Első gondolatom az volt, hogy az influenza láza cibálja épelmémet, amikor késő éjszaka verítékben úszva ébredtem. De nem, igaz volt minden: 2009-ben Cobretti felügyelő kalandjait nézette velünk a kettő. Az első megdöbbenés után azonban valami titokzatos erő a képernyő kék fénye felé vonzotta a tekintetem és nem eresztette. Talán az a 18-as karika lehetett, amely szinte kéjesen gúnyolta a nyolcvanas évek eme remekét.

Persze, nem vitatom: Sly is the best! Ezek a felpumpált izmok, melyeket itt csak sejtet a sportpóló és a hosszú szövetkabát! Ez a beszédes tekintet, amit csak a mi biztonságunk érdekében rejt a vakfekete napszemüveg. És ugyan ki tudna többet kihozni ebből az arcizom-bénulással megáldott mimikából? Mr. Stallone akkora színész volt itt kérem, a maga 160 centijével, hogy még a szájából meredő fogpiszkálóval sem tudott játszani. De kit érdekelt ez, miután a retinánkba égette magát, a golyó ütötte seb átégetésével! A karakter sokszínű megformálása már a plakátról átjött és nem is tudta a film sem felülmúlni. (Legalább is a hímnemű egyed leírása alapján, aki ezt a mesterművet még az újpesti Fény Moziban láthatta. A szerencsés!) Az a délceg termet, amit nagyszerűen kiegészít a fekete árnyba burkolózó Kalasnyikov! Vagy a napszemüvegben tükröződő bűnös város! És a karakterformáló fogpiszkálót már ne is említsük!

Ne haragudjatok, hogy a blogomból kimásolva közhírré teszem életem egyik legnagyobb sikerélményét. (Leszámítva talán a két szülésemet.) De mentségemül szolgáljon, hogy büszke vagyok magamra. Aki nem akar velem örülni és nem kiváncsi egy nőivezető sikertörténetére, az ne is olvassa tovább, különben megbánja!! Felhívom a figyelmet továbbá, hogy a naplómból másoltam ki, ezért az eleje talán kissé csapongó, de akinek esetleg tetszettek az eddigi jobb írásaim, annak nyugodt szívvel ajánlom.

Túl vagyunk február 22-én. Túl az első forgalmi vizsgámon. Még fel sem tudom nagyon fogni. Ezért inkább átgondolom újra és leírom...
Még szerdán és csütörtökön este 9-ig vezettem. Szerdán sokat bénáztam, csütörtökön már kevesebbet. Pénteken, a vizsga napján Norb vett ki egy nap szabit, csajokat ugyanis nem tudtam volna hová rakni. Délelőtt még megpróbáltuk a Teve utcai M.Államkincstárhoz beadni a gyes-igénylést, de nem bírtuk volna kivárni a 3 órás várakozási időt. Lucáért vissza kellett érni délre az oviba. Ezért marad a postai út vagy esetleg a fax. Még egy hétvégi bevásárlás azért belefért, utána el Lucusért, haza, ebéd, gyerkőcök lefektetése.

Történt egyszer, körülbelül úgy 30 éve és 6 hónapja, hogy a "pete"-fészekből kirepülve elindultam az emberré válás 9 hónapig tartó, rögös útján. Helyesbítenem kell: nekem elég volt hozzá úgy 8 és fél hónap! Ember lettem, megszülettem, majd felületes vizsgálatok után a következőt vezették a kórházi kartonra: élő, érett leány újszülött.

Nagyjából ettől a pillanattól várták tőlem és a többi rózsaszínbe öltöztetett bébitől, hogy egyszer (vagy kétszer, a bátrabbak akár többször is) anya legyen. Kaptam egy női nevet és a következő, kb. 16 évben szüleim nagy szeretetében nevelkedtem és szívtam magamba a női szerepet. Később már a barátnőimmel együtt készültünk Nővé lenni. Ellestük egymás öltözködési, hajvágási szokásait. Alakítottuk egymás ízlését a zene és a fiúk terén. Persze az együtt-vihogást sem hagytuk ki. Majd anélkül, hogy észrevettük volna, mikor kezdődött, elkezdtünk versenyezni egymással. Az nyert, aki vékonyabb volt, "mode-osabb" volt, előbb csókolózott, előbb járt és előbb bújt ágyba fiúval. (Akkoriban az ágybabújás 16-17 évesen azért nem volt még annyira gyakori. Nyugi Apa!) Ezekből a kamaszkori barátságaimból nem sok maradt. Igaz, a legjobb barátot is akkor ismertem meg, aki azóta is ott van életem minden fontos eseményénél.

