Sokan gondoljuk úgy, hogy a screenshot, a házilag készített video felvétel a miénk, bármilyen játékról készüljön is, és persze szabadon felhasználható, terjeszthető, hiszen mi készítettük, a mi munkánk van benne, a miénk. Valójában a legtöbb ilyen screenshoton szereplő képet az általunk játszott játék (vagy az általunk használt egyéb software) állította elő, és annak minden részlete a fejlesztő és a grafikusok a tulajdona, és nekünk a legtöbbször hivatalosan nincs jogunk feldolgozni, lementeni. Hacsak a játékhoz (mert első sorban a játékokról van szó) adott licence, vagy valamely más a szerzői jogok tulajdonosától származó hozzájárulás nem változtat a helyzeten. Legtöbbször persze az ilyesmi legalább hallgatólagosan megengedett, amíg például nem kezdjük el árúsítani a wallpaper és avatar gyűjteményünket, nem nyomjuk pólóra ipari módszerekkel nagy mennyiségben a rögzített képeket, a játék nevét, egyszóval ha nem rontjuk el az üzletüket.
Élni és élni hagyni, profitálni abból, hogy a rajongók olyanra is használják a játék képeit, zenei anyagát, amire nincs feltétlenül engedélyük. A játék kiadók nem véletlenül így állnak hozzá. Fan fictiont feltehetsz az oldaladra, de a játékhoz kapcsolódó regényt nem adhatsz ki, és még számos hasonló kötöttséggel kell számolni. De hogyan készítsünk jó screenshotot? A válasz egyszerű: Kétféle jó screenshot van, ami elsősorban a játék készítőié, a másik ami elsősorban a tiéd. Az utóbbi azonban nem mindig marad meg screenshot szintjén. Design, wallpaper, pólóra nyomható kép, és számos egyéb alkotás készülhet belőle.
Ha a játék egy szép jelenetét lemented screenshotként, akkor te csak a pillanatot kaptad el, amit a legtöbb játékos láthat, és nem is nehéz elkapni a pillanatot, keveset tettél hozzá a játékból, keveset vettél el belőle, de a screenshot remekül megmutatja milyen is a játék amivel játszol, és miért is tetszik neked. A hasonló ízélésű, érdeklődésű játékosok figyelmét felkeltheti, ezzel a screenshot elérheti a célját. De nem lesz igazán a tiéd. Persze emlék az lesz, akár neked, akár egy egész klánnak. Egy fantasy MMORPG esetében az első sárkányölés a csapattal például ilyen emlék, nem véletlen, hogy screenshotot szeretnél. A sokadik már nem az, talán a 10. a 25. az 50. vagy a 100. jubileumi...
Ha a játékból lementett képnek csak egy részletét használod, azt is esetleg effektezve, több képből állítasz össze egy nagyobbat, az ötlet, a kompozíció és a megvalósítás is a tiéd, akkor ismét egy érdekes helyzetet kapsz, Ez sokszor rólad mesél, sokszor a játékról. Ha az ötlet a tiéd, sokat dolgoztál vele, akkor bizony az alkotás is a tiéd. Többnyire nem használhatod fel szabadon, de az is igaz, amíg nem milliós üzletekről van szó, addig a kiadó többnyire nem szól érte, ha pedig nagy üzletről van szó, akkor többnyire meg lehet velük egyezni.
Mindegy, hogy pólót készítenél, vagy a NeverWinter Nights 2 toolsetjével kinyomtatható (kinyomtatott) ''térképeket'' szerepjátékosoknak, amíg magad szórakozására csinálod, addig nem szól a fejlesztő, hiszen belőled, a vásárlóból, játékosból él, és ezzel nem ártasz neki, ha viszont anyagi haszonról álmodozol, akkor nem árt tudni, hogy a játék fejlesztőit is megilleti némi részesedés.
Hirdetés
Kié a screenshotom?
A P2P fájlcserélők elődei
Míg a legtöbb ember ösztönösen az FTPre mutatna, a megoldás csak félig igaz. Valóban sokan használták az FTP servereket különböző tartalmak csereberéjére, de ez a megoldás nem nevezhető P2Pnek. Technikai értelemben az FTP vagy számos más adatátviteli megoldás lehetne a P2P elődje, valójában azonban ez nem feltétlenül igaz. Akad viszont két másik előd: A klubok, ahol az adatokat (programok, zenék, stb) az emberek egymás között cserélgették, és a különböző BBSek.
