- Azért hívattam magát, Pilisi kartárs, mert a fülembe jutott, hogy maga tegnap reggel meglehetősen furcsa beszélgetést folytatott Mecsekivel, a beosztottjával. Elmondaná, miről beszéltek?
- Készséggel, csoportvezető kartárs. Mecseki bejött hozzám, és vitatta egy intézkedésem helyes voltát. Erre megmagyaráztam, hogy én a felettese vagyok neki, az intézkedéseimért én vállalom a felelősséget, tehát akármennyit is vitatkozhatunk, a végén amúgy is csak nekem lehet igazam.
- És ezt ön helyes álláspontnak tartja, Pilisi kartárs?
- Igen. Úgy vélem, hogy túl sok időt fecsérlünk el látszatvitákra, holott eleve bizonyos, hogy annak lesz igaza, aki magasabb beosztásban van.
- Ez nagyon vitatható nézet, Pilisi kartárs. Sőt. Azt is mondhatnám, hogy antidemokratikus nézet, ha erősebb kifejezéseket akarnék használni. Nem gondolja?
- Nincs kizárva, csoportvezető kartárs. Lehet. Sőt. Ha ön mondja, egészen biztosan.
- Nahát. És most távozhat. Köszönöm.

Indexen nézegettem a híreket, mikor a bulvár rovatnál megakadt a szemem egy rég várt cikken.. Ez azz.. A munkásosztály lecsapott.

Hogy is volt az a jelmondat? "Munkás ököl vasököl, oda sújt ahova köll!"

Annyi hasonlót átéltem már.. Ilyet nem lehet tenni.. hmm?
Szerencse, h nem egy nagy, kigyúrt, napszemüveges kopasz állat vagyok, már rég ülnék hirtelen felindulásból elkövetett súlyos testi sértésért, gondatlanságból elkövetett emberölésért, vagy gondatlaságból elkövetett maradandó egészségkárosodást okozó súlyos testi sértésért, vagy ezek valamilyen kombinációjáért.

Van egy idevágó weblap, katt a képre az indításhoz. Remélem nem nehéz rájönni miről is szól az oldal. (Tanácsadás.)

A Közlekjedésfejlesztési Központ hatalmas irodaházának udvarán vakító fénnyel, hangtalanul egy különös formájú légi jármű szállt le. Olyan volt, mint egy körülbelül harminc méter átmérőjű, lefelé fordított mélytányér, kerek ablakokkal, s rejtélyes, antennaszerű nyúlványokkal. Aztán kis ajtó nyílt a jármű tetején, s egy fehér leples férfi szállt ki belőle, ezúttal a szó szoros értelmében szállt, s a Központ bejáratához lebegett. A kapuőr nem vette észre, mert éppen lottószelvényt töltött ki, a férfi tehát baj nélkül bejutott az épületbe, s a harmadik emelet 42. számú irodahelységét kerteste fel. Belépett a szobába, udvariasan köszönt, s noha senki sem fogadta köszönését, egy cseppet sem elbátortalanodva lépett oda egy asztalhoz.
- Jó napot kívánok!
- Tessék! - mondta a középkorú, gyanakvó arckifejezésű tisztviselő.
A fehér leples férfi udvariasan mosolyogva kezdett el beszélni:
- Kérem szépen, nem tudom tetszik-e rám emlékezni. Körülbelül hat esztendővel ezelőtt voltam itt, s egy közlekedési újítás tervrajzát hoztam. Néhány szóban azt is elmondtam miről van szó, s bátorkodtam kifejezést adni igénytelen nézetemnek, hogy újításom nagy lépéssel viszi előre a közlekedés ügyét. Ha még tetszik emlékezni szavaimra, kifejtettem, hogy új rendszerű járművem gondolatenergiával halad, vagyis sem benzin, sem olaj, sem szén nem kell hozzá, tehát nagy megtakarítást lehet segítségével elérni. Költségvetést is mellékeltem hozzá, s ebben kiszámoltam, hogy egy négyszemélyes családi jármű mindössze százhúsz forintba kerül. A jármű gyorsasága néhány mikronnal eltér ugyan a fény sebességétől, de ez sem az én hibám, hanem a kissé merev fizikai törvényeké. Akkor át tetszett venni a dokumentációt, és azt tetszett mondani, hogy mindenesetre felírja a címemet.
- Na és? - kérdezte a tisztviselő.
- Ezért jöttem - mondta szerény meghajlással a férfi. - Közben ugyanis megváltozott a címem. Úgy történt, hogy odahaza elkészítettem a járművet, s néhány kísérleti űrutazás után átrepültem a Benedictus-köd Haruspex bolygójára, mivel annak a légköre jót tesz az asztmámnak. Sajnos csak most jutott eszembe, hogy nem értesítettem önöket a címváltozásról. Ezért jöttem most bejelenteni.

