A Titicaca- tó

A Titicaca-tavi kirándulás

Elég sűrű volt az elmúlt hetek programja, ugyanis amint megérkeztem a Machu-Picchu túráról, körülbelül fél órám volt, hogy elérjem a buszt a Titicaca-tóhoz, ami este 10:30-kor indult Cuscóból. Az út hét óra, így 5:30-ra értünk Punóba, a tó melletti legnagyobb városba. Itt 8-ig kellett várakozni, hogy induljon a túra. Borzasztó hideg volt, 0-2 fok között ingadozott a hőmérséklet, melyhez a tóparti metsző szél párosult. A hideg a magasságnak köszönhető, mely tengerszint felett 3812 m. Ezzel a Titicaca-tó a világ legmagasabban fekvő hajózható tavának számít. A víz hőmérséklete átlagosan 10 fok, így fürdésre nem alkalmas.

Egy kis maketten bemutatják, hogy hogyan épül és él egy mesterséges sziget

Első állomásunk Ursos szigetei voltak. Ezek azok a mesterséges „úszó szigetek”, melyeket mindenki ismer a képekről és a dokumentumfilmekből. Pár érdekesség:

Egy szigeten átlagosan 5 család, 20-25 fő lakik

Minden szigetnek van elnöke, akit presidentének vagy presidentának hívnak – neme szerint

Egy sziget megépítése több mint egy évbe telik és 50 évig szolgálja a lakóit. Ezután veszélyessé válhat, így a lakóknak új szigetet kell építeniük

Egy sziget a sok közül

A szigeteket folyamatosan új náddal kell lefedni, ugyanis az alsó réteg elrohad. Ezt a műveletet hetente kell ismételni.

Bár úszó szigetek, de mégis le vannak horgonyozva. Ez azért van, mert a szél elfújná őket, és mivel a Peru-Bolívia határ a tavon megy keresztül, ezért illegális határátlépésnek számítana, ha netalán átfújna egy szigetet a szél.

A szigeteken mind a mai napig körülbelül 2500 bennszülött él, akik nem beszélik a spanyolt, hanem csak az ősi quechua nyelv egy helyi dialektusát

A perui oldalon úgy tartják, hogy az ő részük a „Titi” és a bolíviaiak része a „caca”. (Valószínűleg eme kérdésről a túlparton máshogy vélekednek) :)

Amantani szigetén a Pachatata templom

Az egyik szigeten bemutatták nekünk a helyi hagyományokat, illetve a szigetkészítés tudományát, majd természetesen lehetett vásárolni. Ezután folytattuk az utunkat Amantani szigetére. Ez már természetes sziget, melyen egy 5000 fős kolónia él. A legjobb az egész túránkban az volt, hogy egy helyi családnál volt a szállásunk. Olyasmi ez, mint otthon a falu turizmus. Egy nagyon kedves nénikét kaptunk szállásadónak, magam mellé pedig egy kanadai párt kaptam lakótársul, akik viszont nem beszéltek spanyolul, így én voltam a tolmácsuk. Mikor megkérdeztem az asszonyság nevét, elkerekedett a szemünk, ugyanis azt a választ kaptuk, hogy „Prezentación”. Igen, ez a szó a prezentációt jelenti. Először azt hittük, hogy majd prezentálja magát, és akkor fény derül az igazi nevére, de amikor megérkeztünk a szállásunkra, láttuk a turisztikai „engedélyét” és tényleg Prezentación volt a keresztneve. Jót derültünk az ügyön.

Próbáltam művészfotót készíteni a naplementében

Az étkezések szerények, de nagyon finomak voltak. Húst sosem kaptunk, mert az nagyon drága a szigeten. Emiatt különféle krumplikból készült ételeket ettünk, salátával, esetleg sajttal kiegészítve. Italnak pedig kokatea vagy pedig munatea állt rendelkezésre. Ez utóbbi egy gyógynövény, ami szerintem létezik Magyarországon is, de a nevét nem tudom. Mindenesetre nagyon finom volt.

A zuhanyzásról elég gyorsan letettünk, amikor megnyitottuk a csapot és megtapasztaltuk a tó hőmérsékletét. Elkezdtünk kételkedni, hogy vajon a helyiek hányszor fürödhetnek ebben egy évben… A nap végén a vendéglátóink szerveztek nekünk egy mulatságot, ahol beöltöztettek minket tradicionális ruhákba, és ebben lehetett ropni a nagyon kifinomult és komplex táncot. Ez abból állt, hogy körben állva egy lépés be, egy ki, és közben forgunk körbe-körbe. Az első pár percben még mindenki arcáról a lelkesedés mosolya tükröződött, aztán úgy 10 perc után már az erőltetett mosoly vette át a szerepet. Mindenesetre óriási volt a helyiekkel együtt bulizni. :)

A régi és az új

Másnap még egy szigetet meglátogattunk, ahol egy másik kultúra él, és itt a sapkaviselési szokásokat tanulhattuk meg. A férfiak hálósapkaszerű fejfedőt hordanak. Ha jobbra csapják, az azt jelenti, hogy lányt keresnek, ha balra, akkor azt, hogy már házasok. Ha hátra, akkor ott valami genetikai gikszer van, és nem érdeklődnek a másik nem iránt. Aztán létezik egy színes sapka is, melyet csak azok viselhetnek, akik a szigeten valami fontos tisztséget töltöttek be. Végül pedig, ami külön érdekesség, hogy nem jegygyűrűt használnak, hanem „jegyövet”. Ezt a feleség készíti a leendő urának, melyet aztán élete végéig hordani fog. Érdekes megoldások…

A szigeten az egyik legfontosabb állat a bárány, a gyapja miatt

A túrát egy finom (fonetikusan) kínoa levessel, majd sült pisztránggal zártuk. A buszom 22:30-kor indult vissza Cuscóba, hogy aztán megkezdjem az utolsó két napot az inka fővárosban.

Kedves Olvasóközönség!

Utam végéhez értem. Ezeket a sorokat már a limai reptérről írom. Mindazonáltal még több bejegyzést és albumot is terveztem, csak időm nem volt elkészíteni őket. Ami késik, nem múlik – tartja a mondás, és ez most sem lesz másképp. Otthonról fogom befejezni a blogot (legalábbis ezt a részét). Addig is minden egyes reptéren igyekszem valami egyperces kis szösszenetet írni, ami tartalmaz egy-két érdekességet. Így legalább a hazafele utamat is tudjátok követni. (Panamából valószínűleg nem lesz bejegyzés, mert csak 1 órám lesz az átszállásra.)

Köszönöm mindenkinek az eddigi követést, izgulást, olvasást, lájkokat stb. Tényleg minden olvasónak jár a lájkrémes kenyér! :) 30 órás utazásra fel!

Minden jót odahaza!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!