Az adatátvitel eszközei a különböző adathordozók voltak, a C64 korszak kazettái, az Amigahoz, PChez egyaránt használt lemezek mellett megjelentek a streamerek, sőt a DAT kazettára dolgozó adatrögzítő rendszerek is. A mobil rack, a merevlemezek ki és be szerelése a klubokon, különböző találkozókon, partikon jelentették sokak számára az adatok kicserélésének módját. Persze magnókazettát is lehetett másolni, valamint a VHSen terjedő filmek sem voltak biztonságban. A kazetták árában persze már akkor is volt jogdíj. Az emberek pedig megosztották egymással a tapasztalataikat, mit és hol lehet kicserélni, és persze a klubok is hirdették magukat. Karácsony táján akadt Computer Karácsony is, ahol például az év újdonsága, ''szoftverrendőrség'' akkori vezetése el próbálta magyarázni miért is rossz a cserebere, és bizony az ősrégi C64esekre elérhető játékok is jogvédettek, akkor is, ha nincs kiadó. Mi pedig már a DDs lemezek korszakában is többet vettünk egy hajlékonylemezre, vagy egyéb adathordozóra, mint a kiadók és a fejlesztők gondolták.
Nem, nem csak a 800.com a tömörítés (pkzip, ARJ) jut eszembe, hanem a commodoros korszak eredményei: A kazettás turbo, valamint az ollo, aminek a segítségével a lemeznek a két oldalára lehetett adatot rögzíteni... A PCsek esetében akár az RLL kártya (a korabeli merevlemezek esetében a vezérlő java még nem a merevlemezen volt, hanem egy külön kártyán, az MFM és az RLL kódolás közötti váltás másfélszeresére növelte a merevlemez kapacitását), vagy a jó öreg stacker (nem stacker házak, hanem a valós idejű tömörítéssel dolgozó segédprogram) is eszembe jut. Nem született még olyan adathordozó amin az ember ne próbált volna meg több adatot tárolni. És az ember mindig szívesen cserélt adatokat.
Mindezek mellett léteztek BBSek is, ahol a BBSre való csatlakozás (modemes kapcsolat közvetlenül közted és a BBS üzemeltetője között) után a felhasználló és a tulajdonos között folytatódhatott a cserebere. Az egyetlen ''konvertibilis valutát'' ebben a világban a az erotika jelentette. A fotómodellek fürdőruhás képeitől kezdve a keménypornóig minden ilyesmi elfogadott fizetőeszköz volt. Aki nem érti, hogy egy erotikus tartalmú GIF hogy lehetett értékes, nem árt, ha eszébe jut, akkoriban sokáig az volt a kérdés, hogy 16 színű módot használunk, vagy kell 256. Az pedig, hogy az 1024*768 ''non-interlaced'' volt az még egy darabig ritka maradt. Van valakinek kedve megnézni egy mai erotikus fotót 640*480as felbontásban, 16 színnel? Eselteg kisebb felbontás, de 256 szín? Mielőtt legyintenénk: A 256 szín az egyszerre 256, valójában több mint 200000 szín közül kiválasztva, a valamivel VGA alatti felbontás, az ennyi össz szín pedig a mobiltelefonok világából ma is ismerős lehet. Az erotika pedig ott, fekete fehérben is erotika volt. Ugye, hogy nem is olyan idegen az a világ?
