A munkám
Már több mint három hete tartózkodom a világ másik oldalán. Hihetetlen, hogy repül az idő. Lassan már el kell kezdenem tervezni az utat Peruba. Azért ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még Ecuadorban vagyok, és a munkából is négy hét van még hátra. De hogy telt az eddigi két hét?
Hogy őszinte legyek, nem szakadtam bele a munkába. Reggel 10-re megyek be. Ilyenkor megbeszéljük a kollégákkal, hogy kivel mi történt, elsütünk pár viccet, aztán kielemezzük a gazdasági helyzetet és mindig oda lyukadunk ki, hogy keveset keresünk. Ebben a szomorú tudatban és lehangoló lelkiállapotban kezdődik a sztahanovista munka. :) Általában ilyenkor olvasom el az e-maileimet, megírom az aktuális blogbejegyzést, tájékozódom a világban történt eseményekről, és ebből a rendkívül kellemes időtöltésből csak a fránya kaputelefon tud kizökkenteni, amit nekem kell kezelni, és ehhez sajnos fel kell állni. A kezem már tökéletesen ráállt a win+Tab, valamint a win+L billentyűkombinációkra, így kizárt dolog, hogy belekukkantsanak a privát szférámba. No nem mintha bárkit is érdekelne, de azért a látszatot fenn kell tartani, hogy kőkemény munka folyik a háttérben. Mert hát az is folyik…
Itt is, mint az angoloknál, ha találkozunk valakivel, meg kell kérdezni, hogy „como está usted, vagy como va”. Ez a "how are you" spanyol megfelelője. Hozzá kell tennem, hogy itt is legalább annyira fölösleges, mint az angolban. Még senkit nem hallottam panaszkodni, vagy csak egy szóval többet mondani a „bien gracias”-nál. Egyébként is egy munkahelyen reggel megkérdezni, hogy „hogy vagy”, pont annyira felesleges, mint az alvó embertől megkérdezni, hogy alszik-e. Hát hogy lennék hétfő reggel: fáradt vagyok, nyűgös vagyok, éhes vagyok és egyébként is tudom, hogy baromira nem érdekel senkit a hogylétem. Mindegy, a szokás az szokás, úgyhogy én is hevenyen érdeklődőm mindenki hogyléte iránt.
Azért senki ne gondolja, hogy egész nap ülök és inkognitóban újságot olvasok. Délben ebédelni is szoktam. Viccet félretéve: ebéd után egy-két órával megcsinálom az aznapi feladatokat. Azért csak ilyenkor, mert hát ebéd után az ember jobb esetben laposakat pislog, de hogy dolgozni nem tud, az hét szentség.
A feladatom: mindenféle marketing anyag elkészítése. Ez legfőképp fotózást jelent, majd a jobban sikerült képek feltöltését a szálloda Facebook oldalára. Nem egy doktori diplomát igénylő intellektuális munka, de végül is tetszik, amit csinálok. A sok szabadidő miatt legalább van időm képszerkesztő programokat tanulni, így ezzel végső soron a szálloda is jól jár. A munkaidő 4-kor kettyen le. Eddig még nem fordult elő, hogy túlóráznom kellett volna. Nemhiába, a kemény munka meghálálja önmagát… Remélem a főnök nem tud magyarul, mert elvben ő is a blog lájkolói között van :)
A hétvége megint csak szenzációsan telt, Ádámka megint okosan választott ételt, de erről majd egy következő blogbejegyzésben.
Minden jót odahaza!
Ja és egy kérdés mi látható a képen? (Válaszokat kommentbe kérem, aki eltalálja, annak viszek egyet.)
A megfejtések jöhetnek a fórumba ;)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
