Látszólag nem komoly a gond - zsibbad a bal kezemen a gyűrűs- és a kisujjam, meg a tenyerem alattuk levő fele. A probléma az, hogy nincs ok, amiért zsibbadjon - és kb. kedd óta folyamatosan ilyen állapotban van, bármit is csinálok. Ha ülök az asztalomnál és gépelek: zsibbad. Ha boltba megyek bevásárolni és leveszek valamit a polcról vagy a bal kezembe fogom a kosarat: zsibbad. Ha alszom, bárhogy is fordulok, ébredés után zsibbad...
Kezdek aggódni.

Az nálam korántsem meglepő, hogy az utolsó utáni pillanatig várok, mire lépek egy probléma megoldásával kapcsolatban. Az sem, hogy anyagi gondokkal küzdök - méghozzá bőven túl azon a szinten, mint ami általában jellemző.
Ennélfogva az sem csoda, hogy álláskereséssel kapcsolatban is húztam-halasztottam mindent sokáig, de most már (amikor már éjfélt üt az óra, és ha elütötte, végem) nem tehetek mást, mint próbálkozom. Szinte említésre sem méltó, hogy sok helyen fényképes önéletrajzot kérnek - végülis a munkáltatónak joga van pofáról is ítélni, ha már egyszer választani kell. Ilyen szempontból két aprócska bajom van: a) nem készült rólam normális fénykép az utóbbi 29 évben, leszámítva azt, amin közvetlenül megszületésem után frissen pólyálva alszom; b) az utolsó elektronikus fénykép (amiről tudok és meg is van valahol a winchesteremen) 4 éve készült rólam, és az sem feltétlenül alkalmas arra, hogy ilyen dokumentumhoz csatoljam: ugyanis meglehetősen unott képpel bámulok a gépbe egy baráti rendezvényen.
Az azóta eltelt időben talán egyszer csináltattam papírképet (igazolványba kellett), de egyébként a fényképezőgépeket kerülöm messziről. Még csak nem is nagyon tudok segíteni magamon, mert nincs fotógépem. Ismerősök is segíthetnének... ha nem utálnám annyira az embereket, hogy módszeresen leépítettem gyakorlatilag mindenkit, akihez az utóbbi 10-15 évben közöm volt valamilyen szinten. Azt már meg sem említem, hogy ha nekem kéne alkalmaznom valakit és fénykép alapján is szűrnék, akkor magamat az első körben kiszórnám; a megnyerőkészségem elveszett valahol (pedig Lepsénynél még megvolt!).

A Watchmen talán az első blockbuster-jelölt film idén a mozikban - bár Magyarországon a képregények ismeretének hiánya miatt valószínűleg sokkal kevesebben várták, mint nyugaton, és valószínűleg kevésbé is lesz sikeres.