Miért nem volt akkor éles konfliktus a zenét, programokat cserélgető emberek, és a kiadók, jogvédők között? A válasz egyszerű volt: A kiadók is ismerték a csereberét, sokszor a döntéshozók is ilyen környezetből kerültek ki, embereket láttak és nem adatokat elmaradt profitról, adatforgalomról, egy számukra idegen világról. Mert tetszik, vagy sem, nagyon sok zenésznek, kiadónak ma is idegen az informatika világa. Idegen, és ellenséges. Nem azt látják, hogy a Sony-BMG által illegálisan telepített rootkit (ennek az ilyen telepítése amúgy bűncselekmény) által nyitott biztonsági réseknek köszönhetően egy fiatal bölcsész hallgató lány az adatvesztéssel küszködik, kicsúszik a határidőkben sír... Hanem azt látja, a következő hónapban ez a jogvédős megfogalmazás szerinti ''szemét bűnöző szuka'' inkább letölti az albumot, és nem fizet, és mennyit kell költeni az ilyenek miatt másolásvédelemre, kapcsolódó jogi költségekre, és ez még akkor rúg belénk, amikor a rootkit ügy miatt a szokásosnál kevesebb a hasznunk. Hogy? Egyetemista, és miattunk került bajba, veszélybe az ösztöndíja? Ugyan már, csak egy veszélyes statisztika, egy szemét erkölcstelen szukának és bűnözőnek beállított számadat a ProArt adatbázisában.
A kialakult helyzet társadalmi veszélyességéhez nem fér kétség, akár rootkit ügyről, akár zsarolásról, az adataink illetéktelen kezeléséről, stb. beszélünk, akár a magáncélú másolás jogának korlátozásáról, a biztonsági másolat készítésének kötelezően megadandó jogának korlátozásáról, a starforce fejlesztőinek kétes ügyeiről (pl. GalCiv ügy) jól látszik, megoldásra pedig szükség van. A kiadók pedig a rootkit ügy után sem érzik úgy, az ő társadalmi felelősségük is, hogy megoldást keressenek, kommunikáljanak, fenyegetés helyett meggyőzzék az embereket, tiszteljék mások jogait. Ők továbbra sem embereket, hanem statisztikákat akarnak látni, hanem statisztikákat amik elleni küzdelemben a törvényes és törvénytelen eszközök, az ártatlan fogyasztónak okozott jelentős károk, stb. számukra belefér. Az önbíráskodás, a rootkit ügy, a zsarolás, stb. kapcsán mindenki el tudja dönteni, a magáncélú másolás jogával élő felhasználló, vagy a kiadói oldal egyik vagy másik képviselője a bűnöző.
De a megoldásért nekünk, fogyasztóknak kell tenni, ha már a kiadókra nem számíthatunk, és ehhez az első lépés a probléma megértése, az elfogadható középút megtalálása. Ugyanígy fontos, hogy a zeneipar, filmipar új generációja már megtanul együttélni a file cserélőkkel, megtanulja őket a saját haszna érdekében használni, és megtanulja a saját termékeit úgy forgalmazni, hogy ezekből ne legyen kár. Hosszú távon ez is megoldás lehet. Megértem azokat akik haragszanak a kiadókra, proartra, nem érzik az erőszakot, mert látják a P2P előzményeit, ismerik miért fizetnek egy üres CD megvásárlásakor, de nekik is el kell fogadni: Vagy van megoldás, vagy marad az erőszak. Ha nem tesznek a megoldásért, ők is felelősek a kialakuló helyzetért.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
2
Kinek árt a letöltés? - 3. rész
A cikk előző két részében a zenei CD életciklusáról és a lehetőségekről volt szó, de alapvetően felmerül egy kérdés: Pontosan kinek, és hogyan árt a letöltés? Nem pusztán a P2P hálózatokról beszélhetünk, hanem az egymás közötti csereberéről (ez egyértelműen másolás) valamint a különböző zenei boltokból való vásárlást is. Alapvetően CDt ugyanis 5 okból vehetünk: Mert hozzá szeretnénk férni a zenéhez, mert kötődünk az együtteshez és gyűjtjük, mert így biztosítjuk az adott együttes jövőjét, ajándékba vagy mert egyszerűen meglátjuk és megtetszik. A letöltés lehetősége, legyen szó akár online vásárlásról is, hatással lehet a vásárlási szokásainkra. Az igazság szerint a nagyobb internetes áruházakban vásárolt CDk is jelentenek bizonyos problémákat a zene forgalmazás számára.
