Bevezető

Üdv, Kedves Olvasó!

Először is hadd kívánjak kellemes és pihenésben gazdag nyaralást, amennyiben éppen vízpart mellett heverészve olvassátok eme irományt. Munkahelyen gályázó vagy otthon üdítőt szürcsölő olvasóknak pedig kitartást!

Mai írásom tárgya, ahogy azt előző írásom végén ígértem, egy, a sorozat első részéhez kapcsolódó különlegesség lesz. Ez pedig nem más, mint az előrendelőknek limitált darabszámban kiküldött csomag. Hivatalos nevén: Assassin's Creed Pre-Order Pack.

Ahogy azt előzőleg is megtettem, most is kívánnék szólni pár szót a játékról, pusztán a teljesség kedvéért. Igyekszem spoiler-mentes lenni, szűkszavú és lényegre törő, hisz amúgy sem ezért vagytok itt. Aki esetleg nem kívánja ezt végigolvasni, nyugodtan lapozhat, nem veszít semmit. :)

Az Assassin's Creed sorozat első részében megismerkedünk Desmond Milesszal, és rajta keresztül Altaïr Ibn-La'Ahaddal. Előbbi egy bohém életet élő, 21. századi fiatal srác, utóbbi viszont a 12. század orvgyilkos szervezetének igen ígéretes, de kissé önfejű tanítványa. Kettejük között vérségi kapcsolat húzódik, Desmondot pedig, a DNS-ét felhasználva, a gonosz Abstergo szervezet az Animus szerkezet segítségével rákényszeríti, hogy ősei emlékeit felidézve újraélje azokat.

Megjegyzés: fontos tudnunk, hogy itt nem időutazásról van szó, az események kimenetele nem megváltoztatható, az Abstergo szervezet nem a történelem átírására törekszik, hanem a számára fontos információk és titkok kiderítésén dolgozik, amelyeket a jelen időben felhasználva küzdhet az Assassinok szervezete ellen.

A játék technikai oldalról sem panaszkodhat, a látványvilág a részletekig kidolgozott, a helyszínek élnek, és a nyílt világú játékstílus minden szükséges elemét magán hordozza. Még mai szemmel sem lehet panaszunk akár a kinézetre, akár a játékmechanikára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az évről évre megjelenő epizódok mindvégig erősen támaszkodnak e rész minden elemére. Gyakorlatilag az első rész olyan alapot tudott létrehozni, amelyre a cég további kilenc játékot tudott felhúzni (a Syndicate-et is beleszámolva) kizárólag a helyszínek, a karakterek és a fegyverek megváltoztatásával.

Láthatjuk tehát, hogy az első rész ezek alapján jó eséllyel indulhat el a kiemelkedő játékok útján, mégis a cég (szerintem erőforrás és idő hiányában) ezt sikeresen elbaltázza. A játék megalkot egy tökéletes világot, készít hozzá egy kiváló bevezetőt, teszi mindezt technikai és történetmesélési szinten is. Ugyanakkor itt ki is fogyott a szufla, innentől kezdve van 3 város, összesen 9 kerület és a játékmenet 3/4-ét kitöltő feladatok az unalomig ismételve. Hiába más a célpont, hiába más a helyszín, látszik, hogy ugyanazt csináljuk újra meg újra. A játék végére még jutott egy kis kreativitás, a lezárás mégis sejthető és sablonos, de legalább rendesen kidolgozott.

Elnézést, ha valakit megsértek, 2-szer játszottam végig az első részt a felénél mindkétszer halálra unva magamat. Beismerem, hogy Altair az igaz és legnagyobb Assassin mester, sőt az egyetlen, aki ténylegesen a rendnek áldozta az életét, és kiképzése nem egy 30 perces kardforgatási gyorstalpaló volt, de a játékban és a történetben rejlő potenciál legalább akkora volt, mint a Unity esetében. És egyik résznek sem sikerült azt még a felénél sem jobban kidolgozni.

Miután átrágtuk magunkat a játék elemzésén, nézzük, mi is ez csomag valójában.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!