Számunkra az Doze mód az érdekes. Működését úgy képzelheted el, hogy az Android figyeli a készülék mozgásérzékelőjét és amennyiben azt érzékeli, hogy egy ideje nem használod a készüléket, egyszerűen egy ún. „mélyalvó módba” megy át. Valójában „lelövi” a készülék összes háttértevékenységét, vagyis erre az időre:
- felfüggeszti az internet kapcsolatot,
- figyelmen kívül hagyja az összes ébrentartó(wake lock) kérelmet,
- az AlarmManagerben beállított riasztásokat elhalasztja, legalább is a következő időszakig, amíg felébred,
- nem fog WiFi kapcsolat után keresni,
- nem engedi az ún. sync adaptereket futni,
- nem engedi a JobScheduleröket futni.
Első hallásra brutális megkötés, hiszen sok app épül arra, hogy a háttérben szinkronizálja magát egy központi adattárral vagy riasztja a felhasználóját egy beállított dátum előtt stb. Szerencsére a Doze módot úgy alakították ki, hogy bizonyos időszakonként egy rövid időre a rendszer kilép a Doze módból. Ilyenkor minden függőben lévő munkát elvégez, legyen szó akár riasztásról, akár háttérben történő adatszinkronizációról. Viszont ez az időablak, ahogy haladunk előre az időben, mindig egyre távolabb és távolabb helyeződik. Nagyon jól szemlélteti az időablakok elhelyezkedését az következő ábra.
<<
Nem elrettentés, csak figyelem felhívás mielött valaki olyat tesz ami nem visszafordítható!
