Lassan egy év is eltelt mióta tavaly egyik pillanatról a másikra sikerült egy elég kemény kórházi kalandba keverednem egy hirtelen mutatkozó agytályog miatt. Aki érdekelnek a részletek, itt leírtam annó. Ideje számotvetni a dolgok felett.
Minden héten háború
Kezdjük a legbántóbb szakasszal. Midenképpem nagyot zuhant az egészségembe vetett bizalmam, de szerintem ez nem olyan meglepő. Minden fejfájás megrémít, hogy esetleg azt jelzi, hogy megint baj van. Ez mellett sajnos Tegretolt kell szednem, hogy az epilepsziás tüneteim ne jelentkezzenek valamint, hogy gyógyulhasson az a (remélhetőleg egyre kevésbé) szétzilált neuron hálózat, ahol a probléma sok kapcsolatot és neuront megölt vagy elrontott. A Tegretoltól picit lassú vagyok de már közel sem annyira vészesen mint fél éve, így neki mertem vágni egy teljes, szivatós mérnök infós félévnek, viszont nagyon zavaró mikor néha óra közben kezd "besűrűsödni a homlokom" és olyankor nagyon nehéz figyelni, pláne esetleg értelmesen megnyilvánulni. Bosszantó érdekesség, hogy a jobb lábam nagylábujját néha érzem néha nem. Meglepődnétek, milyen zavaró...