A történetről a lényeget már leírtam a képregényről szóló írásomban (spoileres, olvasása előtt ezzel érdemes tisztában lenni, a link a cikk végén található), így most csak a filmre koncentrálnék - ez az írásom is spoileres lesz, tehát aki nem akar lelőni magának előre semmit, az inkább ne folytassa az olvasást.
Zack Snyder rendező a 300-zal két dolgot bizonyított: egyrészt a Mátrix óta meglevő trendnek megfelelően imádja a különböző lassításokkal megbolondított harci jelenteket, másrészt képregényfanatikus lehet, aki tiszteli a klasszikusokat. Ezeket a jeleket a Watchmen rendezése közben is megtartotta, de az eredeti némi változáson is átesett a megfilmesítés során. Először is, teljesen kimaradt a Tales of the Black Freighter képregényről szóló szál; ezzel kapcsolatban kimaradtak az újságos és a fekete kissrác jelenetei is egy rövid cameót leszámítva New York pusztulásánál; a történet vége átírásra került: Veidt nem egy mesterséges élőlény teleportálásával pusztít, hanem a Dr. Manhattan energiájára épülő reaktorokkal, és nem csak NY-ban van robbanás, hanem szerte a világon; emiatt szintén kimaradt a szörnyet megteremtő csapat köré fűzött háttérszál a Max Shea írót kereső rendőrökkel és újságíróval (a rendőrök csak a legelején, Blake lakásában, az újságíró a végén, Rorschach naplójánál kerül vászonra), valamint kimaradt a szöktetés után Hollis Mason meggyilkolása is - és nem mellesleg a film néhány akciójelenete - elsősorban Rorschach megszöktetése - sokkal véresebbé és akciódúsabbá vált (ső, belekerült egy extra is, ahol Dan és Laurie a sikátorban szó szerint péppé ver egy rájuk támadó bandát). Ezek a változtatások egyrészt segítettek kordában tartani a film hosszát, ami így is 163 perc; másrészt viszont aláássák a képregény azon aspektusát, hogy a szereplői - jelmezük ellenére - egyszerű emberek.
A filmben Adrian Veidt/Ozymandias nem egyszerűen egy zseni, aki mellesleg képzett tornász és artista, hanem szinte emberfeletti erejű, gyorsaságú és ügyességű: pisztolygolyót kap el és hihetetlen könnyedséggel dobálja mind a Komédiást, mind Rorschachékat, amikor verekedésre kerül sor. Dan Dreiberg kissé pocakos Éji Bagoly, de ennek ellenére képzett verekedő, és még 8 év tétlenség után is rendkívül könnyedén harcol a börtönben, mint ahogy Laurie Juspeczyk is meglepően hatékony ebben a jelenetben. Ezzel együtt a filmben a szereplők sokkal sötétebbek, sokkal keményebbek - és őrültebbek is. Dreiberg a sikátorban az első rátámadó karját gondolkodás nélkül eltöri (és itt kettős nyílt törésre tessék gondolni), és a Selyem Kísértet sem fogja vissza a tűsarkúban kivitelezett rúgásait. Merem állítani, hogy amíg a képregényben maximum Rorschach, Blake és Veidt küzdött pszichikai problémákkal, a filmben mind az 5, elvileg ember hős súlyos, kezelésre szoruló eset volt.
A színészek teljesítményéről nyilván sokat olvashatunk majd, nekem személy szerint egyikükkel sem volt problémám - sőt, Jeffrey Dean Morgan kitűnő volt Edward Blake-ként, és Jackie Earle Haley is remekül hozta Rorschachot, nem is beszélve Patrick Wilson alakításáról Dan Dreiberg szerepében. Érdekes, hogy a legtöbb szereplő nem kimondottan ismert színész, Carla Gugino és Billy Crudup kivételével (persze a Shoot'em Up rajongói fel fogják ismerni Stephen McHattie-t, az Eureka kedvelői meg Matt Frewert is...). A filmzene teljesen hiteles - amennyire emlékszem, valamennyi szám elhangozhatott 1985-ben (én akkor 5 éves voltam, szóval ha tévednék, írjátok ennek a számlájára...). A jelmezek, a hajviselet, a város - szintén mind megfelel annak, amit '85-től várhatunk.

Majd' 3 hónapja írtam arról, hogy a tv2 zseniális műsortervezői nem találtak helyet az őszi programban kedvenc agyzsibbasztóan röhögtető műsoromnak, a Beugró című improvizációs show-nak. Azonnal elindult a tiltakozás, az online petíciót többezren írták alá, és a végeredmény: a műsor folytatódik ősszel is.
Éljen soká az összefogás!

Bárki állítsa is az ellenkezőjét, a képregény felnőtteknek is szóló műfaj. Nem kevés olyan mű jelent már meg, amit gyerek kezébe nem adnék; ezek egyike a Watchmen.

A Watchmen Alan Moore író, Dave Gibbons rajzoló és John Higgins színező munkája. 12 részes minisorozat, ami 1986-87-ben jelent meg és egy a mienktől kissé eltérő, alternatív idővonalon játszódik (az írás innen nem kicsit spoileres lesz, elnézést kérek ezért). Ezen az idővonalon az 1930-as évek végén pár átlagember fura maskarákba öltözve megpróbált segíteni a rendőröknek a bűnözés elleni harcban, mint az akkortájt megjelent első Superman-képregény címszereplője; a különbség annyi volt, hogy ők nem rendelkeztek semmilyen képességgel. Nem sokkal később az összesen 8 "álarcos kalandor", ahogy magukat nevezték, összefogott és összehangolták cselekvésüket, létrehozva a Minutemen nevű csapatot. 1949-ig működtek együtt, bár a tagok létszáma előbb lecsökkent: Silhouette-et kizárták, miután kitudódott, hogy leszbikus (pár héttel később egy bosszúszomjas ellenfele végzett vele), míg Dollar Bill az őt alkalmazó bank egyik fiókjában halt meg, amikor megpróbált megakadályozni egy rablást - a köpenye (amit a bank javaslatára vett fel...) beakadt a forgóajtóba és a rablók lelőtték. Ezután a legtöbb álarcos visszavonult, illetve visszafogta tevékenységét.
Ugyanakkor valami szokatlan történt 1959-ben egy ifjú atomtudóssal: egy félresikerült kísérletben atomjaira bontották a testét... de 3 hónappal később sikerült visszatérnie - igaz, megváltozott külsővel és képességekkel: képessé vált a részecskék manipulálására a szubatomi szintig, gyakorlatilag halhatatlanná vált, ismeri a jövőt, képes saját magát és másokat is teleportálni... Ezeknek a képességeknek köszönhetően a fegyverkezési verseny hamar az USA javára fordult; Dr. Manhattan a vietnami háborút gyakorlatilag egymagában megnyerte az amerikaiaknak.
1966-ban a még mindig aktív Captain Metropolis ismét összehívta az ekkor aktív álarcosokat, de ezúttal nem sikerült a csapat megalakítása: a másik, még aktív Minutemen-tag, The Comedian hamar nyilvánvalóvá tette, hogy nincs szándékában csatlakozni, így az elképzelés hamvába holt. 1974-ben Captain Metropolis meghalt egy autóbalesetben, majd 1975-ben Ozymandias, akit a világ legnagyobb zsenijének tartottak, felfedte kilétét a világnak és visszavonult vállalatbirodalmát igazgatni. 1977-ben a rendőrök sztrájkba kezdtek, mert féltették munkájukat - az ekkor már csak 5 főt számláló - álarcosoktól; a sztrájkot és az ezt kísérő zavargásokat maguk az álarcosok fojtották el, viszont végeredményben az amerikai törvényhozás betiltotta a hasonló önkéntes bosszúállók működését. A második Nite Owl és a második Silk Spectre le is tették álarcukat, míg Dr. Manhattan és The Comedian - ahogy korábban is - állami alkalmazásban dolgoztak tovább; Rorschach, az utolsó aktív álarcos viszont nem volt hajlandó alávetni magát a szabálynak és törvényenkívüliként folytatta tevékenységét.

