Bevezetés
Az idő mindig is kiemelt szerepet játszott az emberiség életében. Nem véletlen tehát, hogy múlását minden korban igyekeztek pontosan mérni. A tudomány fejlődésével ez egyre precizebben vált lehetségessé, ugyanakkor az igény is egyre nőtt. A pontos időmérők fontos szerepet kaptak például a tengeri pozíció meghatározásban - egyre jobban megoldva az aktuális szélességi fok meghatározásának évszázados problémáját -, ezáltal segítve a hajózás fejlődését.
Vagy gondoljunk a távolság "legyőzésére", a távoli területek eléréséhez szükséges idő lecsökkenésére. Ez felvetette egy egységes, és minél pontosabb időszámítás igényét, hiszen korábban - némi túlzással persze -, minden ország, tartomány és város "saját idővel" rendelkezett, ami egy utazónak nem kis fejtörést okozhatott.
Az időmérők kezdetben nagy és drága szerkezetek voltak. Egyedi megrendelésre készültek, és mai mércével mérve meglehetősen pontatlanul jártak. A technológia fejlődése, zseniális új találmányok megjelenése lehetővé tette a pontosság növelését. A miniatürizálásnak köszönhetően a tornyokból a zsebeinkre és a karjainkra költöztek ezek az instrumentumok, amelyeket ráadásul egyre szélesebb kör engedhetett meg magának.
Ezek a változtatások aztán egyfajta öngerjesztő folyamatot indítottak el: az idő pontos ismerete nagyobb pontosságra ösztönöz (gondoljunk csak arra, hogy ma már elvárjuk, hogy a közlekedési eszközök tartsák a menetrendet, így lehetővé téve a csatlakozás elérését), ami aztán még pontosabb órák kifejlesztésére sarkallta a fejlesztőket. Napjaink egyik globális csúcsteljesítménye, a GPS működése is az idő rendkívül pontos ismeretén alapul. A sokáig egyeduralkodó mechanikus órák mellett egyre nagyobb szerepet kaptak az időmérést a széles tömegek számára lehetővé tevő kvarcórák, és a pontosság terén verhetetlen atomórák egyaránt.
Más, gyakorta használt tárgyakhoz hasonlóan az óra sem kerülhette el a divatcikk státuszt. Ma, amikor az órák hihetetlen változatossága vesz körül minket, a karóránk már nem csak egyszerűen az időt mutatja, hanem valamilyen módon kifejezi személyiségünket, ízlésünket is, mindemellett bepillantást enged társadalmi, vagyoni helyzetünkbe. Sőt, gyakran ezek a kifejeződések szinte teljesen háttérbe szorítják az elsődleges funkciót, az idő mérését. Aki látott női arany karórát két milliméteresnél is rövidebb nagymutatóval, az tudja miről beszélek, nem is beszélve az egészen extrém megjelenésűekről.
Előzmények
E hosszúra nyúlt bevezető után lássuk a teszt tulajdonképpeni alanyát. A kiválasztásának megértéséhez azonban némi előzetes információ szükséges. Eddigi - rövidke - életem során "mindössze" két órám volt, és mindkettő a kvarcórák terén nagy (de kommersz) névnek számító Casio műhelyéből került ki. Ezen órák előnye a tetszetős megjelenés - persze, mihez képest - és az a tény, hogy anyagilag is elérhetőek voltak számomra. A második modell a DBC-62 volt, ami egy "menedzseróra". Nem csak az időt mutatja arányos elrendezésű digitális kijelzőjén, hanem az akkori idők nagy divatjának megfelelően telefonszámokat és emlékeztetőket is tárolhatunk benne.
A régi órám: Casio DBC-62
Ahogy a korszak másik sikertermékének, a menedzser kalkulátornak, ennek az órakategóriának is a mobiltelefonok megjelenése és rohamos elterjedése tette be a kaput. Mert szép és hasznos dolog az, ha fel tudsz jegyezni több tucat telefonszámot - ki tudná mindet fejben tartani -, de még jobb, ha mindjárt fel is tudod őket hívni. És ez az, amire az említett eszközök nem képesek. Ma már a mobilok minden hasonló funkciót sokkal jobban és integráltabban képesek megvalósítani, miközben az áruk is kifejezetten versenyképes. Ez egyben előrevetítette szeretett órám agóniáját is, amit közel 11 éve mondhatok sajátomnak. Ez idő során mindössze egyszer kellett benne elemet és kétszer szíjat cserélni, és a mai napig megbízhatóan működik. Azonban élethelyzetem megváltozása és a fent említett folyamatok arra sarkalltak, hogy újragondoljam az órámmal szemben támasztott elvárásokat.
Mivel jellemző rám a márkahűség (vagy inkább a "bevált dolgon ne változtass" elve), ezért a Casio is remek pozícióból indult a válogatás során. A keresgélés közben persze szóba jöttek nagyobb presztízsű gyártók modelljei is, hiszen - szó szerint - komoly fordulatot terveztem. Annak, hogy végül mégiscsak a japán gyártó egyik termékét választottam, alapvetően két oka volt. Egyrészt a funkciókészlete tökéletesen lefedte minden igényemet, másrészt az érte fizetendő összeg is a fájdalomküszöb alatt maradt. A választottam neve pedig: Casio WVQ-110TDE. A továbbiakban ezt az órát kísérlem meg bemutatni oly módon, hogy sorról-sorra végigmegyek a hivatalos funkciólistán, hozzáfűzve a saját kommentárjaimat. Elvégre a műszaki paramétereknek bárki utánanézhet, a valós tapasztalat viszont többet ér, csak ritkább. Elöljáróban annyit, hogy az instrumentumot immáron negyedik hónapja használom, a tapasztalatok is erre az időszakra vonatkoznak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
