Sztereotípiák, előítéletek mindenhol.
Régen minden jobb volt. Bezzeg az én időmben. Nyugaton.
Na, kedves olvasó, itt a nyugat, teljes valójában. Úgy, ahogy én azt látom, kevés tapasztalással, rengeteg meghökkenéssel. Fontos megjegyeznem, hogy nem célom senkit sem uszítani, vagy épp rábeszélni erre. Amit leírok, szubjektív, és a véleményem. Nem pedig egyetemes igazság. Másrészt pedig, szöges ellentéte annak, amit otthon lehet hallani erről. Mert otthon, azt ami itt van valójában, azt kevesen mesélik el.
Onnan folytatom, ahol abba hagytam, vagyis lábam a nyakamba, és nyugati irányt megcélozva, elhagyom hazámat, egy jobb élet érdekében.
Megérkeztem hát Németországba. Talán már írtam korábban, de ha nem, most leírom. Előre le volt egyeztetve a munkám, nem vakon jöttem el otthonról. Persze, van aki így tett, de a szerencsejáték a hülyék adója, ha pedig egy új életet akar kezdeni az ember, nem éppen előnyös hendikeppel indítani.