Jó kis félreértés ért a minap.

Aki szokott utazni például repülővel, az tudja, h a jegyet kartonborítékba teszik, amin az utazási iroda logója van, meg repülők, pálmafák, tengerpart, csajok, strand, csak úgy árad a borítékról, h minimum egy Hawai tengerpart az úticél.

Még akkor is, ha nem az.

Én ugyanis a Budapest Parádé Bónuszra vettem jegyet a helyi Ibusz irodában, és ebbe a borítékba tették bele nekem is. Kifelé az utazási irodából, kezemben a borítékkal, és némi prospektussal elhiszem, h úgy tűntem, mint aki nyaralni megy, és a Last Minute jegyét pont most vette át.

Csak mert most írtak msn-en, h "Hallom elutazol?"
Persze lövésem se volt honnét ered ez a m×rhaság, de kiderült, h bizony láttak engem többen is kijönni onnét, és hát miért nem mondom el, h kivel megyek... pppppppffffffffffff...

Régóta esz a méreg, hogy jóformán mindegyik újságíró kollégámnak sikerült már riportot készítenie valamely kihalóban levő mesterség utolsó képviselőjével, csak elém nem került még soha senki közülük, nagyon megörültem tehát, amikor a zsormicei tanácsházán felhívták a figyelmemet Suta Balog Béni bácsira, aki az alvégen lakik, és ő az utolsó birizna-pörkölő.
Legott útnak indultam, rátaláltam, szívélyesen fogadott, és bevezetett a műhelyébe. Csipkés szélű, nagy fakád állott a helyiség közepén, mellette felfordult hintaszékre emlékeztető micsoda, aztán ládák, ládafiák, falba vert kampókon pedig különös alakú, ódon szerszámok.
- Szóval Béni bácsi itt pörköli a biriznát. - néztem körül szakszerűen.
- Ugyan már! - rázta meg a fejét a hajdan szálfa termetű, töpörödött mester. – Itt csak a süllyölést csináljuk, a kortoncafeszítést, itt csávázzuk a kenzért, mutykoljuk a biriznát diópácban. Pörkölni kint pörköljük az udvaron, már csak a fruttyázás miatt is, mindjárt más a színe.
- Hányan vesznek részt a munkában? Azért kérdem, mert többesszámot tetszett használni.
- Mink ezt már csak így szoktuk. De biriznát már csak én pörkölök az egész országban, én vagyok az utolsó birizna-pörkölő. Az apám is az volt, annak az apja is, Ádámig. Mert virágzó mesterség volt ez az ánti világban, a hetedik határból is idejártak az emberek biriznát pörköltetni. Azóta nagyot fordult az élet. Most beat-zene kell, op-art, meg miniszoknya. Jó esztendő az, amikor vevő akad egy-egy pörkölt biriznára. Meg az is baj, hogy mi megadjuk a módját, aki nálunk pörköltet biriznát, életében nem nyűvi el, ezért nem is vesz másikat. Hát csak így tengődünk, kérem.
- Család van-e?
- Hogyne volna! Öt fiam van, meg néhány lánygyermek, de mind más szakmát tanult, velem kihal a birizna pörkölők nemzetsége.
- Sajnálja?
- Sajnálom.
- És mondja, Béni bátyám, ha manapság olyan kevesen pörköltetnek biriznát, miből él ilyen jól? Látom új kerítést húzott, Skoda autója van, hátul meg építik éppen a garázst.
Béni bácsi suttogóra fogta a hangját:
- Nem árul el a tanácsnál?
- Nem én!
- Hát az úgy van, hogy magamfajta idős embernek ugyebár könnyebben rájár a keze olyan munkákra is, amikre nem szól az engedélye. Főleg persze csak olyan kis reparálásokat csinálok.
- Mégis, miket?
- Ami jön. Összeütöttem magamnak egy oszcilloszkópot, meg egy szignál generátort, ha meg jönnek a szomszédok, hogy így a nagyfrekvenciás áramkör, úgy a kimenő trafó, hát megjavítom nekik azt a fránya televíziót, meg rádiót. Aztán hogy is hívják azt a masinát, amelyiken két küllős kerék forog, az ember rábeszél, a hangja meg rajta ragad?
- Magnetofon.
- Az a, magnetofon. Nem könnyen jár rá az én nyelvem ezekre az újmódis szavakra.
Kezet ráztam az öreggel.
- Köszönöm a felvilágosításokat, minden nagyon érdekes volt, a viszont látásra.
- Isten megáldja - búcsúzott az öreg magyar, egy tisztes iparág művelője, és kikísért a kapuig.
Csak itthon döbbentem rá: elfelejtettem megkérdezni, mi is az a pörkölt birizna. Hát, vissza már nem megyek, hiszen kihalóban van úgyis.

