Hirdetés
A cikk előző két részében a zenei CD életciklusáról és a lehetőségekről volt szó, de alapvetően felmerül egy kérdés: Pontosan kinek, és hogyan árt a letöltés? Nem pusztán a P2P hálózatokról beszélhetünk, hanem az egymás közötti csereberéről (ez egyértelműen másolás) valamint a különböző zenei boltokból való vásárlást is. Alapvetően CDt ugyanis 5 okból vehetünk: Mert hozzá szeretnénk férni a zenéhez, mert kötődünk az együtteshez és gyűjtjük, mert így biztosítjuk az adott együttes jövőjét, ajándékba vagy mert egyszerűen meglátjuk és megtetszik. A letöltés lehetősége, legyen szó akár online vásárlásról is, hatással lehet a vásárlási szokásainkra. Az igazság szerint a nagyobb internetes áruházakban vásárolt CDk is jelentenek bizonyos problémákat a zene forgalmazás számára.
Az ok igen egyszerű: Ahhoz elég Internetes vásárló van, hogy az online vásárlás által elvont bevétel sok üzlet számára problémát jelentsen, ahhoz viszont kevés az Internet felhasznállók és Internetes vásárlók száma, hogy ezeket a boltokat képes legyen teljes mértékben kiválltani. Ráadásul, az Internetes vásárlás két esetben is problémás: Nagyon ritkán adódik olyan alkalom, hogy valami csak úgy megtetszene. Ha egy bevásárlóközpontban sétálsz erre sokkal nagyobb esély van, de egy belvárosi séta nyomán a kirakatba benézve, vagy egy lemezboltban is. Ajándék vásárlásakor is sokszor fordul elő, hogy konkrét elképzelés hiányában azt vesszük meg ami felkelti a figyelemünket, a CD, DVD erre sok szempontból ideális volt, ha személyre szabott ajándékról volt szó. Ha könnyen botlunk bele.
Ha az Interneten tudatosan vásárolunk, már jóval kevesebb esélllyel botlunk bele véletlenül a megfelelő ajándékba, hiszen tudatosan vásárolunk, és ritka az, hogy a kapcsolódó termék egy másik ismerős számára lenne ideális ajándék. Ha pedig direkt ajándékokkal foglalkozó oldalra megyünk... nos nem CDre fogunk akadni. Aki pedig nem vásárol az Interneten, természetesen annak vásárlásaira is hatással vannak a boltbezárások.
A CD nem pusztán a rajongók gyűjteményében mutat jól, de a környezeted is látja milyen zenét hallgatsz, esetleg ők is vásárolnak, akár neked, akár maguknak. A letöltés, vagy a házilag MP3ba konvertált gyűjtemény egyaránt megfosztja az együttest ettől a reklámhordozótól, akár legális letöltésről van szó, akár nem. A hatásoknak azonban még nincs vége. Mivel a felhasznállók elvárásait nem alakítja új technológia, és az ezt kiszolgálló marketing, az MP3 jelentette kényelem, elérhetőség, gyors terjesztés viszont egyre inkább beépül az elvárásainkba.
Nehéz bármilyen fizikai adathordozót kitalálni, ami a hagyományos terjesztési úton is sikeres legyen, hiszen a megváltozott elvárások nem a minőséget, hanem a hordozható zenei gyűjtemény méretét határozzák meg, ez pedig gazdaságosan nem köthető fizikai adathordozókhoz. A következmények pedig könnyen megismerhetőek. A zeneipar lehetőségei pedig egyre szűkebbek.
Akad még egy fontos kérdés: Az Interneten megjelenő konkurencia és az illegális letöltések egyaránt növelik a kereskedők kockázatát, ez pedig kereskedőket riaszthat el, győzhet meg arról, hogy érdemesebb inkább más árulniuk. Nem kell, hogy a P2Pről való letöltés valóban csökkentse az eladásokat, elég az, ha a többi tényező csökkenti, a kereskedő pedig fél ezektől a letöltésektől. Az ''az nem kell, már megvan az Internetről'' jellegű megjegyzések attól függetlenül ártanak, hogy CD rendelés, MP3 vásárlás, vagy P2P letöltés áll mögöttük.
Ugyanakkor az emberek elvárják a RIP lehetőségét, nem szeretik a másolásvédelmet, sokszor tudatosan is kerülik a védett tartalmakat, ami tovább rontja a helyzetet, el lehet képzelni a Sony - BMG féle rootkit ügy publicitását. Az ilyen esetek kirobbanása összefügg a letöltések vélt vagy valós veszélye elleni küzdelemmel, ez az összefüggés is jelzi a P2P terjedése, és a kiadók hasznának csökkenése között sok közvetlen vagy közvetett összefüggés van. Nem pusztán az, hogy aki letölt az szerintük a letöltéssel a vásárlást pótolja (ami messze nem mindig van úgy). Lehet beszélni a másolásvédelemre, jogvédő szervezetekre, stb. költött pénzre, a rendőrök ''oktatásának'' költségeire.
Ugyanakkor a legtöbb befektető, hitelező is elvárja a kiadóktól a vélt vagy valós veszélyek elleni közdelmet, ami adott esetben további fenyegetést, károkat jelent. Függetlenül attól, hogy a letöltött zene kis közösségben hogy hat. A kiadók számára kényelmes a P2Pt hibáztatni, ám a P2P vesztesei nem elsősorban a kiadók.
A nagy tételben való hamisítás nem új dolog, már a magnókazetták, VHS kazetták idejében is gyakori volt a másolt termékekkel való kereskedelem. A P2P pedig ezekre is hat. Egyfelől sokkal könnyebb dolgok van a hamisítóknak, a P2P ugyan már elérhető, másfelől többen versenyeznek ugyanazon a piacon, harmadrész a rendőrség jobban figyel rájuk... negyedrészt, egyre kevesebb embernek nyújtanak jó lehetőséget az ilyen kalóz CDk, DVDk. A zenéhez való hozzáférés már nem sokat ér, az eredeti megvásárlásának a többi oka viszont megmarad. A P2P terjedése, ha a legális vásárlást sikerül megerősíteni, pont a hamisítványokra költött pénzt terelhetné a legális piac felé. Ugyanígy számít az, hogy sokan a P2Pről megismert zenéket megveszik, ajánlják (reklámérték) amire több sikertörténet a példa, mint az is, hogy sokan nem veszik meg eredetiben amit letölthetnek.
Igen ám, de ők korábban is sokszor csereberéltek, rádióból rögzítettek műsort, stb. valamint nekik a kalóz kazetta, stb. korábban is olcsóbb volt. Hogy ez a jelenség mennyiben terjed, a P2P előbb említett előnyös tulajdonságai mennyit tudnak befolyásolni nem feltétlenül számít a legjelentősebb szempontnak. Márpedig a megoldás megtalálásához ezeket a szempontokat kellene értékelni. Meg kell tudni, mit vár el a P2P közösség, mit várhatnak el a kiadók. Létezik-e mindkét oldal számára korrekt módon elfogadható megoldás.
Abban kétségkívül igaza van az újságíróknak és a jogvédőknek, hogy érdemi vita nélkül nem vehetik figyelembe a másik oldal szempontjait, nekik viszont lépniük kell.
