Megint egy játék. Csak azért, hogy ne legyen olyan egyszerű az életetek.

A lényeg a következő. Le kell írni azt a helyet, amit ki kell találni. Ez lehet egy épület egy városban, vagy bárhol. A lényeg hogy ismert hely legyen valamennyire. Tehát ne Julcsi néni házát kelljen kitalálni.
De ez lehet egy tér is, Vagy csak simán egy város. A legfontosabb az hogy az földrajzi hely legyen.

Fontos hogy a kérdező, első mondatában legyen benne a kérdés a hellyel kapcsolatban.

Például.
Melyik téren vagyok, és melyik városban? Itt állok egy nagy épület előtt, a Duna part mellett. Itt üléseznek a magyar képviselők. Válasz: Kossuth tér

Vagy: Melyik városban vagyok? Magyarországon, a vizek városának is nevezik. Válasz: Győr

Vagy: Mi a város neve? Budapest mellett van. Híres a savanyúságról. Válasz: Vecsés

Hogy mi a vizsgálati módszer, fogalmam sincs. Annyit tudok, amennyit láttam, és hallottam. Azt tudom, hogy az ujjamból vesznek egy csepp vért. Ezt vizsgálják valamilyen mikroszkóp alatt. Abszolút laikus vagyok a témában, ezért szakmai dolgokat nem is írok. Elvileg természetgyógyászok. De legalábbis József az.
Kecskemétről járnak hozzánk. Berendezik kis mobil "rendelőjüket". Ami egy mikroszkópból, egy elektromos kütyüből, (valami elektródák vannak rajta), egy laptopból, egy nyomtatóból áll. Semmi konkrétumot nem tudok ennek a vizsgálatnak az elméleti részéről.
Egy valamit viszont biztosan tudok. József olyan dolgokat mond a vizsgált páciensekről, amit biztosan nem csak úgy hasra ütve talál ki. Akiket eddig vizsgált, és ismertem, mindegyik megmondta vizsgálat előtt nekünk, hogy milyen gondjaik vannak, voltak.
A vizsgálat során, József mindegyiket feltárta, illetve megmondta a kiváltó okokat, melyek miatt a panaszok kialakulnak.

Tehát kíváncsian várom a vizsgálatot. Elvileg ma este 7 órakor már kiderül minden.

A "régi" öregek szerint, az enyhe ősz után kemény lesz a tél. De hol vannak már azok az idők?

Gyermekkoromban, ami a hetvenes évekre, és a nyolcvanas évekre tehető, még voltak igazi telek. 20-30 centis hóban gázoltunk a befagyott tavacskák irányába, ahol letoltuk a jégről a havat, és már készen is volt a hoki pálya. Nem kellett attól tartani, hogy beszakad alattunk a jég, mert elég hideg idő volt.

Most mi van? A szánkó már évről évre csak porosodik a sarokban. A gyerkőcöt pár centis hóban húzogattam ide oda. Amikor véletlenül esett.
Manapság teljesen felborult ez a rendszer. Észak Amerikában méteres havak esnek, és 40 fok hideg van. Lassan olyan helyeken is ahol előtte még havat se láttak.
Milyen világ jön?
Nem is magamat féltem, hanem inkább a gyermekeimet, meg az unokáimat. Mire fognak felnőni?

Igen. Szeretni kell azt a munkát amit csinálsz, mert ez az egyik legnagyobb ösztönző erő. A többi már jön magától, és megtanulható egy kis szorgalommal Legalábbis nekem ez a véleményem. Megosztom veletek a legutóbbi "tevékenységemet". Ez folytatása volt, egy körülbelül öt évvel ezelőtt elkezdett munkámnak.Akkor egy kiskaput készítettem. Most érett be a folytatáshoz a feltétel.

Ezek még "nyers" darabok. Horganyoztatni kell, és azután lefesteni, és antikolni.