Van a legtöbb háztartásban egy doboz, amiben képek ugrálnak meg villódznak. Sok háztartásban 2-3 is van. Lehet benne híreket nézni (már aki nem RSS-feedekből tájékozódik), filmeket (hacsak nem töltjük le őket, vagy nem moziban nézzük a friss termést), sorozatokat (már ami eljut ide Abszurdisztánba is), és Győzikét (én ugyan nem értem, kinek van erre igénye... de igény van rá)

Amit nem nagyon lehet nézni, az minőségi humoros műsor. Nemrég kettő is indult, az egyik a Showder Klub, a másik a Beugró. Én mindkettőn remekül szórakozom, utóbbin jobban; merem állítani, az utolsó 10 év legjobb magyar gyártású humoros adása ez az improvizációra és őrült helyzetekre alapozó műsor. Az eddigi részei megtekinthetők itt. Egyetlen probléma van csak vele: nincs reklámja, a legtöbben nem is tudnak a létezéséről. Talán épp ezért akarják megszüntetni.
Szerencsére vannak rajongók is, akik tevékenyek a kedvenc műsoruk érdekében, létrehoztak egy online petíciót is - bár aligha lesz bármi eredménye, de azért jó látni, hogy alig két nap alatt több mint 4000-en írták alá...

Nyugodtan olvasgatom kedvenc hírportálom, amikor erre az írásra bukkanok: [link]. Most tekintsünk el attól, mennyire abszurd azt feltételezni, hogy egy normális, egészséges pszichével rendelkező ember ámokfutó tömeggyilkossá lesz a játékok hatására, inkább nézzük, mik lehetnek a törvény elfogadása után betiltva:

- FPS/TPS-ek; nincs ezen mit magyarázni, ritka az olyan lövöldözős játék, ahol kizárólag nem emberi lényeket kell levadászni...
- RPG-k; gonosz varázslók, banditák, árulók mindig is célpontok voltak...
- MMORPG-k; kizárólag PvE megközelítésű MMO-ról nem nagyon tudok, olyanról, amelyben nincs humanoid ellenfél, meg végképp nem...
- RTS-ek: gondoljunk pl. a Warcraft 3-ra, Arthas mint Death Knight kvázi kiirtja a népét...
- konzolos verekedős játékok; MK referenciának azt hiszem épp elég (a Tekkent és újabb társait sajnos nem ismerem)...

Ez semmiképpen sem lehet a jövő útja, egy - hangsúlyozom - egészséges társadalomban. Az más kérdés, hogy mennyire egészséges jelenleg pszichésen a tömeg és/vagy az egyén.

Emberek vagyunk, játszunk, és mindezt azért, hogy szórakozzunk. Ki focizik, ki sakkozik, én spec. az MMORPG-kbe vagyok mostanában beleszerelmesedve. De vannak dolgok, amik enyhén szólva is nevetségesek... Mint pl. ez: [link]. Akinek nem világos: ez gyakorlatilag egy ún. ''bot''-program, azaz olyan külső progi, ami a játékos karakterét automatikusan mozgatja és bizonyos cselekedeteket végrehajt (itt ugye ellenségeket öl, összegyűjti a környéken található érceket/növényeket stb.). Az efféle programok használatát a kiadó cég EULA-ja tiltja, ezzel a fejlesztők is tisztában vannak ([link]).
És most jön a java: [link] - azaz beperelték a játék fejlesztőjét, mert betartja a saját szabályzatát és kitiltja a botot használó csalókat. Ez vicc. Legalábbis remélem.