Az ok igen egyszerű: Ahhoz elég Internetes vásárló van, hogy az online vásárlás által elvont bevétel sok üzlet számára problémát jelentsen, ahhoz viszont kevés az Internet felhasznállók és Internetes vásárlók száma, hogy ezeket a boltokat képes legyen teljes mértékben kiválltani. Ráadásul, az Internetes vásárlás két esetben is problémás: Nagyon ritkán adódik olyan alkalom, hogy valami csak úgy megtetszene. Ha egy bevásárlóközpontban sétálsz erre sokkal nagyobb esély van, de egy belvárosi séta nyomán a kirakatba benézve, vagy egy lemezboltban is. Ajándék vásárlásakor is sokszor fordul elő, hogy konkrét elképzelés hiányában azt vesszük meg ami felkelti a figyelemünket, a CD, DVD erre sok szempontból ideális volt, ha személyre szabott ajándékról volt szó. Ha könnyen botlunk bele.
Ha az Interneten tudatosan vásárolunk, már jóval kevesebb esélllyel botlunk bele véletlenül a megfelelő ajándékba, hiszen tudatosan vásárolunk, és ritka az, hogy a kapcsolódó termék egy másik ismerős számára lenne ideális ajándék. Ha pedig direkt ajándékokkal foglalkozó oldalra megyünk... nos nem CDre fogunk akadni. Aki pedig nem vásárol az Interneten, természetesen annak vásárlásaira is hatással vannak a boltbezárások.
A CD nem pusztán a rajongók gyűjteményében mutat jól, de a környezeted is látja milyen zenét hallgatsz, esetleg ők is vásárolnak, akár neked, akár maguknak. A letöltés, vagy a házilag MP3ba konvertált gyűjtemény egyaránt megfosztja az együttest ettől a reklámhordozótól, akár legális letöltésről van szó, akár nem. A hatásoknak azonban még nincs vége. Mivel a felhasznállók elvárásait nem alakítja új technológia, és az ezt kiszolgálló marketing, az MP3 jelentette kényelem, elérhetőség, gyors terjesztés viszont egyre inkább beépül az elvárásainkba.
Nehéz bármilyen fizikai adathordozót kitalálni, ami a hagyományos terjesztési úton is sikeres legyen, hiszen a megváltozott elvárások nem a minőséget, hanem a hordozható zenei gyűjtemény méretét határozzák meg, ez pedig gazdaságosan nem köthető fizikai adathordozókhoz. A következmények pedig könnyen megismerhetőek. A zeneipar lehetőségei pedig egyre szűkebbek.
Akad még egy fontos kérdés: Az Interneten megjelenő konkurencia és az illegális letöltések egyaránt növelik a kereskedők kockázatát, ez pedig kereskedőket riaszthat el, győzhet meg arról, hogy érdemesebb inkább más árulniuk. Nem kell, hogy a P2Pről való letöltés valóban csökkentse az eladásokat, elég az, ha a többi tényező csökkenti, a kereskedő pedig fél ezektől a letöltésektől. Az ''az nem kell, már megvan az Internetről'' jellegű megjegyzések attól függetlenül ártanak, hogy CD rendelés, MP3 vásárlás, vagy P2P letöltés áll mögöttük.
Ugyanakkor az emberek elvárják a RIP lehetőségét, nem szeretik a másolásvédelmet, sokszor tudatosan is kerülik a védett tartalmakat, ami tovább rontja a helyzetet, el lehet képzelni a Sony - BMG féle rootkit ügy publicitását. Az ilyen esetek kirobbanása összefügg a letöltések vélt vagy valós veszélye elleni küzdelemmel, ez az összefüggés is jelzi a P2P terjedése, és a kiadók hasznának csökkenése között sok közvetlen vagy közvetett összefüggés van. Nem pusztán az, hogy aki letölt az szerintük a letöltéssel a vásárlást pótolja (ami messze nem mindig van úgy). Lehet beszélni a másolásvédelemre, jogvédő szervezetekre, stb. költött pénzre, a rendőrök ''oktatásának'' költségeire.
Ugyanakkor a legtöbb befektető, hitelező is elvárja a kiadóktól a vélt vagy valós veszélyek elleni közdelmet, ami adott esetben további fenyegetést, károkat jelent. Függetlenül attól, hogy a letöltött zene kis közösségben hogy hat. A kiadók számára kényelmes a P2Pt hibáztatni, ám a P2P vesztesei nem elsősorban a kiadók.
