Második oldal
Szóval meg volt „álmaim” monitora, a hozzá tartozó monitor vezérlőjével!
Pár gondolatot azért írnék az EGA-ról is! Szintén az IBM vezette be a szabványt, 1984-ben, immár 64 színű palettából válogatta a színeket, s egyszerre 16 szín megjelenítésével tudott szolgálni a monitor, 640X350-as felbontás mellett. Az Eredeti EGA monitorvezérlő kártyákon 64KB memória, de az utángyártottakon 256KB volt található. Igen, egy mai átlagos kártyának az ezrede, vagy inkább a két ezred része. De ne felejtsük el, egy bő 25 éves hardverről van szó!
Elhatároztam, hogy a monitor alá egy jó kis 386-os konfigurációt fogok építeni!
Volt is hozzá egy integrált CPU-s 386SX-em, ami 33MHz-en ketyegett. Különösen megfelelőnek találtam első körben, mert az alaplap cirka 20 éves kora ellenére igen jó állapotban van, ezt annak tudhatja be, hogy mikor hozzám került az alaplap, kábé 5 éve, még bontatlan állapotban volt, s én is csak 2-3 éve bontottam ki, hogy kipróbáljam, működik-e. Mikor megbizonyosodtam hibátlan állapotáról, szépen visszacsomagoltam.
Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, hogy használjam ezt a gyöngyszemet. Vicces, hogy 20 éves kora ellenére kevesebbet futott, mint egy átlagos I7-es platform.
Az én korombeli, illetve a nálam fiatalabbak nagy része biztos nem sokat, vagy csak alig tud ezekről a gépekről valamit, így hát pár sort írnék a 386-os CPU-król is.
Az Intel a 4. generációs x86-os CPU családja lett a 80386-os CPU család, amit 1985-ben mutatott be. azaz kerek 25 éve. Ez a CPU család volt az első, amely megbirkózott a 32 bites utasításokkal is. Továbbá az Intel ezeknél a CPU-knál gyártott olcsóbb modelleket is, a „csóró szférának” is. A teljes értékű 386-os CPU-k a 386DX nevet kapták, míg az olcsóbb, de butított példányok lettek a 386SX-ek.
Úgy is fel lehet fogni őket, mint a Celeronok ősét.
A 386SX-ek csak magában a processzorban belül voltak 32 bitesek, míg a „külvilággal” csak 16 biten tudtak kommunikálni. Így ezek a CPU-k is elboldogultak (nak) a 32 bites kódokkal, de dupla annyi órajel ciklus kell nekik hozzá. Ilyen esetben elég csúnyán elvéreztek a nagy testvér DX-ek ellen. Órajelük 20 MHz-től 40MHz-ig skálázódott. Itt még nem volt a CPU-ban szorzó, ami felszorozta az FSB órajelét, azaz volt. 1X-es. Tehát amekkora órajelen ketyegett az FSB, akkora órajelen járt a CPU is.
Továbbá nagyon sok esetben a CPU-k az alaplapra közvetlen rá voltak forrasztva. Mint az én alaplapomnál is.
Az alaplapról még annyit, hogy látható, milyen pici a mérete! Hiába a régi technológia, könnyen össze lehetett hozni ilyen pici méretet, hisz az alaplapra semmi nem volt integrálva. NA, jó ez így ebben a formában nem igaz, De például a HDD és a floppy vezérléséhez is külön egy úgy nevezett „IO” (Input Output) kártyát kellett beraknunk az alaplapba, és az akkoriban alapvetőnek számító nyomtató és soros port is ezen a kártyán volt megtalálható. Szóval, ha valamit rá akartunk dugni a gépre, akkor ahhoz az eszközhöz tuti tartozott egy külön vezérlő kártya, mert az alaplapon nem volt, az tuti.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
