Second chances…

Avagy mondhatnám, hogy majdnem a nulláról kezdtem újra a kapcsolatomat a többiekkel, de végül ez jó hatással volt a nyárra. A konyhás magyar csapat erre az évre egyébként igencsak megfogyatkozott, összesen 6 lány volt + én,- mindannyian visszatérők voltunk,- így a konyhában erős mexikói létszámfölény alakult ki. A munkaköröm is változott, ugyanis a tavaly nyár végén távozó konyhafőnök helyére vettek fel egy embert, de neki ténylegesen csak a tábor végi esküvő lebonyolításában szántak főszerepet, a nyár nagy részében nem sok mindent csinált.

Viszont így a mexikói szakácsunkra több feladat hárult, ezért igyekezett minden rutinos és értelmes embert maga köré gyűjteni, ennek köszönhetően én is közvetlenül az ő keze alá dolgoztam az egész nyáron. Emellett a konyha egyetlen amerikai főnöke is megbízott pár extra feladattal és a salátabárért felelős magyar lány is szívesen alkalmazott, így mondhatni, hogy beindult a „karrierem”…

Persze ez így leírva viccesen hangzik, (részben az is) de egy olyan zárt közösségben, amilyen a mi konyhánk volt, az hogy közvetlenül a séf mellett dolgozhattam nem kevés előnnyel járt. Ami talán a legfontosabb változás volt, hogy a napi munkaterhelésem is átalakult, az egész napos folyamatos terhelés helyett, most már csak rövidebb,- ha mondhatom így,- impulzusszerű terhelést kaptam, amiből kifolyólag még a munkaidőn belül vissza tudtam töltődni energiával. Ebből fakadóan majdnem teljes egészében meg tudtam valósítani az edzéstervet, valamint senki sem szólt rám, ha egyedi kaját csináltam magamnak, és meg találtam enni egy nap 10 csirkemellet vagy csavartam magamnak 1 liternyi narancslevet…

A konyhás csapat létszáma mellett a karbantartóknak érkező magyarok száma is megcsappant,- kemény egy főre csökkent,- ellenben ebben az évben vettek fel először kertészeket, 2 magyar srác lett a szerencsés nyertes. A takarítók létszáma stagnált, egyedül a mosodások létszáma ugrott meg, 4 magyar lány érkezett ebbe a munkakörbe. Nekik aranyéletük volt, hacsak valami határidős esemény miatt nem osztották be őket máshova, a munkaidejük csak az ebéd után kezdődött.

Az összes többi pozíciót,- egy török srác kivételével,- mexikóiakkal töltöttek fel. Az elmúlt években nem ez volt a jellemző, de a törökök és a dominikaiak „bukásához” nagyban hozzájárult az a tény, hogy 2010-ben a törökök „véletlenül” pár bőröndöt elfelejtettek felrakni a megfelelő járműre, és tartalmukon közösen osztoztak a szigetországból érkezőkkel. Később ez a felállás is megbosszulta magát, de erről majd később…

A munkakörömmel kapcsolatos változásokon kívül a konyhán a napi rutin nem változott, majdhogynem egy az egyben bemásolhatnám a 2009-es írásomat. A szabadnapok kapcsán kénytelenek voltunk kompromisszumot kötni a vezetőséggel, de sikerült elérni azt, hogy mi dönthessük el, melyik napot szeretnénk, egymás közt megbeszélve, hogy ki kivel lesz együtt aznap. Eredetileg közös szabadnapokra gondoltunk, de ezt nem engedték, mivel így lett volna olyan nap, amikor csak „elsőévesek” maradtak volna a konyhán. Az elején egy alkalommal, egy út elejéig sikerült cserélni, de utána a cserék is meg lettek tiltva.

Én végül azzal a lánnyal álltam össze közös szabadnapra, akivel már a nyugati parti utazást is megszerveztem 2 évvel azelőtt, és elhatároztuk, hogy azon a nyáron,- amikor csak lehet,- kimozdulunk a táborból. Elsőre ez nem hangzik túl nagy kihívásnak, de a tábor vezetősége az ilyen irányú erőfeszítéseinket egyáltalán nem támogatta, másrészt a legközelebbi autókölcsönző is majd fél órára volt kocsival. Magyarán mindig kellett szerezni embert, aki vállalta, hogy elvisz, és ami még fontosabb éjszaka fel is szed minket az autókölcsönzőnél. Ezen nehézségek ellenére sikerül jó pár utat megejtenünk, ami számunkra többet ért, mint akár 2 szabadnap egyben, még akkor is, ha pihenőnapunkon többet voltunk talpon, mint egy munkanapunkon. Amit azért annyira nem is volt egyszerű felülmúlni, mivel én 5 óra/napnál többet nem igazán aludtam azon nyáron…

Azt hiszem ehhez kell némi magyarázat: a teljesen kiolvadt majd visszafagyasztott fagyiban találtunk egy Hershey's szirupos flakont és 3(!) fagyiskanalat...
Megfejtés(?!): a karbantartók fagyit árultak...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!