A nagy tételben való hamisítás nem új dolog, már a magnókazetták, VHS kazetták idejében is gyakori volt a másolt termékekkel való kereskedelem. A P2P pedig ezekre is hat. Egyfelől sokkal könnyebb dolgok van a hamisítóknak, a P2P ugyan már elérhető, másfelől többen versenyeznek ugyanazon a piacon, harmadrész a rendőrség jobban figyel rájuk... negyedrészt, egyre kevesebb embernek nyújtanak jó lehetőséget az ilyen kalóz CDk, DVDk. A zenéhez való hozzáférés már nem sokat ér, az eredeti megvásárlásának a többi oka viszont megmarad. A P2P terjedése, ha a legális vásárlást sikerül megerősíteni, pont a hamisítványokra költött pénzt terelhetné a legális piac felé. Ugyanígy számít az, hogy sokan a P2Pről megismert zenéket megveszik, ajánlják (reklámérték) amire több sikertörténet a példa, mint az is, hogy sokan nem veszik meg eredetiben amit letölthetnek.
Igen ám, de ők korábban is sokszor csereberéltek, rádióból rögzítettek műsort, stb. valamint nekik a kalóz kazetta, stb. korábban is olcsóbb volt. Hogy ez a jelenség mennyiben terjed, a P2P előbb említett előnyös tulajdonságai mennyit tudnak befolyásolni nem feltétlenül számít a legjelentősebb szempontnak. Márpedig a megoldás megtalálásához ezeket a szempontokat kellene értékelni. Meg kell tudni, mit vár el a P2P közösség, mit várhatnak el a kiadók. Létezik-e mindkét oldal számára korrekt módon elfogadható megoldás.
Abban kétségkívül igaza van az újságíróknak és a jogvédőknek, hogy érdemi vita nélkül nem vehetik figyelembe a másik oldal szempontjait, nekik viszont lépniük kell.
Kinek árt a letöltés? - 2. rész
Az előző részben beszéltünk a zenei CDk életciklusáról, ami sok szempontból indolkoja a példányszámok csökkenését, itt felmerült egy érdekes szempont: A CD mint technológia és termék élettartama. A kérdés egyértelmű: Milyen technológiák merülnek fel, mik és hogyan szorítják ki a zenei CDt a piacról, illetve volt-e a zeneiparnak lehetősége arra, hogy haladékhoz jusson. A válasz szinte bizonyosan igen.
Annak idején az SACD és a DVD/Audio közötti párharc vezetett oda, hogy egyik formátum sem lett sikeres, pedig a hallhatóan jobb hangminőség, kiegészítve a jobb térhangzással ok lehetett volna a zenei gyűjtemény frissítésére. Természetesen a DVD/Audio formátummal szembeni kezdeti ellenszenv elvezetett oda, hogy a fejlesztésben nem is vált a zeneipar igazi hangadóvá, így a formátum nem használja ki a DVD lemezben rejlő lehetőségeket, pedig egy két rétegű DVD lemez sokkal többet nyújthat zenei célú alkalmazás esetén is, mint a hagyományos CD. Nem csak a térhangzás, a magas hangok jobb visszadása, vagy a 24 bites pontosság, de a kiegészítő információk (beállítások, stb) számára elegendő hely, az esetleg azonos lemezen lévő karaoke verzió, stb. hamar népszerűvé tehette volna a formátumot. A lemezen lett volna hely más formátumú, mobil eszközökre optimalizált változatra. .
Az MP3 előnye nem elsősorban az, hogy letölthető, hanem a nagyobb mennyiségű magunknál tartható zene, az ID3, a jobban elkészíthető playlistek, az MP3 lejátszók lettek hát a CD lejátszók leváltói, ez pedig a zenei CDk piacára is kihat, sok más formátummal szemben az MP3 egyszerűen előállítható egy audio CD anyagából, hiszen nem tartalmaz semmi extra információt ahhoz képest. Senki sem fogja az MP3ra való átállás kedvéért a zenei gyűjteményét újra megvenni. Nincs ugyanis semmi olyan többletinformáció ami így hiányozna. A következmények ismertek.
