot juttatott eszembe: Miért nem vettem fel pelenkát...
Kicsit durvábban adta elő magát a kislány, kezelhetőségben. Ugyanúgy, gyönyörűen vette a kanyart oda és vissza, mint barátnője. Itt is kaptam közben a jó tanácsokat, amikre szintén hallgattam. Nagyjából kezdtem belejönni. ''Sajnos'' ezzel az autóval is gyorsan végeztem. Visszaálltunk a hangárba. Kiszálltam és mondtam, hogy el kell szívnom egy cigit. Kérdezték, hogy melyikkel megyek a nagyon. Bevallom, nem tudtam választani, de egy cigi erejéig volt időm gondolkozni.

Kérdezték, hogy adrenalin van? Mondtam: szerinted?
Nagy hezitálás után kiválasztottam az EVO-t, de megbeszéltük, hogy visz egy kört majd a
Subaruval utána. Kérdezték a haverjaim, hogy beülhetnek-e amíg bemutatja a pályát. Mondta, hogy persze. Összesen ültünk benne négyen és voltunk 500kg.
Elindultunk, közben folyamatosan adta a tanácsot, hogy mire kell figyelni.
Monda folyamatosan az értékeket a sebességről, hogy hanyadikban van az autó és, hogy mit kell tenni. Kanyarban ment a kis fara rendesen, ahogy a TV-be láttuk.
Hátulról csak azt hallottam a barátoktól, hogy: Hú baz**g; Azt a k***a; Úr isten hogy megy, milyen úttartása van... Szerintem élvezték...
Visszaértünk és kiszállt az egyik barátom, hogy könnyebb legyen kezelni az autót, a másik benn maradt a kamerával.

Hát nagyon kemény volt. Derékszögű ill. íves kanyarok, hosszú egyenes. Az egyenesbe csak 160-al mentünk, mert mondta, hogy szoktak nyuszik futkározni és biztos, ami biztos. Közbe átbeszéltük, ami addig történt, és ami jönni fog. Ez számomra igazi technikás pálya volt. Itt is besegített a srác, mert azért ennyi idő kevés arra, hogy megérezzem ezt az autót, és úgy csapassak vele, mint a nagyok. Itt már máshogy is kellett bánni vele. Jobban alá kellett szedni a kormányt, máshogy kellett korrigálni.
De egy csúszást egyedül végig tudtam vinni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, amire büszke vagyok. Utasaim is azt mondták, hogy ez szép volt. Alig bírta tartani a kamerát hátul. Visszaérkeztünk és immár ismét négyen, átszálltunk a Subaruba, hogy vigyen minket egyszer a nagypályán.

Úgy indítottunk, hogy elkezdtünk pörögni, mely közben iszonyatos erő hatott ránk és ismét felcsendültek a fentebb említett mondatok, de már részemről is. Az egyik barát még azt is mondta, úgy érzi egy kicsit nekik is szülinapjuk van. Most én filmeztem és szintén alig bírtam tartani a kamerát. Azért itt még jobban meglátszott segítőm tapasztaltsága. Sajnos a pálya 1/3-ánál lecsúszott a turbócső és vissza kellett fordulnunk, de vitt még egyet az EVO-val ehelyett. Ezt már szerintem, nem kell részleteznem.

Sok időt el tudnék itt tölteni és az egész fizetésemet, el tudnám verni , csak sajnos az nem sok körre lenne elég és nem azért, mert Ők nagyon drágák...

Miután visszamentünk már sajnos csak nyálcsorgatás következett. Fotózások, kamerázások. Az EVO a kezelhetőségében ill. a kanyarstabilitásában jobban tetszett és nagyobb hely van hátul benne, mint a ''csillagosban'', de ez engem nem érdekelne, elöl. A Subarunak a hangja ugyebár utánozhatatlan és nagyon kemény a kuplungja. Ha nagyon választanom kéne, akkor EVO, de ha oda raknák mind a kettőt, hogy csak az egyiket vihetem, nagyon nehéz dolgom lenne. Igazából mind a kettő egy iszonyat szuper autó és ezzel szerintem mindenki egyetért.

Sokat beszélgettünk az ottaniakkal, amíg várták az utánunk következőket.
Mondták, hogy sok fejlesztést akarnak eszközölni a jövőben, pl. normálisan kitáblázni az utat amerre egyszerűen be lehet jutni. Ezt már párszor megtették amúgy, csak a területrendezések következtében eltűntek.

Nagy élményekkel és iszonyatos adrenalin mennyiséggel elindultunk hazafelé. Én persze izgalmamban végigbeszéltem az utat. Otthon végignéztük a felvételt és folyamatosan kommentáltuk. Sajnos nem látszik annyira rajtuk, hogy mit éreztem én vezetés közben és a barátaim utasként, de jó látni újra és újra.

Összegzésként a végére:

Aki szereti ezeket az autókat, egyszer mindenképpen próbálja ki. Nagyon ajánlom ezt a céget. Teljesen korrektek, emberközpontúak, felkészültek és kedvesek. Minden kérdésünkre teljesen normálisan válaszoltak.

Ne várjon elsőre senki csodát magától (főleg aki nem vezettet komolyabban ilyen autókat), de azt fog kapni!!!

Csak egy szösszenet:

A másik úriember mondott egy egész bizalomnövelő dolgot.
''Vannak emberek, akik vezettek ilyen autót, vannak, akiknek van is, de nagyon kevesen vannak, akik mind a kettőt vezették, ilyen körülmények között''

Én már közéjük tartozom!!!

Köszönet ezért az élményért a barátnőmnek, hogy megszervezte és kitalálta ill. szponzorálta; családomnak és barátaimnak, hogy szintén szponzorálták ill. néhányan velem is tartottak; a cégnek, hogy megvalósította ezt az egészet és lehetőséget ad egy ilyen élményre; az embereinek pedig a sok segítségért!

A cég honlapja: [link]
Itt tájékozódhattok mindenről!

A beígért képek:

Fő a biztonság...
<em></em>

Kiállás a hangárból...
<em></em>

Irány a pálya...
<em></em>

Gyorsulás...
<em></em>

Lassítás...
<em></em>

Jól áll nekem a piros...
<em></em>

Nem kell kommentálnom... Csak a fejemet figyeljétek...
<em></em>

Barátok (plusz súllyok)...
<em></em>

Sajnos az EVO-ról kevés készült, mert a fényképész, elment megnézni a nagypályát, amíg róttam a köröket.