Azt tudtam már, hogy egy rendszer felállítása, felfrissítése, a drivertelepítések, meg az összes szar, amit (re)install után csinálni kell, az Windows 7 esetében sokkal gyorsabb lesz, mert ugye sokkal újabb rendszer, sokkal több benne a gyári driver, gyorsabb a telepítés, kényelmesebb használat, meg amúgy is azért egy lassan 10 éve megjelent oprendszert (WinXP) naprakésszé tenni mégsem összemérhető azzal, mint amennyi egy alig 1,5 éve megjelentet.

Na de hogy alapból névre szóló pontossággal felismerje a Logitech egeremet, amihez (figyelem!) dedikált (tényleg pontosan így néz ki) nagyfelbontású ikonja van, és mindezt még mielőtt a Logitech-féle SetPoint -ot feltelepítettem volna - na azért erre nem számítottam:

Miért van az, hogy órákon keresztül tudom hallgatni a Loitumát???

Amúgy nem vagyok egy nagy audió fogyasztó, sőt a legritkább esetekben hallgatok zenét útközben, inkább csak gépen tolok be néha valamit takarításhoz, mosogatáshoz (wireless füllhallgató rulz életem egyik legjobb vétele volt, már vagy 6 éve hűen szolgál és szarok rá hogy röhögnek rajtam a hátam mögött miközben énekelek mosogatás közben fejemen a fülessel! ). Anno, mikor bejött az I feel lonley, az akkor valamiért nagyon bejött, de azt is meghallgattam vagy 10x egymás után, jó is volt, és kész, elmúlt a varázs.

Ugye nem kell ecsetelnem a szituációt, mikor ott a fejedben a dallam, menthetetlenül beleragadt, de te vagy nem tudod a szám címét, vagy épp csak nem jut eszedbe?!

Velem is ez történt, és napokig kerestem a megoldást, de nem találtam.
Szerencsére kb negyed órával ezelőtt rábukkantam a

oldalra, amit pont erre a szituációra találtak ki - úgy tűnik nagyon sokaknak van a fentihez hasonló problémájuk a világban. Rávettem magam hogy regisztráljak, majd katt a Search gonbra, beírtam hogy férfi énekli, és hogy - amennyire sejtettem - angol Pop/Rock kb a 90-es évekből, felfütyültem az online rekorderrel a dallamot(!) (sima flashes rekorder, csak itt a laptop webcam-ja helyett annak a mikrofonját használja), OK.

Mint kiderült, a 90-es évekkel jól mellélőttem, mert '83-as számról van szó, de ennek ellenére az oldal közösségének egyik tagjától (mert hogy ilyen közösségi alapon működik ez az egész) 1 perc alatt ott volt kommentben a jó megoldás!!!

Ezt már rég meg akartam csinálni, és ígyis-úgyis megmutattam volna, de most kérdésem is van hozzá: szerintetek melyik kép a jobb, egyértelműbb?

Ez jobban tükrözi a valóságot, mivel azt is mutatja, hogy az adott beállítások mellett jobbra vagy balra lehet-e lapozni a fórumban (a közeli nagytól a távolabbiak fele - nem tudom, egyértelmű-e):

Ez nem követi a fórum lapozási irányát, de talán könnyebben emészthető:

Még két általános meglátás:

A felső két változatnak (kezdő blokk: első) szerény véleményem szerint nem sok értelme van. Ki akarna egy fórumot a legrégebbi hozzászólástól (legelső blokktól) kezdeni olvasni?
- aki meg akarja nézni az első hozzászólást – ritka
- aki végig akarja olvasni a fórumot az elejétől – nagyon ritka
→ simán elfogadható, hogy ilyenkor kézzel kelljen neki odanavigálni, mivel ez csak egyetlen kattintás.

1. Feladat

2. Feladat

3. Feladat

Miért van az, hogy bunkóság megkérdezni valakit, hogy esetleg volna-e kedve szexelni egyet velünk? Sőt, ha belegondolunk, egy ilyen kérdésen csak egy csaj bukna ki. Ha csaj mondana ilyet egy fiúnak, az valószínűleg először nem hinne a fülének, alig tudná elhinni, hogy ilyen tényleg megtörténhet vele, de aztán sietve igent mondana a dologra.

Tudom, tudom, nem erkölcsös. De mi az az erkölcs? Régen a lányoknak azt tanították az anyukáik, hogy nehogy magukhoz merjenek nyúlni, mert az rossz dolog, sőt, legjobb ha a szexnek még a gondolata is távol marad a buksijuktól. Ennek az lett az eredménye, hogy lett egy csomó befordult csaj, akik szorongások közt élték át a saját serdülő- és fiatalkorukat, ráadásul mire eljött volna a már "legális", "erkölcsös" házasélet ideje, halvány lila fogalmuk sem volt róla, hogy most mi is volna a teendő - már úgy a dolognak semmilyen vonatkozásában sem.
Jó, ez nyilván a másik véglet.

Nem azt mondom, hogy mindenki kúrjon orrba-szájba, felelőtlenül, állandóan, úton-útszélen, mindenki mindenkivel, bármit lehessen, "gyík" legyen aki nem vállalja be, túl fiatalon, ész nélkül, ésatöbbi, ésatöbbi. Nyilván nem ezt akarom.

Ezen behaltam.

Történt, hogy felmásztam a UPC oldalára, ahol rájöttem, hogy "komoly" számításokat kell végezni, hogy kiderüljön, effektíve milyen sebességet is biztosítanak az ember számára az egyes internet csomagok:

Ezzel ugye az a baj, hogy totál semmit nem mond a 15Mbps-hez képest az 5120kbit/s.
Sem az írásmód, sem a nagyságrend nem azonos.
(Oké, tudom, ki lehet számolni, de a baj pont ezzel van, hogy számolni kell. Egy óvónénitől ez elvárható? Nyilván nem!)

A Chio valószínűleg nem tudta – vagy mégis? –, mekkorát fog alakítani, mikor megalkotta a hagymás-tejfölös ízt. Lássuk be, nem éppen magától értetődő, hogy a papírvékonyra vágott, majd ropogósra pirított krumplit végül hagymás-tejfölös alapú ízfokozóval hintsük tele. Ennyi erővel könnyen lehetett volna ketchupos vagy kolbászos(-rájás), vagy valami más hasonló magyaros íz is. De szerencsére hagymás-tejfölös lett, és meg merem kockáztatni, hogy ezzel fogalmat alkotott, és mindenkinek a Chio terméke jut eszébe először, ha meghallja ezt a kifejezést.
Ezt a beidegződésünket szeretném most egy kicsit lazítani ezzel a rövidke teszttel, ugyanis nem egy másik gyártó próbálja szintén meglovagolni a hagymás-tejfölös hullámot.
Három másik hagymás-tejfölös ízű termékkel hasonlítottam össze a nagy klasszikust, hozzátéve a képlethez még egy kicsit a saját igényeimből is.
Mindezt egy helyen vásárolva, az árbéli összehasonlíthatóság kedvéért - még 2010 január(!) elején.

A Hardverapró! apróhirdetéseinek számáról van szó, és igazából már jóval felette is járunk az egymilliónak:

Úgyhogy egyrészt:

GRAT A PH! STÁBNAK!
(Meg persze a hirdetőknek is )

Másrészt:
Valaki nem tudja, hogy lehet megnézni a száma alapján, hogy melyik volt pont az egymilliomodik?