Ecuador színes arca
Sok idő telt el a múltkori írás óta. Ennek egyrészt az az oka, hogy hétköznap dolgozom, így ilyenkor nem történik semmi különös, hétvégén viszont annyi a program, hogy nincs időm írni, illetve képeket válogatni.
A grillezés eredménye: Sült húsok, platano (főzőbanán), kukorica, saláta, krumplitócsni
Múlt vasárnap meghívtak egy családi születésnapos grillpartira. Eszméletlen nagy élmény volt. A grillsütő szerepét nem más tölti be, mint egy hosszában félbevágott rozsdás olajoshordó egy bevásárlókocsiból kivágott ráccsal a tetején, ami rostélyként szolgál. Azonban amit ebből kihoznak, az maga a csoda. A húsok egy itteni speciális pácban érlelődnek, és emiatt omlósak és rendkívül finomak. E mellé a rádióból szól a tipikus ütemes, vidám dél-amerikai zene, ami a jéghideg sangriával együtt tovább fokozza a hangulatot. Közben mindenki egyszerre mondja a magáét, hatalmas a hangzavar, de valahogy mindig eljut az információ a megfelelő helyre. Lövésem sincs, hogy hogyan csinálják, de működik.
Időfaktor mint olyan nemigen létezik ezen eseményeknél. Délre mentem, de fél kettőig sok minden a beszélgetéseken kívül nem történt. Aztán fél 4-kor fejeződött be hivatalosan is az ebéd. Tudnak élni. De lehet, hogy nekik van igazuk és boldogabb emberek, mint mi. Nem tudom. Mindenesetre lehet tőlük tanulni ilyen téren.
Ha már vérrel-verítékkel megszereztem a közgazdasági diplomát, írnék pár sort az ország gazdaságáról, az életszínvonalról és a politikáról.
Ecuadorban 2000 óta az USA dollár a hivatalos fizetőeszköz. Ez segítette az ország kereskedelmét és nyitását külföld felé, azonban az árszínvonalak rendkívüli mértékben megemelkedtek. Erről panaszkodó embereket folyamatosan lehet hallani. Sok esetben Ecuador drágább ország, mint Magyarország. Sajnos a legfájóbb pont az alkohol, ami itt durván háromszor-négyszer annyiba kerül, mint otthon. Ennek egyébként nemcsak a dollár az oka, hanem az importvámok, valamint az egyéb jövedéki adók.
Az élelmiszerek többé-kevésbé annyiba kerülnek, mint odahaza, leszámítva a termelői piacot, ami viszont jóval olcsóbb a hazainál. A szolgáltatások szintén nagyon olcsók. Egy női hajvágás 5 - max. 10 dollár, egy foghúzás egy jó fogászatban 15 dollár, egy buszjegy 25 cent, azaz nincs 80 forint.
Azonban minden, ami import rendkívül drága, így ez nagyon visszaveti a fogyasztást, valamint a fejlődést is. Az autók öregek, emiatt rendkívül szennyezett a levegő; a mobilhálózatok kezdetlegesek, hiszen az emberek többségének nincs pénze, hogy vegyen olyan készüléket, ami ki tudná használni a modern technológiákat.
Sajnos az árszínvonalak emelkedése az árusokkal való alkudozásra is rányomta a bélyeget. Egyszerűen nem, vagy csak alig lehet alkudni. Foggal-körömmel ragaszkodnak a kiírt árhoz. A bolhapiacon, ahol vettem pár pólót és egyéb ruhaneműt, hogy átvészeljem a bőrönd nélküli időszakot, összesen 2 dollárt sikerült lealkudni a 20 dolláros árból.
Ingapircában megtetszett egy színes nádból font kacsa, amit egy helyi idős asszonyság árult 3 dollárért. Na, mondom 1,5 dollárért megveszem. A néninek a szeme sem rebbent, azt mondta: 3. Jó, oké, elővettem 2 dollárt, letettem elé az asztalra, ránézett és csak ennyit mondott: hiányzik még egy dollár. Na jó, gondoltam, hozzátettem még 50 centet és megmondtam, hogy ennél többet nem vagyok hajlandó kifizetni. Nem adta oda. Én meg nem adtam érte 3 dollárt az elvek miatt. Szóval inkább nem adta el, de nem engedett az árból. Sajnos ez már nem a 20 évvel ezelőtti Ecuador…
Politikailag viszonylag stabil az ország. A régi militarista rendszernek ma már csak olyan maradványai vannak meg, mint tartományi határokon álló ellenőrzőpontok, de jelentőségük már nincs. A jelenlegi államforma elnöki köztársaság. A politikát azonban mélyen átszövi a korrupció. Gyakorlatilag itt már az korrupt, aki nem korrupt. Sok beruházást elkezdenek, de alig fejeznek be valamit, mert a végére mindig elfogy a pénz. A politika viszont nemigen foglalkoztatja az embereket, maximum csak legyintenek, hogy úgyis felettük álló dolog, így nem is idegesítik magukat rajta. Boldog tudatlanság…
Jelenleg erősen baloldali, félig-meddig kommunista párt irányítja az országot. A megítélésük igen vegyes. Az biztos, hogy megreformálták az ország működését. Rendkívül erős és kiterjedt szabályozást vezettek be az élet minden területén. Ma már például nem lehet féláron a vonat tetején utazni, a buszokat folyamatosan ellenőrzik, hogy nem száguldoznak-e, van adóhatóság, mindenhol adnak számlát. Ez persze nem mindenkinek tetszik és tény, hogy azon turisták, akik a régi, szabályoktól mentes Dél-Amerikát keresik, máshová kell menjenek.
Persze ezek a dolgok egyben pozitív hatással is vannak az ország számára. A balesetek száma drasztikusan csökkent, az államnak konstans, tervezhető költségvetése van, egész tűrhető az egészségügy és sok más dolog is fejlődött az elmúlt évtizedekben. Mindazonáltal Európához képest ez még mindig nagyon a harmadik világ, így szerintem összességében a külföldiek számára pozitívan változott az ország.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
