Atom-pontosan
Wave Ceptor
Aki figyelmesen nézte a számlapot, annak bizonyára feltűnt ez a központi helyen levő felirat. Nos a funkció amit ez takar, nem más, mint az óra lelke - és ez képessége sajnos az árcédulán is erősen meglátszik. Maga az óraszerkezet egyébként egy közönséges kvarc szerkezet, a szokásosnak mondható havi +/- 20 másodperces pontossággal.
Ez a legtöbb dologhoz elég is, ugyanakkor ha lehetőség van rá, én a lehető legnagyobb pontosságra törekszem, elvégre ez az óra fő rendeltetése. Hogyan faraghatunk pontosabb órát? Ha kicsi a pontosság told meg egy atomórával - jön az ötlet. Szerencsére ez már régóta lehetséges. Persze nem a karórába építik bele a nevezett időmérő szerkezetet. A világ számos pontján üzemelnek kutatólaboratóriumok, amelyek rendelkeznek atomórával. Kézenfekvő, hogy ezek a jelek rádióhullámok formájában nagy távolságra kisugározva mindenki számára elérhetővé válnak - nincs más dolgunk, mint az éterből kiszűrni a szükséges információt.
Japánban a tokiói Távközlési Kutatólaboratórium órájának jelét sugározzák az Otakadoya, illetve a Hagane hegy csúcsáról, 40 illetve 60 kHz-es hullámhosszal. Amerikai megfelelője Fort Collinsban található, és a Nemzeti Szabványügyi- és Technológiai Intézet jelét sugározza, legfeljebb körülbelül 2000 mérföld (~ 3200 km) távolságra.
Európában két adó is található, az egyik Angliában, Rugby városában, a másik Mainflingenben, Németországban. Ez utóbbi bír a legnagyobb jelentőséggel Magyarországra nézve, hiszen a 77,5 kHz-en sugárzott jelét elvileg az egész országban fogni lehet. Azért csak elvileg, mert a hatósugárba való beleesés nem jelent feltétlenül jó vételt ekkora távolságból. A sikeres működés erősen függ az adott hely adottságaitól és a zavaró tényezőktől (hegyek, magas házak, időjárás... stb.). Szerencsére a személyes tapasztalataim kedvezőek ezen a téren, legalábbis Veszprém környékén - máshol még nem nagyon jártam vele. Az én órám egyébként kizárólag az európai adások vételére van hangolva, tehát nem nevezhető világórának.
Hogyan működik ez az egész? Az óra minden éjjel - ideális időpont a vételhez -, hajnali 2 órakor megkísérli pontosítani az általa mutatott időt a rádióadóból vett jelek alapján. A folyamat a dokumentáció szerint akár negyed óráig is tarthat, nálam általában sokkal hamarabb, 2-3 perc után eldől, sikeres volt-e a vétel. Ha nem az, akkor a következő 3 órában még háromszor próbálkozik, további kudarcok esetén következő nap hajnalban folytatja. Természetesen az első sikeres vételt követően további próbálkozásokat már nem ütemez be aznapra. Bármikor kezdeményezhető azonban manuális szinkronizálás, ha valamilyen oknál fogva nem lennénk megelégedve a mutatott idő pontosságával.
A folyamat kezdetekor a másodpercmutató a számlap peremén található READY felirathoz lép, majd a vétel során a WORK-re vált át. Ha végzett, akkor pár percen keresztül az 5 óránál található YES vagy NO jelekre mutatva jelzi a művelet sikerességét. Ezt az információt egy gombnyomással magunk is előhívhatjuk. Ennek alapján eddig körülbelül 98%-os hatékonysággal dolgozott, azaz ilyen arányban fejezett be eredményesen naponta legalább egy vételt.
A szinkronizáció nyilvánvalóan legfőbb előnye az óra állandó pontossága. Ezen kívül viszont nem csak az időt, hanem a dátumot is egyezteti, nem is beszélve a téli-nyári időszámításra való automatikus átállásról. Némileg rosszmájúan megjegyezném: nem is baj, hogy önállósítja magát, mert a két gombbal a manuális beállítás meglehetősen körülményes. Én is csak az elején próbálkoztam vele egy-két alkalommal - hogy elállítsam, és működés közben is megcsodálhassam a szinkronizációt.
Az élet napos oldalán
A számlap letisztult ugyan, de azért tartalmaz még néhány feliratot. Például nagy betűkkel oda van írva, hogy Tough Solar. És valóban, az óra napenergiával működik! Néhányan kérdezték tőlem, hogy hol van a napelem. Nos, az orruk előtt, ugyanis a teljes számlap ezt a célt szolgálja. Kékes színben játszik - noha nem egészen olyan, mint a sajtófotón -, és hat egyenlő szegmensre van osztva. Az energiatárolásról egy CTL1025 típusnevű akkumulátorelem gondoskodik (kobalt-titán-lítium). Kapacitása 18 mAh, üzemi feszültsége 2,3 V. Előbbit kicsit kevésnek érzem mondjuk egy mobiltelefon akkumulátorral összevetve - persze térfogat-arányosan -, de nyilván jó okuk volt így megcsinálni.
A gyártó szerint az akkumulátort teljesen feltöltve a szerkezet körülbelül 4 hónapig képes működni mindenféle energia-utánpótlás nélkül. Nos, annyi már eltelt, és még mindig vidáman megy de közben nyilván sűrűn töltötte is magát, szóval ez nem mérvadó. Az igazsághoz tartozik továbbá, hogy ezt a hosszú időt csak bizonyos energiatakarékossági trükkök bevetésével képes elérni. Például huzamosabb sötétségben tartózkodást követően először csak a másodpercmutató áll meg, majd az összes többi. Ha belegondolunk, ez teljesen logikus és ésszerű reakció. Ha az "alvó" órát fényre visszük (vagy megnyomjuk az egyik gombot), azonnal "felébred", és elkezdi mutatni a pontos időt, amit addig csak belsőleg tárolt.
A kézikönyve szerint egy napi üzemeléshez (ami magában foglal 18 órányi működést, 6 óra "alvást", egy kijelző kivilágítást, egy csörgést és egy szinkronizálást) vakító napsütésben (~50000 lux) mindössze 6 perc megvilágítás szükséges. Az akkumulátor teljes feltöltéséhez már 13 óra szükségeltetik. Ugyanezen értékek normál fényviszonyok mellett (~10000 lux) 30 perc, illetve 63 óra.
Sajnos az óra egyik hibája, hogy az akkumulátor aktuális állapotáról nem közöl semmilyen érdemleges információt. Illetve mégis: ha már nagyon a végét járja (a töltöttség kb. 5%-ra esett), akkor a másodpercmutató csak két másodpercenként ugrik egyet. Szóval ha van valami - azazhogy nincs -, az már csak végszükség esetén derül ki. Ez szerintem mindenképpen hiba, még akkor is, ha eddig egyszer sem találkoztam ezzel a problémával. Ilyen szempontból pedig a 4 hónap nem nevezhető sok időnek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
