Akkor nagyon új és ezáltal szokatlan is volt. Mostanság már a 6" körüli telefon sem olyan irreálisan nagy (bár én sose vennék, akkor már egy jobb táblagép tökéletesebb), szóval igen sokat változott a világ azóta. De mire is jó egy ekkora kijelző? Telefonnak minek ekkora? Nos, saját tapasztalataim alapján szeretném ennek a pozitívumait összeszedni, hogy miért is döntöttem a fent említett "teletablet" mellett, miért váltottam le az S2-ről.
A külső, a belső, gyári és főzött droid
Egy műszaki boltban tett látogatásom során fogtam először kézbe a Noteot. Előtte is hallottam már róla, hogy ez bizony nem egy hétköznapi méretekkel rendelkező telefon. (Akkor tájt volt Galaxy S2-m, ami a maga 4,3 coljával átlag feletti paraméterű telefon volt.) Fél évre rá lett is egy ilyen digitális jegyzettelefonom vagy PDA-m, nem tudom melyikbe soroljam. Közbe megfordult nálam 3 telefon is, de az S2-t nem tudta egyik sem űberelni... Aztán jött a Note. Hardveresen az Galaxy S2-re ütött, nem sok különbség volt a két telefon belseje közt, a külső meg egyértelműen mutatta, hogy koreai barátaink Photoshoppal felnagyították az elődöt és legyárották ekkora kivitelben is. A gyári android rendszerre nem lehetett egyiknél sem panaszom. Szép volt és gyors. Viszont ha már android akkor szerintem a főzöttrom próbálgatás majd hogy nem kötelező, főleg a Samsungok esetén, hisz könnyen buherálhatóak és odafigyelve gyakorlatilag elronthatatlanok. Az S2-nél a Cyanogen Mod9 volt a legbeváltabb rendszer, sokkal többet kihozott a vasból, mint amennyit elvártam tőle. Egy ilyen telefonnal töltöttem 2 hetet az osztrák-német határon és egyszer sem hagyott cserben. Fényképezni nagyon tudott, az akkumulátor ideje is abszolút rendben volt, és mégis nagyon szépen és gyorsan működött. (Bár egyszer elszállt az EFS mappám mikor egy SD kártyát akartam formázni, de mint ahogy minden rendszerpiszkának KELLENE kezdődnie, biztonsági mentésem volt mindenről, többek közt erről is így az imei újra visszaköltözött a telefon lelkébe.) A Noteos CM9 azonban hatalmas csalódást okozott... Aztán találtam egy CM10.1-re épülő Asylum romot. A teljesítmény mérő programok szerint vissza fogja a telefont, ám a gyakorlatban szerintem sokkal jobban szárnyal a rendszer és ez nekem sokkal fontosabb. Nem vág falhoz a gondolat, hogy csak 9787 pontom van AnTuTu-ban, nem 10250. 
Aztán egy barátom tanácsára, hazaérve felütöttem az XDA-t, leszedtem egy GingerBread-es hivatalos romot, Odinnal feltoltam, ÉS LÁSS CSODÁT ÚJRA MEG VAN AZ IMEI! 
Feltúrtam az internetet, melyik telefon lenne a legjobb nekem. A választásom a Samsung Galaxy Gio-ra esett. A 800 Mhz-es processzor akkor nekem nagyon durván hatott. Azért innen számítom az első telefonom, mert ez az első önálló keresetből szerzett kommunikátor csodám. 