De akad egy ennél fontosabb probléma is az MP3 formátummal: nincs szabványos adathorozó, az Audio CD háttérbe szorulása pedig megbosszulja magát. Ki fog 5-6 év múlva CDt ajánédkozni? És az MP3 hogy kerül a fa alá, vagy hogy lesz egy szépen becsomagolt ajándék része? Hogy lesz egy látható, megfogható, örömet szerző gyűjtemény része? Az eladási adatokat ezek a szempontok is befolyásolják.
A történetnek természetesen itt még nincs vége a történetnek, egyfelől nem az Audio CDnek akadnak riválisai, hanem az otthoni, út közbeni, stb. zenehallgatásnak is vannak riválisai. Az Internet, a játék konzolok, a mobiltelefon, stb. új lehetőséget jelentenek az idő eltöltésére, ha pedig kevesebb időt töltünk zenehallgatással, akkor kevesebb zenei CDre is van szükség, a zenei CDhez képest egy játék jobb ajándék, ez pedig tovább súlyosbítja az említett helyzetet.
S természetesen nem csak az idő, és az ezzel arányosan megjelenő igények, de a zenére költhető pénz is csökken azzal amit másra költünk. Egy Zenei CD és egy Számítógépes játék ár-érték arányát összehasonlítva érthető, hogy miért tud a játék győztesen kijönni az összehasonlításból akkor is, ha a számítógépes játékok fejlesztése körül is vannak problémák. De ahogy az egyik vezető közvéleménykutatásokkal, elemzésekkel foglakozó cég szerint a televíziós főműsoridő is veszélyben van, úgy a mozi és a DVD filmek is.
Az eddigi szempontok egyike sem volt kapcsolatban azzal, hol és mennyiért szerezzük be a zenét, a filmeket, de természetesen ez is problémát jelent. Nem pusztán az egymás közötti file csere, hanem akár az Interneten való kereskedelem léte is: Minden olyan vevő, aki a megszokott kereskedő helyett egy nagyobb portálról rendel albumot, vagy letölthető MP3at vásárol csökkenti a kereskedők bevételét. Ennek pedig több következménye is van.
A megélhetéshez nagyobb árrésre, kevesebb kockázatvállalásra és alacsonyabb költségekre van szükség, és nem minden kereskedő marad életben. Csökken a kínálat és ezzel ritkábban találkozunk, egyre kevesebb lemezre tud rábeszélni minket a kereskedő. A következményeket persze ismerjük. Ugyanakkor kevesebbet hallgatunk rádiót, kevesebbet nézünk klippeket a tévében. A webes áruházak ajánlói pedig ezt nem pótolják...
Amennyiben az album megvásárlása a zenéhez való hozzáférésen kívül más értéket is hordoz (például ennek köszönhető, hogy lesz következő, gyűjtheted, van hozzá nyomtatott kiadvány, esetleg poszter, stb) akkor a letöltés kedvcsináló is lehet a vásárláshoz, sokan hivatkoznak erre. Természetesen ez a hivatkozás valóban csak akkor ér valamit, ha valaki több CDt vesz meg a letöltések hatására, amit amúgy nem venne meg, mint ahány vásárlásról lemond, mert le is tudja tölteni. Természetesen a piacon vett hamisítványról való lemondás nem számít. Ezzel azonban elsősorban az írás következő részében foglalkozom majd.
Akad azonban több mai napig megválaszolatlan kérdés: Mi lesz az Audio CDk utódja? Szükség van a lemez eladásokra, vagy a koncertek, rendezvények, a zene egyéb felhasználási jogai (filmekben, játékokban, műsorokban, stb), az együttesekhez kapcsolódó egyéb termékek (merchandise), a szponzori pénzek jelenthetik a zeneipar jövőjét? Ha boltban sem nagyon hallgatunk bele, nem tetszik meg az album borítója, nem beszél rá minket egy kereskedő, hogyan tetszik meg majd a zene letöltések nélkül?
A játékpiac jövőjét a product placement is meghatározhatja, ez egy virtuális világ esetében igen értékes lehet. De lehet-e albumokat így reklámozni? Többnyire nem. Hogyan találkozunk tehát így a zenével? Ezzel is a folytatásban kell foglakoznunk.
