Bevezető
Ezen cikksorozattal szeretnék némi segítséget nyújtani azok számára, akik otthon szeretnék diagnosztizálni autójukat. A mai korszerű járműtechnológia fontos (ha nem a legfontosabb) része a fedélzeti számítógép, amit a járművünk agyának is nevezhetnénk. E rendszerek minden modern (1990 után) járművön kivétel nélkül megtalálhatók, más kérdés, hogy milyen formában.
Hirdetés
Első lépés autónk diagnosztizálásában az, hogy meghatározzuk milyen protokollt használ, ami gyakorlatilag azt jelenti kb., hogy milyen nyelven „beszél”. Sokszor azonban ez nagyon nem egyértelmű, nem csak nekünk átlagembernek, de egy szakszervizben edződött szerelőnek sem.
(megj.: Ezen témakör leírása nem egyszerű feladat, sok gyártó más-más protokollt alkalmaz; pl. függ, hogy melyik országnak gyártották az adott típust, másrészt ez sem biztos érv mert, pl. az EU szabályozásnak sem tettek eleget bizonyos gyártók, inkább irányelvként kezelték. Pontos meghatározást az adott gépjármű szervizkönyvében találhatunk.)
A kezdetek….
- Nem is olyan régen, 1967-ben azt gondolták, ha már van elektromosan vezérelt porlasztó, akkor miért ne lehetne valamilyen módon az esetleges hibákat kiíratni (villogtatni stb.) Volkswagen type-3.
- Datsun 280Z, 1975: ha már elektromosan vezérelt, akkor miért ne vezérelnénk, monitoroznánk dinamikusan.
- 1980: az amerikaiak rájönnek, hogy nekik is kell egy ilyen, legfőképp a GM. Megalkotják az ALDL-t (Assembly Line Diagnostic Link) kb.: innentől datálódik a modern diagnosztika.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