Úgy tervezem, hogy majd év végén ünnepek alatt, talán több időm lesz, és csinálok még egy ilyen témájú címlapos "sztorit". (volt már egy) Remélem össze tudom hozni.

Hátha valaki még nem ismeri.

Ma reggel találtam. A vége a legviccesebb.

Vagy most akkor mi van? Léteznek? Nem léteznek?

"Az ufók léteznek!" Ez már akkora közhelynek számít, hogy az emberek már csak legyintenek egyet, ha meghallják.

Most viszont egy olyan amerikai tudós tárta fel a bizonyítékait, fényképekkel videóval alátámasztva, mely tudósnak a személye megkérdőjelezhetetlen. (legalábbis ezt mondják) Olyan hitelessége van, mint mondjuk Michael Jacksonnak a pop szakmában volt.

Elég érdekes, és futurisztikus kérdés. Rádióban hallottam először ezt, ott tárgyalgatták ki.

Nyilván a lényege, hogy mit csinálnánk másképp.

Életünk során sokszor elmehetünk olyan jelentős dolgok mellett, amit talán észre sem veszünk, vagy csak legyintünk egyet. Később jövünk rá, hogy ha akkor megragadjuk az alkalmat, élünk a lehetőséggel, biztosan másképp alakul az életünk.
Esetleg erre akkor jövünk rá, amikor egy másik ember ettől lesz híres, vagy legalábbis jól él belőle, de mindenképpen jobban alakul a további sorsa.

Persze nem mindenkinek az anyagi dolgok az elsődlegesek. Sokunkat a sors alakulása befolyásol. Egy baleset, egy rossz döntés. Ha akkor nem vállalom el.... Ha akkor nem veszek fel kölcsönt..... Ha nem ülök be mellé az autóba..... Ha elnézek jobbra a kereszteződésben........ Ha egy héttel később utazom....... Ha előbb észrevesszük a jeleket.........akkor másképp alakul az egész életem!!!!!!
Így sóhajtunk fel szinte nap mint nap. Végig kísér minket egész életünkben.

Elkészült életem első töklámpása. Állítólag Magyarországon az ezredforduló óta kezdték el "hagyományként"
megtartani halloween ünnepét. Melynek leginkább tökből faragott lámpás a szimbóluma. Így 14 év után elkészítettem az elsőt. Tegnap este kipróbáltuk.

A töklámpás legendája.
Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt.
Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt.
Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogyha leengedi az ördögöt a fáról, (mivel Jack életében sok rosszat tett) nem kerülhet, azaz nem engedi be a pokolba.
Jack ekkor megengedte az ördögnek hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt.

Ma találtam a facebook-on az alábbiakat. Aztán találtam egy oldalt is róla.

- Az üveg kopogására ébredtem. Először azt hittem, hogy ablakot kocogtatják, később újra hallottam, egyenesen a tükör felől.

- Az utolsó dolog, amit megpillantottam, hogy az éjjeliszekrényemen fekvő óra 12:07-et mutat, miközben az valami rothadó körmeit végighúzta a mellkasomon, másik kezével pedig feltörő sikolyomat fojtotta el. Hirtelen felültem, megláttam, hogy az órám 12:06-ot mutat, majd meghallottam a szekrényem ajtajának nyikorgását.

- Megkérdezte, hogy miért veszem olyan nehezen a levegőt. Elmondtam neki, hogy ez nem én vagyok.

Az alábbiakat a "Fáradtgőz" fórumrovatba
írtam pár napja, de sajnos még nem érkezett válasz, sem pedig hozzászólás. Most megpróbálom itt is. Remélve, hogy talán hasznos lesz néhányunk számára.

"Úgy láttam, remélem jól, hogy ebben a témában még nem indult topik. (ha igen nyugodtan szóljatok, mert már megszoktam, hogy egy kissé felületes vagyok )

Volt egy toy uszkárunk anno. Sajnos kimúlt szegény pár éve. Valami baj volt a hasával, állítólag. Megsirattuk, eltemettük.