Higiénia
Sokan kérdezték, hogy milyenek a higiéniás viszonyok itt Ecuadorban.
Ebben a blogbejegyzésben ezt a kérdést fogom egy kicsit jobban körüljárni.
Alapvetően elég nagy a szórás, területektől függően. Itt, ahol én lakom, az ecuadori viszonyokhoz képest nagyon jó a helyzet. Gyakorlatilag minden vendéglőben van mosdó és szappan is. A nagy gyorsétteremláncoknál még gyorsan párolgó kézfertőtlenítő gélt is raknak ki. A mosogatást elég nagyvonalúan végzik. A szállodában, ahol dolgozom, a személyzeti részlegen annyiból áll a mosogatás, hogy egy koszos ronggyal eltöröljük a tányérunkat, leöblítjük vízzel, és másnap majd ugyanebből eszünk. Nem túl biztató, de eddig még semmi bajom nem lett belőle. Itt még a víz is iható, bár én inkább hazacipelem a 2x10 literes, nagy ásványvizet, melynek darabja 1.23 dollár, így ennyit rászánok az egészségemre. Egyébként ittam már tisztán is vizet és tényleg nem lett semmi bajom, sőt még egész jó íze is van, kicsit édeskés, de azért nem kísértem az ördögöt.
A fent leírtak általánosságban elmondhatók a hegyvidékről, bár a víz csak Cuenca vonzáskörzetében ilyen tiszta.
A tengerparton (pl: Guayaquil) és az amazóniai részeken teljesen más a helyzet. Ezeken a helyeken jobb, ha az ember inkább nem is mos kezet. A csapvíz még fogmosásra sem alkalmas európai ember számára, inni pedig még a helyiek közül is csak a legbátrabbak szoktak. A higiénia is teljesen más. A meleg miatt gyorsabban bomlik minden, így sokszor a mellékhelyiségekben émelyítő a bűz, hullik a vakolat, minden koszosnak és elhanyagoltnak tűnik. Ezeken a helyeken a gyümölcsökkel és a zöldségekkel is nagyon kell vigyázni, ugyanis ezeket megmossák, csak általában csapvízben, így ezzel csak rontanak az amúgy sem rózsás helyzeten. Ugyanez igaz az üdítőkre is. Érdemes mindent jég nélkül kérni, ugyanis a jeget is előszeretettel csinálják csapvízből, így ennek fogyasztását még a hőség ellenére is érdemes mellőzni.
És végül: nekem hogyan sikerült eddig minden baj nélkül kihúznom? Jó kérdés, főleg annak tudatában, hogy rendkívül gyenge gyomrom van. (Legalábbis eddig ezt hittem.)
Valószínűleg sokat segít, hogy nem először járok trópusi országban, így valamekkora védettséget már szereztem. Mindazonáltal szerintem két fontos ökölszabály van. Az első: nem szabad túlizgulni a higiéniát. Igen, aki ide merészkedik, legyen tisztában, hogy mit vállalt ezen a földrészen. Ha csak izgulunk, attól gyomorsav termelődik, amitől diszkomfort érzetünk lesz és még lehet, hogy egy placebót is sikerül összeszednünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent figyelmen kívül hagyva együnk az utcai árusoknál, és a végén nyomtassuk le az ebédet egy jó pohár csapvízzel. Nyilván az alapvető higiéniai dolgok, mint például a kézmosás, "mit fogunk meg", iszunk-e a másik poharából, hatványozott figyelmet kívánnak.
A második ökölszabály a fokozatosság. Az első pár napban, az első héten, érdemes olyan dolgokról is lemondani, amiket később már gond nélkül bevállalnánk. Esetemben ilyen volt például Cuencában a mosott gyümölcs és zöldségek mellőzése, valamint a fogmosás tisztított vízzel. Ezzel segítünk a gyomrunknak, hogy fokozatosan átállíthassa a bélflórát és ne mint egy sokk érje az új környezet. Az ételek terén is érdemes megpróbálni a minél átlagosabb fogásokat, sőt olykor elmenni egy gyorsétterembe (KFC, McDonald’s), mert itt ugyan helyi alapanyagokból kapjuk az ételt, de sokkal jobb higiéniai körülmények között. Az idő múlásával aztán lehet lazítani a fegyelmen. Én is kipróbáltam az utcai árust, a tengerparton a salátát, a közös ivászatot egy pohárból, és ezidáig (kopp-kopp) megúsztam mindenféle nyavalya nélkül.
Addig is minden jót, és szép estét kívánok!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!