New year, new friends…

…szóval negyedszerre is ott szorongtam az Államokba tartó járat dugig tömött turistaosztályának nem éppen sok hellyel megáldott ülésén. Annak ellenére, hogy nem ez volt az első nyaram, és nagyjából tudtam mire vállalkozok ismét, mégis folyamatosan pörögtek bent a fogaskerekek, holott tudatában voltam annak, hogy a kérdéseim többségére csak akkor lesz válasz, ha már ott leszek. Az elmúlt évekkel ellentétben most nem New York ismerős reptereire érkeztem, hanem Chicagóba. Már a belépéshez való vizsgálatra való várakozás közben kiszúrtam pár elsőéves táborozót, magyart is és más nemzetiségűt is, csak az volt a kérdés, hogy vajon ugyanabba a táborba jönnek-e vagy sem. Azt tudtam, hogy a CL nem áll kapcsolatban ezzel a táborral, tehát onnan biztos nem érkezhetett senki, de végül a csomagfelvételnél kiderült, hogy összesen négy magyar lány jött még konyhára, a CCUSA-vel.

A tábor egy hatalmas és légkondicionált buszt küldött értünk, ami még összeszedett rajtunk kívül körülbelül 10 főt, majd némi késéssel elindultunk a majd három órás utunkra, Michigan állam egy eldugott kis városkája mellé. Megérkezésünkkor már sötét volt, viszont a vezetőség nagyon kedvesen üdítőkkel és némi harapnivalóval várt minket,- az volt táboromban ilyesmi nem volt szokás,- majd elkísértek a szállásunkig. A fogadtatás már éreztette, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi volt…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!