Mit tehet az ember lánya, ha élete párja krisztusi korában, két gyermekkel a családi fészekben akar önmegvalósítani? S ráadásul a motorvásárlásban, száguldásban látja ennek lehetőségét? Én speciel hiába szeretnék türelmes, támogató feleség lenni, ha azt látom, hogy a családi kasszánk már a gondolattól is felrobbanni készül.

A Nagy Ötletet persze sok tényező generálta. Életem párjának első lépése a motorok világába szerintem már akkor megtörtént, amikor az első X kromoszómájához csatlakozott az a bizonyos Y. Az azóta eltelt 30 év során a tudósok be is bizonyították Y folyamatos deformációját, amit Mi, gyakorló feleségek, társak nyugodtan magyarázhatunk akár az autó-motor technológia folyamatos fejlődésével.

Igen! Gondolj csak bele Embernek Leánya, hányszor láttál már recsegő kipufogó után forgolódó hímnemű egyedeket a zaj forrása után kutatva? Ez az orientáció nem válogat, kérem! Az anyaméhben megtörtént első infekció után bármilyen korú, végzettségű és egzisztenciájú férfi egyeden képes eluralkodni ez a mánia.

Aki manapság gyakorló anyuka, sajnos megtanult félni ettől a kifejezéstől. Sőt, rendesen bele lehet zavarodni a folyamatos aggódásba! Ha a gyerkőc beteg nem sokáig vállalható az " Antibiotikumot csak a testemen keresztül!" sziklaszilárd elhatározás!
Én speciel állandó harcban állok nemcsak önmagammal, hanem gyermekeim apjával is, aki szó szerint lehülyézi az orvost, ha ehhez a módszerhez nyúl, ám Ő személy szerint nagyívben kerülné az orvosi rendelőket. Azt pedig még soha nem tapasztaltam, hogy vitatkozni kezd a doktor nénivel. De Velem lehet! Otthon, a négy fal között, ebből a passzív apukából hirtelen leszakvizsgázott gyakorló gyermekgyógyász válik. Szinte az orrom alá dörgöli a titulusát is! Az agyamra tud menni sokszor! - de ez az én bajom!!!
[P]A kell-é antibaromikum kérdésre jelenleg is agyam teljes kapacitását fordítom, kivétel ezalól az életfunkcióim fenntartásán dolgozó párezer agysejtemet! Merthogy nekem is vannak ám, bár kissé eltunyultak a kismamaságban...[P]Tehát, két hete kezdtük a betegeskedést. Mert hát óriási öröm és büszkeség, amikor a gyermek oviba megy, csakhogy hazafelé sajnos nem hagyja el 23 játszótársa bacijait. Így csak azt veszi észre az ember, hogy több időt tölt az orvosi rendelőben, mint a játszótéren, vagy hogy a családi büdzsé jelentékeny része a gyógyszertárban marad. Két gyermek és egy kifacsart anyuka esetén pedig ez a probléma megtöbbszöröződik![P]Ezért, gondoltam én is kipróbálom a mai orvoslás jolly joker-ét a homeopátiát. A neten keresgélve rengeteg szert lehet találni, ám mivel nem vagyok túl jó diagnoszta egyedül nem vállaltam be. Figyelembe kell venni például a beteg alkatát - testi, pszichikai "felszereltségét" -, a betegség minden apró jellemzőjét. A kedvencem amikor azt írja le, hogy a lázas beteg izzad, reszket, de nem tűri ha betakarját, kétségbeesik tőle, stb. Na?