When you least expect it…

Készítettem egy önéletrajzot meg írtam hozzá egy kísérőlevelet, amit egy angoltanár ismerősömmel átnézettem, majd a diplomamunkát úgy két hétre felfüggesztve, nekiálltam táboros álláshirdetésekre jelentkezni. Egészpályás letámadást indítottam, de az első két roham sikertelen volt, ami végül érthető is, hisz egyrészt ez a jelentkezési forma nem megszokott,- tábor válogat,- másrészt meg erre az időszakra már általában már össze szokták állítani a személyzet végleges listáját. Már majdnem feladtam, de végül indítottam egy harmadik offenzívát is és ez hozta meg a várva várt sikert. A kapcsolatfelvétel majd egy skype interjú után már küldték is a szerződést,- június 3. kezdéssel,- utána pedig beindult az vízuminterjúhoz szükséges papírmunka az ügynökségnél is. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben a sikeres vízuminterjú után, de ez egyben egy másik dolgot is jelentett: államvizsga elnapolva januárra.

Közben még elintéztem a biztosítást, megkerestem a régi táborba visszatérőket, hogy meddig maradnak, és hozzájuk igazítva, vettem meg a repülőjegyemet. Ekkor még úgy volt, hogy majd 10 nappal korábban végzek, mint ők, de úgy voltam vele, hogy meglátom, kikkel hoz össze a sors és majd annak függvényében alakítom a nyár végi utazásom. A szakdolgozatot durván egy héttel a határidő előtt leadtam, majd repülőre szálltam, hogy ismételten átszeljem az óceánt…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!