Fedélzeti diagnosztikai rendszerek leírása

OBD-I rendszerek:

ALDL-ALCL: Mint már írtam, a General Motors saját fejlesztése, használata 1980-ra datálódik, az OBD-I megnevezés azonban sántít, mert nem volt szabványosítva. Ezért az OBD-II megjelenése után, mindent OBD1-nek neveztek, ami előtte volt.

A csatlakozó szabványos, 12 lába van. Azonban a kezdeti időkben csak 5 lábat, majd 10-et, a végén mind a 12-őt kihasználták. Bár ez sem teljesen igaz, mert típusonként teljesen változó, specifikus, egyedi kialakításuk is volt. Próbálhatnánk rendszert keresni benne, de azt hiszem nincs sok értelme. Kommunikációja pulzus-szélesség modulációval történik (PWM). 160 Baud gyorsaságú (mennyi modulált jel 1 mp alatt). Akit érdekel ITT olvashat még róla.

Még mindég nem szabványos OBD-1.5:

Átmenet tapasztalható, a jelen és a múlt között. Ez annyit tesz, hogy fizikailag már teljesen megfelel az OBD-II szabvány által használt: J1962 DTC (Data link connector) csatlakozónak:

Azonban képességeit tekintve, elmarad modernebb változattól. Figyelem ha ilyen csatlakozó van autónkban, még nem jelenti azt, hogy OBD-II. Pontosan utána kell nézni milyen a lábkiosztása, mit használ és mit nem.
A 90-es évek elejétől terjed nagyjából az ezredfordulóig. Ha használni szeretnénk ezen rendszereket, és szerencsénk is van, akkor egy mezei OBD interfésszel már rá tudunk csatlakozni. Ha nincs szerencsénk, akkor a gyártó által specifikált méregdrága diagnosztikai eszközt vagyunk kénytelenek használni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!