Kinek árt a letöltés - Csökkenő eladások 1.
Nagyon sokszor hangzott el érvként a filecsere ellen, hogy a CD és DVD eladások száma, és a kiadók nyeresége az utóbbi években csökken. Bár más tanulmányok szerint az ilyen letöltések inkább hasznosak. A kérdés elsősorban az, milyen szempontok indokolják a CD eladások fokozatos csökkenését. Alapvetően 4 szempontból közelíthető meg a csökkenő eladások témája, a zenei CD mint termék életciklusa, a fogyasztók lehetőségei, a letöltések következményei, valamint a kiadók magatartásának következményei alapján. E cikk az első megközelítést képviseli, ám elsősorban közérthető ''konyhanyelven''.
Mint szinte minden termék, a zenei CD életciklusa is meghatározott szakaszokból áll, e szakaszok pedig hasonlóak akkor is, ha ezeket a szakaszokat egymástól lényegesen különböző, elsősorban az adott termékre jellemző folymatok határozzák meg. Érdemes meghatározni, hogy a zenei CD életciklusára milyen folyamatok vannak hatással a kezdetektől egésszen napjainkig.
A zenei CDk megjelenése utáni kezdeti időszakot elsősorban a kezdeti bizonytalanság jellemezte. A technológiának voltak egyértelmű hátrányai a kazettákkal szemben: Nem volt írható, így nem tudta azokat kiváltani. Mindezek mellett a technológia viszonylag drága is volt, ráadásul akadtak egyéb hátrányai is. Az elhatározás a technológia elterjesztésére azonban adott volt, a fejlesztők és a kiadók kiáltak mellette,... (?)
Ahogy egyre több vásárló volt, egyre több eladott eszköz, úgy csökkentek az egy eszközre jutó költségek, elkezdett terjedni a CD-ROM, megjelent a CD-R, az egyre olcsóbb lejátszóknak, és ezek egyre több eszközbe való beépítésének következménye, hogy egyre többen vesznek zenei CDket, az eladások üteme gyorsul, ez pedig az egy eladott példányra eső eladási költségek csökkenésével jár. A folymat látszólag egyre gyorsul, a kínálat viszont szinte teljes. (*)
De ezzel egyidőben egyre kevesebb olyan ember van aki még új vásárlóként jelenik meg, Bár az első vásárlók már lecserélték a zenei gyűjteményüket CDre és már csak újdonságokat vesznek 1-2 együttestől, az eladások száma mégis nagyobb mint valaha, hiszen a tömegek éppen ekkor cserélik le zenei gyűjteményük legjavát. A technológia már kiforrott, a fejlesztések megtérültek, a profit pedig jelentős. Az újabb termékek még kiforratlanok. (fejőstehén)
Az emberek többségének a gyűjteménye már CDken található, a CD viszont nem kopik, nem kell feltétlenül lecserélni. a régebbi zenék már régen CDn vannak, kevesebb az új megjelenés, a felhasznállók számára a CD már csak egy megszokott szintet jelent, az eladások pedig csökkennek. Tovább rontja a helyzetet, hogy a fogyasztók felismerik több újabb szórakozási lehetőség előnyeit a CD hallgatással szemben... Ahogy egyre kevesebb ez eladott példány úgy nőnek az egy példányra jutó előállítási költségek, ez pedig romló versenyképességhez vezet. Ha pedig egyre kevesebb helyen éri meg CDt árulni, az tovább ront az eredményeken. (döglött kutya)
Sokak számára ismerős lehet egy termék életciklusa kapcsán ez a 4 szakasz, és a történet egésze is. Megjegyzem, a szórakozás új formái: MP3, Podcast, videoblogok, mobil internet, számítógépes és mobilos játékok, ezekhez kapcsolódó videók, valamint a websztárok alkotásai (pl. Cuki)... Az internet terjedése és a zenei CD háttérbe szorulása közötti kapcsolat adott, az internet terjedése pedig azzal jár, hogy a filecserélők forgalma nő. Függetlenül attól, hogy ott milyen tartalom van, hogy a letöltés mit képes helyettesíteni.