Wazz, menő vagyok nagyon.

13. vagyok a Hackthat-ben.
Ennél feljebb más biztos nem fogok kerülni.
A toplista csak az első ezer helyezettet mutatja; ezért igazából nem tudni hányan játsszák összesen, de láttam már harmincegynéhányezres víruslinket is.

http://www.hackthat.net/df/ddos/3398/index.html

Ha erre a linkre rákattintasz, az nekem jó.
Neked sem fog fájni, de igazából nem azért írtam ezt, h rákattints. Valószínűleg már amúgy is megtetted, mert ez van kint aláírásomként is.

Annak idején az Atyaúristen nevű beruházó a Föld megteremtésére a 2645. számú Építőipari Vállalatnak adott megbízást. A megrendelés egy összkomfortos bolygó megtervezésére és felépítésére szólt, amely alkalmas arra, hogy akik 60-100 év időtartamra ide kapják beosztásukat, a legnagyobb kényelemben élhessenek.
Néhány év alatt elkészültek a tervek és tervmódosítások, lezajlottak a kötbérperek, felépítettek néhány felvonulási bolygót, így az egész építkezésre csak hét nap jutott. Az összecsapott munkának ma is számtalan következményét érezzük, mert a minőségi átvétel sem volt megfelelő. Erre vonatkozóan elfogadhatjuk Madách Imre tanulmányának azt a részét, amelyből megtudhatjuk, hogy egy csomó karrierista szemet hunyva a hibák felett, egyfolytában hozsannázott. Egy bizonyos Lucifer merészelt csak a mű néhány hiányosságára rámutatni, de őt elbocsájtották, és mehetett a pokolba. A többiek meg vígan hozsannáztak tovább a hűvösben.
Az első hibák persze hamarosan jelentkeztek. Még le sem járt a garanciális idő, máris elromlott a vízvezeték, és az egész bérleményt elöntötte a vízözön. Negyven napig tartott, míg végre egy szerelő megjavította a hibát. Töméntelen sok kár keletkezett, és máig sem száradtak fel a pocsolyák, melyeket tengereknek nevezünk.
A szakipari munkák hanyag elvégzése miatt elromlott a központi fűtés, és beköszöntött a jégkorszak. Az emberek cidriztek, és szidták az illetékeseket, de a felelősséget az Atyaúristen sem vállalta.

Valakinél láttam itt egy aláírást a kommentjeinél.

"És Isten mondá: Íme a 11. parancsolat, ne feledd, a Core 2 Duo-t húzni kell, ezt ismételgesd fiaid és lányaid előtt, vérrel írd ajtófélfádra..." 6Móz69:23

Hát én felírtam.
Igaz, még nincs Core 2-esem, de ami késik nem múlik.

Na jó, ezt a monitort már nem használom, csak most üzemeltem be a poén kedvéért.

Index hír:
A MÚOSZ szerint rasszista a Móricka című vicclap

Gondolom erről a meséről van szó: Tanulságos.
Le is megyek, veszek egy Mórickát, Tescoban remélem lesz még belőle.

Hmm, kicsit rákerestem. Tele van vele a net. Még maga képregény jópár oldala is scannelve van. Ezt a hisztit.

A minap vettem észre, mikor a sofőr mögé ültem le egy Esztergom-Budapest járaton.
Ilyen formában még nem láttam senkit rendre utasítani.