Sziasztok.

Ez lesz a legelső Logout bejegyzésem, aztán kiderül, hogy az utolsó-e, de úgy érzem, hogy valahova le kell írjam azt a frusztrációt, amit lassan 4. hónapja érzek magamban. Igazából nehéz lenne nem érezni.

Konkrétan tombol bennem a frusztráció, és az, hogy igazából 23 évesen tökre úgy érzem, hogy sehova se vagyok jó.

Történetem 2018-ban kezdődött: az iskolából megszabadulva úgy gondoltam, hogy majd milyen jó lesz a felnőttélet, mindig is ezt vártam, hogy érettségi után elkezdhessek dolgozni, hogy megmutathassam a szüleimnek, hogy igenis vagyok valamire való.

Megismerkedtem egy nálam konkrétan egy hónappal fiatalabb sráccal: jól menőüzlet, fasza vállalkozás, pont abban mozog, amiben én. Fiatalkoromtól kezdve érdekelt a webdesign és a webprogramozás - értsd: 12 évesen létrehoztam a legelső G-Portálos weboldalam, és azt csinálgattam, fejlesztgettem. Szerettem, szeretem csinálni. Szerettem kifejezni azt, hogy mi jár a fejemben, hogy hogy érzem magam, ezért 2012 óta blogolok, tehát maga az írás nem áll messze tőlem, csak sose voltam igazán menő blogger. Szerettem csinálni, akartam csinálni, önkifejezés volt számomra, és ezt kamatoztatni akartam. Nyilván G-Portál után fejlesztettem magam, és nem álltam meg Wordpressig, és Wordpress blogom is volt, viszont utána visszakanyarodtam a G-Portálhoz, mivel a gyökerek visszahúztak - ettől függetlenül nem adtam fel a Wordpresses pályafutásom sem, csináltam ott is weboldalakat. Sőt.